A család a papi hivatás alapköve.

A gyermekek egészséges lelki fejlődése szempontjából a család szerepe felbecsülhetetlen: egy friss kutatás arra világít rá, hogy a papi hivatás kialakulása és az elhívás leggyakrabban hagyományos családi háttérből ered.
Az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia közzétette a 2024-ben felszentelt papok családi hátteréről készült felmérésének eredményeit. Az új adatok rávilágítanak arra, milyen fontos szerep jut a szülőknek abban, hogy egy gyermek megtalálja a hivatását.
A felmérés eredményeit a következőképpen foglalják össze a weboldalukon:
A Georgetown Egyetem Alkalmazott Apostoli Kutatások Központja (CARA) 2024-ben publikált tanulmánya olyan férfiakat kérdezett meg, akiket az adott évben szentelnek pappá. Az eredmények világosan mutatják, hogy a családok továbbra is a szerzetesi hivatás legfontosabb forrásai: a 392 válaszadó közül 95 százalékot biológiai szüleik neveltek fel, míg 88 százalékuk egy házaspár mellett nőtt fel.
Az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia Papság, Megszentelt Élet és Hivatások Bizottsága (CCLV) tavaly jelentette meg a Pappá szentelt személyek felmérése című kiadványt, méghozzá a hivatások világnapja előtt, ami minden évben Húsvét negyedik vasárnapján kerül megrendezésre. Akkor még Ferenc pápa beszélt az emléknap kapcsán: háláját fejezte ki "azoknak az anyáknak és apáknak, akik nem magukra gondolnak először, és nem a pillanat múlandó divatjait követik, hanem életüket a szeretet és a kegyelem, az élet ajándékára való nyitottság, valamint gyermekeik és az ő fejlődésük iránti elkötelezettség jellemzi".
Earl Boyea, a lansingi püspök és a CCLV bizottság elnöke, kifejezte egyetértését Ferenc pápa gondolataival, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy...
A házasság szentségében édesapa és édesanya összefonódik, és ők a gyermekük iránti szeretet élő példái. A kicsi tőlük sajátítja el a családi kötelékekben rejlő hitet és azt, hogy mit is jelent igazán a szeretet, így fejlődik az erények útján. Az idei (2024 - a szerk.) pappá szentelés előtt álló férfiakról készített tanulmány hangsúlyozza a családok, különösen a szülők elengedhetetlen szerepét Isten országának megerősítésében. A családi szeretet és támogatás révén a kisgyermek fokozatosan válik azzá a férfivá vagy nővé, akinek Isten szánja őt.
A 2024-es évben pappá szentelt 475 férfi közül 392-en válaszoltak a kérdőívre, ami egy figyelemre méltó, 83%-os válaszadási arányt mutat. Ezen papok 128 egyházmegyét és kerületet, valamint 29 eltérő szerzetesi intézményt képviselnek az Egyesült Államok területén.
Az adatok azt mutatták, hogy az erős család továbbra is az egyik legfontosabb tényező a papnövendékek között. A válaszadók 95 százaléka számolt be arról, hogy biológiai szülei nevelték fel, míg 88 százalékuk házas szülők gyermeke. Ez egy fontos szempont, mivel az átlagos papnövendék még gyermekként, a szüleivel élve felismerte hivatását. Körülbelül 80 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy mindkét szülője katolikus.
A válaszadók átlagosan 16 éves korukban fontolgatták először a papi hivatást. A legfiatalabb megadott életkor hároméves, a legidősebb pedig 53 éves volt.
A pappá szenteléskor az átlagéletkor 34 év volt (1999 óta az átlagéletkor 33 és 37 év között mozog). A válaszadók többsége fehér/kaukázusi (67 százalék), őket követik a spanyol/latin-amerikaiak (18 százalék), az ázsiai/csendes-óceáni szigetlakók (11 százalék) és a fekete/afroamerikaiak (2 százalék). A külföldön születettek (23 százalék) közül a leggyakoribb származási országok: Mexikó (5 százalék), Vietnam (4 százalék), Kolumbia (3 százalék) és a Fülöp-szigetek (2 százalék).
A szemináriumot megelőző időszakban a résztvevők 70 százaléka teljes munkaidőben dolgozott. Közülük a legnagyobb arányban az oktatás területén (21 százalék), az üzleti szektorban (16 százalék) és az egyházi szolgálatban (13 százalék) tevékenykedtek.
A családi háttér mellett a bátorítás kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a hivatásukat keresők sikeresen haladhassanak előre.
A válaszadók 90%-ának tapasztalata szerint legalább egy fontos személy bátorítását kapták, s sokak számára a plébánosuk ösztönzése bizonyult a leghatékonyabb segítségnek.
Az is nagy szerepet kaphat, ha az illető "közel van a tűzhöz", mivel a válaszadók 71 százaléka nyilatkozta, hogy ministráns volt, mielőtt szemináriumba került. További 48 százalék felolvasott, 41 százalék áldoztatott, 32 százalék pedig hitoktatóként dolgozott.