A Desperado énekesnője így fogalmazott: "Sokszor hallom, hogy egy gyermek nem mindig úgy viselkedik, mint egy igazi gyerek."
Gábor Bernadett, a Desperado együttes egykori énekesnője, akit sokan a zenei pályafutása miatt ismernek, most végre felfedi az igazságot. Sokan kritizálták döntését, hogy nem kívánt több gyermeket, de most őszintén, szívből mesél arról, mi húzódik a háttérben. Az ő története nem csupán a szülői szerepről szól, hanem az egyéni vágyakról és a személyes határokról is, amelyek mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak.
Sokan emlékeznek még, mekkora port kavart, amikor nyolc hónapos kismamaként Gábor Bernadett még javában fellépett, majd az is, hogy a férje maradt otthon gyesen a kislányukkal. Tizenhat évvel ezelőtt ez még nagyon extrémnek számított. Akkor sem kímélték, amikor bátran vállalta, hogy nem akar már családbővítést. Gyorsan meg is kapta a felelőtlen és karrierista jelzőket.
A Desperado egykori énekesnője négy éve már a Josh és Betti formációval járja az országot, de mivel 21 éven át a korábbi együttesben énekelt, sokan ma is exdesperadós, vörös hajú, vagány előadóként emlékeznek rá. Szép időszak volt, amelybe aztán sok rossz is vegyült. Például amikor az énekesnő teherbe esett.
A rajongók mindig is támogattak, még akkor is, amikor kismamaként hosszú időn át a színpadon maradtam. Azok, akik kritikát fogalmaztak meg a döntésemmel kapcsolatban, nem is sejtették, milyen óriási nyomás nehezedett rám. Hiszen a zenekar tagjainak megélhetése is rajtam múlt. Soha nem felejtem el, amikor öt hónapos terhesen egy koncertszervező nő a szemembe nézett, és azt kérdezte: hogyan képzelem, hogy gyereket hozok a világra egy ilyen szakmában?
Mi fog történni az együttessel? Ilyen 'gratulációk' és 'támogatások' mellett, hiszen nem ez az egyetlen eset, a külső nyomás hatására a lehető leghamarabb vissza kellett térnem.
Betti, a híres Desperado popbanda énekesnője, aki 21 éven át varázsolta el a közönséget, így mesél: „Mindig is úgy éreztem, hogy az orvosok sosem találtak olyan okot, amiért ne dolgozhattam volna egészen az utolsó pillanatig, sőt, azt követően is. Szerencsére a lányom, Kitti, pontosan a kiírt időpontban, április 9-én érkezett a világra, és egészségesen. Tizennégy hónapos koráig anyatejet kaptam, de most, visszagondolva, úgy érzem, hogy egy kicsit másképp alakítanám a dolgokat. Például jobban kiállnék magamért, mert sokszor túlságosan a munkámra koncentráltam.”
Bettinek két nagy álma volt, és mindkettőt sikerült megvalósítania. Az egyik álma az volt, hogy hajdúnánási lányként énekesnővé váljon, aki a zenéből él, a másik pedig az, hogy még harmincéves kora előtt gyermekáldásban részesüljön. Sikerült elérnie mindkét célt, de hangsúlyozta, hogy egyik álmát sem tudta volna megvalósítani a támogató szülői háttér nélkül. Kitti azonban így is egyke maradt, akárcsak Betti, aki szintén egyedüli lányként nőtt fel a családban.
"Nem szeretem, ha idegenek azt mondják, szégyellnem kellene magam, amiért egy gyereket nevelek. Pedig megkapom a pénztárosnőtől a boltban vagy épp kommentben. Legutóbb a nőgyógyászom is megjegyezte, én még mindig szülhetnék, ha akarnék, de 44 évesen már nem vágyom erre. A férjemmel azért vállaltunk egy gyereket, mert azt mondtuk, ennyit tudunk tisztességgel felnevelni. Kitti véleményét is ismerem, szerencsére hárman is boldogok vagyunk."
Betti azonban azt is tudja, pár év, és kicsit megint átalakul majd minden körülöttük. Kitti is zenei pályára készül, ehhez azonban érettségi után külföldre költözne.
Gyakran hallom, hogy a gyerekek nem valódi gyerekek, és hogy biztosan elkényeztetjük őket. De most igazán büszke vagyok arra, ahogyan neveljük őket: igyekszünk olyan független felnőttekké válniuk, akik nem függnek másoktól.
Ettől függetlenül már most is nehezen tudom elképzelni, hogy messze kerül a családi fészektől. Mégis, teljes szívvel támogatom őt, ahogyan engem is mindig, mindenben támogattak a szüleim.
Még akkor is, amikor a gimnáziumban az osztálytársaim gúnyolódtak rajtam, mert autogramírást gyakoroltam, én már a szívemben éreztem, hogy egyszer énekesnő leszek. Az álmaim sosem hagytak el, még a nevetések közepette sem.
