A Duna vize is bővelkedik benne: egy rejtett ellenség szivárgott be a testünkbe.

A mikroplasztikok a műanyag bomlási folyamatakor - többek között hő vagy napsugárzás hatására - keletkező, 5 milliméternél kisebb darabok. A kis méretükkel ellentétben hatalmas kockázatot jelentenek az egészségünkre.

Jelen pillanatban is hatalmas mennyiségű élelmiszer kerül a talajba, a levegőbe vagy éppen az étkezésekbe. A problémájuk kezelése ezért soha nem volt ennyire sürgető, mint most – hívja fel a figyelmet Kertész Éva Annamária, a POLCZ szakértője, elemzésében, amelyet lapunk számára készített.

Az Environmental Science & Technology kutatása alapján egy átlagos felnőtt évente körülbelül 2000 mikroműanyag-szemcsét juttat a szervezetébe, mindössze a sófogyasztás révén.

- világított rá. Hazai vizsgálatot tekintve pedig Greenpeace kimutatta, hogy a Duna budapesti szakasza jelentősen szennyezett mikroműanyaggal, főként az eldobható csomagolóanyagok használata miatt.

A levegőszennyezést vizsgáló tanulmányok alapján hetente akár egy hitelkártya súlyával megegyező mennyiségű mikroműanyagot lélegzünk be.

- magyarázza Kertész, aki vállalkozóként célul tűzte ki, hogy egészségtudatos megoldásokat kínáljon fogyasztóinak akkor is, amikor készételt választanak.

Korábban kutatások alapján bemutattuk, a mikroműanyagok átitatják környezetünket, tárgyainkat, a levegőt, és ezekből beszivárognak az emberi szervezetbe is. Nincs már olyan testrészünk, szervünk, amiben ne lennének kimutathatók.

A mikroműanyag-részecskék valódi veszélyt jelentenek, mivel számos toxikus vegyületet tartalmaznak, amelyek a környezetbe jutva kioldódhatnak, ezzel egészségügyi kockázatokat idézve elő. A Kaliforniai Egyetem kutatói által végzett vizsgálatok során kiderült, hogy ezek a mikroplasztikok képesek irritálni a légutakat, rontani a tüdő működését, sőt, akár meddőségi problémákhoz is hozzájárulhatnak.

A legijesztőbb dolog az, hogy noha a műanyaggyártás folyamatosan a figyelem középpontjában áll, a termelés nemcsak hogy nem csökken, hanem még gyorsabban növekszik is. A becslések szerint 2060-ra a műanyag mennyisége akár háromszorosára is nőhet.

Kertész hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen tudatos vásárlóként nemet mondani az eldobható zacskókra és az elviteles műanyag edényekre. Egy tavaly közzétett kutatás alapján ugyanis a mikrohullámú sütőben bizonyos edények használatakor milliárdnyi mikroszkopikus részecske juthat az ételekbe. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ezek a mikroműanyagok komoly egészségügyi problémákhoz, például Parkinson-kórhoz vagy meddőséghez is vezethetnek, és a méhlepényben is kimutathatóak.

Kertész szerint a műanyag edényeket érdemes lecserélni üvegre. A plasztikból készült ételes dobozokból ugyanis könnyebben jutnak mikroműanyagok a szervezetbe, nem beszélve a rövidebb élettartamukról, ami a Földet is jelentősen terheli (például az említett vizsgálat Duna szennyezettségéről az eldobható csomagolások miatt).

A szakértő véleménye szerint, ha egy termék elkerülhetetlenül műanyag csomagolásban érkezik, fontos, hogy figyelmesen ellenőrizzük, milyen típusú műanyagról van szó. Ezt a csomagoláson található háromszög alakú jelzés árulja el. A jelzésen szereplő számok irányt mutatnak, hogy elkerülhessük a potenciálisan veszélyes anyagokat.

Amikor a műanyagok jelölését figyeled, érdemes tudni, hogy a 5-ös (PP) és 2-es (HDPE) számok kedvezőnek számítanak. Ezek a műanyagok általában kevesebb káros anyagot bocsátanak ki. Ezzel szemben a 3-as (PVC), 6-os (PS) és 7-es (egyéb) kategóriába tartozó anyagok esetében jobb, ha körültekintő vagy. Ezeknél a típusoknál nagyobb a kockázata annak, hogy hőhatásra vagy hosszabb tárolás során egészségre ártalmas anyagok szabadulhatnak fel.