A győztes: a tetején éles tüskék, alul ragyogó sárga, és a fennmaradása most komoly kihívásokkal néz szembe.
A sárgahasú unka lett az év kétéltűje 2025-ben - tájékoztatott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A sárgahasú unka magyarországi túlélése számos okból kifolyólag veszélyeztetett, ezért a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály 2025-re ezt a különleges fajt választotta az év kétéltűjének – olvasható a közleményben.
A sárgahasú unka egy védett állatfaj, melynek természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A sárgahasú unka egy igencsak különleges kis béka, amely robusztus testfelépítésével és 4-6 centiméteres nagyságával tűnik ki. Hátoldala tüskés, szaruszemölcsös, szürkésbarna színű, míg hasa élénk citrom- vagy halványsárga foltokkal díszített, amelyek összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé. Az ebihal szürkésbarna árnyalatú, ami szintén hozzájárul a faj rejtőzködő életmódjához. A sárgahasú unka hasának színe nem csupán esztétikai jellemző, hanem védelmi funkcióval is bír, hiszen a ragadozók elriasztására szolgál. Bőrmirigyei mérgező anyagokat termelnek, így viszonylag kevés ragadozó merészeli megtámadni. Az unkaméreg érintkezéskor irritálhatja a nyálkahártyát, gyulladást okozva, ami szintén elrettentheti a támadókat. Amikor veszély fenyegeti, a sárgahasú unka különleges védekezési mechanizmusra képes: végtagjait és fejét felfeszítve homorít, ezzel kiemelve alsó oldalának figyelmeztető színét – ezt a jelenséget nevezik „unkareflexnek”. E tulajdonságait részletesen bemutatja az MME tájékoztatója, amely rávilágít arra, hogy ez a kis béka mennyire alkalmazkodott a környezetéhez, és milyen ügyesen védi meg magát a veszélyekkel szemben.
A sárgahasú unka, amelyet hajdan "hegyi unka" néven is ismertek, a Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek jellegzetes lakója. Magyarországon elterjedése szigetszerű, főként a Dunántúl és a Dunától keletre eső középhegységeink, valamint dombvidékeink területére korlátozódik, jellemzően 300 méter tengerszint feletti magasság fölött találkozhatunk vele. Élőhelyei között a hűvös bükkösök és gyertyános-tölgyesek a leggyakoribbak, de a nyílt erdőket átszelő gyepterületeken és bokros-füzesekben is fellelhető. A tavasztól őszig terjedő időszakban a víz közelében, különösen kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban és vizesárkokban tölti idejét. Tápláléka főként vízi rovarokból, lárvákból, csigákból és pókokból áll, míg az ebihalai algákra specializálódtak. A nőstények egyszerre 50-100 petét raknak le, általában vízinövényekhez vagy más víz alatti tárgyakhoz rögzítve. Az ebihalak fejlődése 1,5-2 hónapot vesz igénybe, míg végül kisbékává alakulnak.
Hazánkban főként a klímaváltozással járó csapadékhiány veszélyezteti a sárgahasú unkát. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek.
A fajok által preferált időszakos vízfolyások idő előtti kiszáradása napjainkban egyre elterjedtebb probléma, amely a fokozódó nyári aszályok, valamint a zárt és öreg erdők kivágása vagy megbontása következtében alakul ki.
Az egyesület arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az erdei utak keréknyomaiban élő organizmusok sajnos gyakran esnek a munkagépek áldozatául.
A sárgahasú unkára a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség is nagy veszélyt jelent, a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés. Ezért a betegséget terjesztő keleti unka árusítása Magyarországon 2010 óta tilos - áll az MME tájékoztatójában.
