A katasztrófa új fényt vetett Mianmar elfeledett műemlékeire, amelyeket eddig a történelem homálya borított.
Forradalmi felfedezés Kínában: női sírban bukkantak rá a legősibb nyeregre.
A rengések következményeként süllyedések és mély hasadékok alakultak ki, amelyek nemcsak néhány műemlék pusztulásához vezettek, hanem egyúttal újabbak felfedezését is lehetővé tették.
Helyszíni jelentések alapján Tada-U közelében, csupán tíz kilométerre Mandalaytól, figyelemre méltó romok kerültek napvilágra. Ezek a régészek által a Konbaung-dinasztia időszakára datált titokzatos "vízipalota" maradványainak tekintendők – tájékoztatta a közvéleményt a Mianmari Régészeti Minisztérium.
A Konbaung-dinasztia Burma utolsó uralkodóháza volt, amely 1752-től 1885-ig irányította ezt a varázslatos földet, amelyet ma Mianmarnak hívunk. Az uralkodásuk végéhez közeledve a brit gyarmati törekvések egyre erősebbé váltak, és az angol-burmai háborúk következtében végül a Brit Birodalom alá vonta ezt a gazdag kultúrával rendelkező területet.
A palota valószínűleg Ratnapura Avát szolgálta, amelynek neve a drágakövek városát jelöli. A történelmi források tanúsága szerint ez az impozáns építmény nem csupán politikai és kulturális központként funkcionált, hanem a 14. és 19. század között a burmai uralkodók egyik kedvelt nyári székhelyévé is vált.
Az egykori császári székhely, Tada-U városától mindössze hat kilométerre északra terül el. Az épületkomplexum története során számos alkalommal esett áldozatul kifosztásoknak, és többször is újjáépítették. Végső sorsára 1839 márciusában jutott, amikor is végleg elhagyta lakóit.
A régészek szerint a romok között olyan lépcsők, pavilonok és épületalapok is találhatók, amelyek meglepő hasonlóságot mutatnak a pálmalevelekre írt ősi kéziratokban szereplő illusztrációkkal.
Ez a különleges felfedezés páratlan lehetőséget kínál Mianmar gazdag királyi múltjának feltárására, és új reménysugarat ad a tudósoknak, hogy a földrengés által érintett vidékeken további figyelemre méltó régészeti kincsek kerülhetnek elő a közeljövőben. Ugyanakkor kiemelten fontos lesz a megsérült műemlékek helyreállítása is, hogy megőrizzük kulturális örökségünket.
