A kávé: a folyékony líra művészete. Minden egyes kortyban ott rejlik az érzések palettája, a fanyar és édes ízek harmóniája, amelyek egyedülálló dallamot alkotnak. Amikor a gőzölgő csésze mellett ülünk, a világ zajai elhalványulnak, és a kávé aromája elre

Jelenleg egy csésze kávéra vágyom. Valami könnyed és lágy ízű, mint egy pillangó szárnyának érintése.

és egy nyugalmas, fekete szivar.

Hogy olyan szenvedéllyel, mint ami ezer éjszakát ölel át,

A hajnal fényei között így szólítom meg a napot: kávé, te vagy az ébresztőm!

"Az ébredés lázadásának szavai egy új világ kapuját nyitják meg. A csendes elméket felébresztve, a szív mélyéből törnek elő, hogy elmondják a rég elfeledett igazságokat. Minden egyes szó, mint egy láng, amely megvilágítja az utat, bátorítva azokat, akik a megszokott keretek között élnek, hogy merjenek álmodni, és harcoljanak a saját sorsukért. Az ébredés nem csupán a test felkeltését jelenti, hanem a lélek felszabadulását is, amikor a bátorság és a remény újraéled, hogy megteremthessük a jövőt, amelyet igazán megérdemlünk."

Kosztolányi „Reggeli áldás” című művének hangulatát és üzenetét egyedi stílusban átírva: --- Ahogy a nap első sugaraival felkél a világ, a reggel frissessége mint egy új kezdet ígérete árad szét. A levegőben érződik a hajnal harmatának üdesége, és a csendben egy új nap lehetőségei rejtőznek. A természet, mintha fohászkodna, színekkel és illatokkal festi ki a tájat, minden egyes fűszál, minden egyes virág a megújulás örömét hirdeti. A reggel nem csupán az idő múlását jelzi, hanem a lélek táplálékát is. Az ember szívében felébred a hála, a világ szépsége iránti csodálat. A nap első fényei között ott rejtőzik a remény, hogy a nap folyamán új élményekkel gazdagodunk, tapasztalatokat gyűjtünk, és talán egy kis boldogságot is találunk. Ez a reggeli áldás, ez a csendes, mégis oly erőteljes pillanat, amikor mindenki a saját életére és álmaira gondol, miközben a világ körülöttük ébredezik. Minden egyes új hajnal, minden egyes reggel egy új lehetőség, hogy megvalósítsuk, amit csak szeretnénk. --- Remélem, hogy ez a változat elnyeri a tetszésedet! Ha bármilyen más stílusban szeretnél, szólj bátran!

A 20. század elején, a színház és a kabaré vibráló világának árnyékában született meg a kávéház, mint egyedülálló találkozóhely. Kosztolányi szavaival élve, ez a hely egyfajta szabadegyetemként működött, ahol az eszmék szabadon áramoltak, míg Márai a félhomályos fecsegősarkok atmoszféráját idézi, ahol a szellem emberei találkoztak. Itt, a füstgomolyaggal telített levegőben, a gondolatok és a sorsok fonódtak össze, teret adva a közös eszmecseréknek és élményeknek. A kávéház nem csupán egy hely volt, hanem egy életstílus, amely a szellemi közösség szövetét szőtte, összekapcsolva azokat, akik mertek álmodni és beszélni.

A szemlélődés és az ihletett gondolkodás különleges színtere, ahol a gondolatok tömör formát öltöttek, és a nevetés, a zongora hangjai, a szivar füstje mind egyesültek. Itt rejlik a szavakban az a titokzatos erő, amely néha a történelem menetét is képes befolyásolni. Hol talált rá a művész az arcára, és mikor váltak az emberi gesztusai olyan anekdotákká, amelyek mesélnek a lélek mélységeiről?

Milyen különleges atmoszféra lenghette körül azt az elegáns bútorokkal és tükörreflexiókkal teli művészotthont a múlt század fordulóján! A kávé illatfelhője mellett ott vibrált a fiatal lányok derekát és dekoltázsát felfedező, majd magához vonzó erő; az életművész szellemi ösztöne; a termékeny mélyben szunnyadó, de még meg nem írt metaforák; a zeneszerző lelkéből kiszabaduló, de még fel nem jegyzett dallamok; a tinták sercegése, a tegnapi kabaré utáni szívből jövő nevetés emléke, a barátokkal együtt átélt, sírva-vígadó körúti kalandok; az éjszakai szerelem utóízének édes hullámzása. Hajnalban a Kedves hajának illata és testének sugárzása, amely másnapra a vágyott nő lényét rímekbe ölelte, mintegy könnyed simogatásként.

Egy belső, feszítő áramlat, amely kreatív szikrákat gyújt bennem, és egy varázslatos tér, ahol a mély fekete mellett sorsok fonódnak össze sanzonok és esszék formájában. Mindez az abszint füstös illatában, a kártyák csattogásában, a lóversenyek izgalmában és az adósságok árnyékában születik meg.

Ábrándozhatnánk persze a könyvtár csendes falai között is, de ott a szigorú csend uralkodik. A kávéház viszont a szabadon szárnyaló gondolatok otthona. Pesten a New York, a Centrál, az Elysée, a Bodó és a Hadik, míg Bécsben a Griensteidl, a Sacher, a Schwarzenberg, a Hawelka és a Landtmann mind-mind a megpihenés és a belső világunkból fakadó képek formálásának színtere. Ezek a helyek nem csupán a hírek és városi pletykák cseréjének, kiértékelésének és feldolgozásának színhelyei; itt pulzál az intellektuális élet, és új művészeti irányzatok, stílusok, valamint forradalmi eszmék születnek, táplálva a szellemi diskurzusokat és inspirálva a kreatív elmék találkozását.

Ahol a csendet füstkarikák szövik át, és a légkör tele van vadregényes álmokkal, szívből jövő vágyakkal és meg nem valósult szándékokkal, ott, a gin titokzatos gyógynövényeinek keserűsége párbajra invitál. Egy asztalról lassan lecsúszó szalvéta szavak nélkül mesél, miközben a háttérben gerlekacajok csendülnek, és a levegőt fűszeres emlékek illata tölti meg. A borszesz kék lángja táncol, a vizespoharak koccanása pedig ritmusos dallamot ad a helynek. Itt a gondolatok szabadon szárnyalhatnak, és a cipők kopogása az óriási belmagasságban mintha a valóságot is felnagyítaná. A törzsvendégek karaktere, járása, tartása és becsülete mind-mind egyedi lenyomataiként jelenik meg, hiszen szabadságukat gyakran a létbizonytalanság árán vívták ki, kalandjaik pedig az élet szövevényes útjait tükrözik.

Reviczky Katalin: Paprika a kávéban című könyvében a kávéházi létforma titkait keresi, miért olyan fontos a gondolkodó és olvasó ember számára a hasonló lelki mintázattal bírókkal való közösség; mi teszi a jelenséget olyan mélységesen emberivé; mi jellemezte a fin de siècle idején ezt a szemlélődő, alkotó, ám kiszámíthatatlan életmódot; mi adott tartalmat, mélységet az itt töltött időnek; kik tették élővé a helyet és fogalommá a bohém életmódot; mely művek bölcsője volt ez a helyszín és kik adtak arcot az évek során a pesti és bécsi közéletnek.

Reviczky Katalin műve egy különleges utazásra hív minket a Monarchia békés évtizedeinek varázslatos világába. A könyv lapjain Márai, Kosztolányi, Ottlik, Herczeg, valamint a kor neves humoristáinak írásai elevenednek meg, gazdagítva a narratívát szkeccseikkel és novelláik idézeteivel. Ezen felül Molnár életének és művészetének legfontosabb aspektusait egy hangjáték formájában ismerhetjük meg, amely a korabeli szellem és kreativitás mélységeit tárja elénk. A könyv szépia árnyalataiban a múlt hangulata és a művészet örök értéke egyaránt felcsillan, lehetővé téve számunkra, hogy újra átéljük ezt a gazdag időszakot.

A korszak minden áramlatával, íróinak néha léha, néha elgondolkodó, néha veszélyt érző és igézetten figyelő arcélével, fajsúlyos lépteivel és tollvonásaival. Az igényesen illusztrált könyv igazi felüdülést kínál minden Bécset és Budapestet megérteni akaró, szívesen elmerengő, költészetet, irodalmat és a nagyvilági élet alakjairól szóló városi szóbeszédet kedvelő olvasónak.