A lengyel elnök megakadályozza az ukránok jogainak érvényesülését, miközben a múlt véres eseményeit idézi fel.

A lépés Nawrocki átfogó stratégiájának szerves része, amely radikálisan megnehezítené az állampolgárság megszerzését: a jelenlegi három év helyett tíz évre nyújtaná el a folyamatot, és szankcionálná a tiltott határátlépéseket. Az elnök határozott üzenetet küld, amikor elutasítja a "banderizmus" ideológiáját, amelyet továbbra is fennállónak tart.

Karol Navrocki, Lengyelország elnöke, vétóval élve megakadályozta azt a jogszabályt, amely az ország területén élő ukrán állampolgárok számára bővítette volna a pénzbeli támogatások és az ingyenes egészségügyi ellátás lehetőségeit. A jövőben ezek a kedvezmények kizárólag azok számára állnak rendelkezésre, akik hivatalos munkaviszonnyal rendelkeznek.

Nawrocki korábban és jelenleg is új jogszabálytervezeteket helyezett kilátásba: szigorúbb feltételeket az állampolgárság elnyerésére, szigorúbb büntetéseket az illegális határátlépésekért, valamint egy világos üzenetet fogalmazott meg: "állítsuk meg a banderizmust", utalva ezzel az egykori ukrán fasizmus örökségére.

Az Interia Wydarzenia lengyel kiadvány közlése szerint az elnök öt törvényjavaslatot írt ma alá, és hármat megvétózott.

Az elnök által visszautasított jogszabályok között szerepel az ukránok számára nyújtott támogatásról szóló javaslat is. "Célom, hogy a 800+ (złoty családtámogatási) segélyt kizárólag azok az ukrán állampolgárok kaphassák meg, akik aktívan törekednek arra, hogy munkát találjanak Lengyelországban. Ugyanez érvényes az egészségügyi ellátásra is" - nyilatkozta Nawrocki a portálnak.

Az elnök elé terjesztett törvényjavaslat célja az lett volna, hogy szélesebb körű pénzügyi támogatást és ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat biztosítson Ukrajnából érkező személyeknek. Azonban az elnök szándéka szerint ezt a segélyt kizárólag a hivatalosan foglalkoztatott egyénekre szeretné korlátozni.

Nawrocki szavai szerint "valamilyen formában társadalmi igazságosságot kell elérnünk. A lengyeleket saját országukban legalább egyenlő bánásmódban kell részesíteni az ukrán vendégekkel. Ez alapvető fontosságú számomra, ezért nem írtam alá az ukrán állampolgároknak nyújtott segítségről szóló törvényt ebben a formában" - tette hozzá Nawrocki. Ez azt jelentheti, hogy visszaküldi a jogszabályt a Szejmnek, de más formában később hajlandó lehet elfogadni.

A javasolt módosítások értelmében új megközelítéseket kell kidolgozni az állampolgárság elnyerésének folyamatára. "Azt gondolom, hogy az állampolgárság megszerzésének időtartamát három évről tíz évre kellene kiterjeszteni, és ezt a feltételt bele kellene foglalni a törvénytervezetbe" - nyilatkozta.

Nawrocki egy újabb ötletet vetett fel a határon illegálisan átlépők büntetéseinek szigorítására.

Hivatalba lépése óta az elnök már többször is megpróbálta megakadályozni a törvényalkotási folyamatokat, ami egyértelműen jelzi politikai aktivitását és a Tusk-kormánnyal való lehetséges összecsapásokat. Augusztus elején bejelentette, hogy lépéseket tervez az "Európai Unió befolyásának csökkentésére," és alkotmánymódosítást is kilátásba helyezett. Ehhez azonban 2/3-os többségi támogatásra lenne szüksége a törvényhozásban, amelyet jelenleg nem tud biztosítani.

Tíz nappal később sikerült megakadályoznia egy másik törvény hatályba lépését, és ezen a napon történelmi jelentőségű nyilatkozatot tett a "banderizmus megfékezéséről".

Ez egy rendkívül érzékeny nemzeti emlékezetet érintő téma, amelynek középpontjában Sztyepan Bandera, az egykori ukrán nacionalista vezető áll. Bandera az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) kulcsfigúrája volt a második világháború időszakában, és tevékenységei máig megosztják a közvéleményt.

Bandera célja egy független Ukrajna megteremtése volt, amely a Szovjetunióból való kiválás révén valósulhatott meg. Ennek érdekében az OUN (Ukrán Nacionalista Szervezet) és katonai ága, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA), radikális taktikákat alkalmazott. A mozgalom először a náci Németországgal működött együtt 1941-ben, de később konfliktusba került velük, ahogy a szovjet hatalommal is. Küzdelmét a második világháború végét követően is folytatta a Sztálin által vezetett rendszer ellen.

Az OUN/UPA tagjai számos etnikai tisztogatásban vettek részt, különösen a lengyel és zsidó közösségek ellen. A "banderizmus" ma Lengyelországban és Oroszországban a legnegatívabb politikai kifejezés az ukrán nacionalizmusra, amely a radikális soviniszta és erőszakos ideológiákat emeli ki.

A banderizmushoz kapcsolódó legvéresebb bűntett a Volhínia-i mészárlás volt (1943-1944), amely a lengyel történelmi emlékezetben máig fájdalmas töréspont. Az esemény színtere a mai Nyugat-Ukrajna területe volt (Volhínia és Galícia). Ekkor az UPA irreguláris egységei - helyi nacionalista milíciák támogatásával - tömegesen öltek meg lengyel civileket, férfiakat, nőket, gyerekeket.

A történészek által végzett becslések alapján az áldozatok száma 50 000 és 100 000 között mozog, ám a pontos számok továbbra is vitatottak. A mészárlás mögött álló szándék az volt, hogy létrehozzanak egy etnikailag homogén, "tisztán ukrán" területet.

A lengyel önvédelmi egységek és az Armia Krajowa (Lengyel Honi Hadsereg) áldozatai között több tízezer ukrán civil is szerepel, ami tragikus hatással volt a két nemzet viszonyára. Ez a fájdalmas eseménysorozat továbbra is árnyékot vet a lengyel-ukrán kapcsolatokra, és a történelmi sebek gyógyulása még mindig várat magára.

Lengyelországban a politikai jobboldal gyakran hangsúlyozza, hogy Ukrajna nem foglalkozott kellőképpen a múltjával, és az ukrán emlékezetpolitika, amely a banderizmust hősként állítja be, elfogadhatatlan. Ennek tükrében Nawrocki "stop Banderism" kijelentése a történelmi sérelmekre épít, és a lengyel közvélemény nacionalista, konzervatív rétegét célozza meg.

Ezért kulcsfontosságú a politikai hatása annak, ha Nawrocki hadjáratot hirdet a "banderizmus" ellen. Ez a lépés egyrészt belpolitikai üzenetet közvetít a lengyel választók felé, másrészt pedig nyomást gyakorol Ukrajnára, arra ösztönözve őket, hogy ne hagyják tovább idealizálni Bandera figuráját.

Kétségtelen tény, hogy Sztyepan Banderát Ukrajnában ellentmondásosan ítélik meg. Egyes nyugati régiókban (Lviv, Ivano-Frankivszk) hősnek tekintik és emlékműveket állítanak neki, míg országos szinten a társadalom és a történészek megosztottak, és sokan elítélik az OUN/UPA-t erőszakos és kegyetlen tetteik miatt.

Az ukrán kormányzat óvatosan kezeli a kérdést, különösen az érzékeny történelmi viták miatt. Maga Zelenszkij elnök 2019-ben azt mondta, hogy "Bandera hős egyes ukránok szemében, ezzel tisztában vagyok. Ugyanakkor túl sok közteret már nem szívesen neveznék el róla'".

Ismert, hogy a moszkvai vezetés az ukrajnai háború kirobbantása óta érvként és célként határozza meg a nácizmus felszámolását Ukrajnában, gyakran hivatkozva a Bandera-sereg rémtetteire. Vlagyimir Putyin az invázió előtti órákban így fogalmazott: "a mai Ukrajna közvetlenül a második világháborús bűnösök ideológiai örökségére épít, akik több ezer lengyelt, zsidót, oroszt és másokat gyilkoltak meg. Az ő utódaik ma állami tiszteletet élveznek Kijevben."

Mateusz Morawieczki, a korábbi PiS miniszterelnök, különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az orosz agresszió nem csupán fenyegetést jelent, hanem lehetőséget is teremt Lengyelország és Ukrajna számára a történelmi sérelmek orvoslására és a régóta fennálló konfliktusok megvitatására. Most, amikor a közös ellenség mindkét ország számára nyilvánvalóvá vált, itt az idő, hogy együtt nézzenek szembe a múlt árnyékaival.