A Mérgező város nem csupán egy szórakoztató sorozat, hanem egy tucatnyi család drámai és sokkoló valóságának tükröződése.

Az angliai Corby városában található acélgyártó üzem története a nyolcvanas évek elején tragikus fordulatot vett, amikor a British Steel Corporation bezárta a gyár kapuit, miután az működése folyamatos veszteségeket termelt. Az évtizedek során felhalmozódott ipari hulladék mennyisége valóban megdöbbentő volt, a hatalmas területet elborító szeméthegyek tanúskodtak a gyár szennyező tevékenységéről. A városi tanács 1984 és 1999 között indította el a gyár lebontásának és a terület rehabilitációjának folyamatát, a város rehabilitációs programjának részeként. A helyszínen maradt mérgező hulladékot, földet és iszapot a város másik végében található kőbányába szállították, mindezt nyitott teherautókkal, amelyek nap mint nap áthaladtak Corby lakott részein. Ez a folyamat évekig tartott, és a lakosság számára igencsak aggasztó látványt nyújtott.

Hogy a lebontott gyár és a születési rendellenességek között összefüggés lehet, azt csak nagy erőkkel és hosszú éveken át tartó harcok árán tudták bebizonyítani az érintett anyák. Erről szól a Netflixen bemutatott brit minisorozat, a Toxic Town.

A 2009-es Corby városi ügy kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel ez volt az első alkalom, amikor egy brit polgári per során összefüggést mutattak ki a levegőbe jutó mérgező anyagok gondatlan kezelése és a születési rendellenességek között. Az esetet joggal illették a "brit Erin Brockovich" elnevezéssel, hiszen a történet számos párhuzamot mutat a híres amerikai ügyvédnő küzdelmeivel a környezetszennyezés ellen.

A történet egyik központi alakja, Susan McIntyre (akit a sorozatban Jodie Whittaker formál meg) egyre inkább gyanakodni kezd, amikor kórházi látogatása során találkozik egy olyan anyával, akinek szintén születési rendellenességgel jött a világra a gyermeke. Ezt követően egy ismerősével is összefut, akinek hasonló problémákkal küzd a gyereke. A sorozatban a cselekvésre való ösztönzést végül egy újságíró telefonhívása váltja ki, amely elindítja a közös fellépésüket a helyzet megoldása érdekében.

McIntyre-t a valóságban is felhívta egy újságíró, és 1999-ben valóban megjelent egy cikk a Sunday Times-ban, hogy több gyerek is végtaghiányosan született Corbyban, az egykori acélgyár és az azután maradt hulladékot tároló lerakó közelében. Azt is kiderítették, hogy az acélgyár területén, illetve az onnan elszállított hulladékot tároló lerakóban olyan mennyiségű arzént, cinket, bórt és nikkelt találtak, ami meghaladta a környezetvédelmi biztonsági előírásokat, az állítólagos tisztítás után is.

A sorozat alapján végül egy ügyvéd lépett a színtérre, aki a cikk nyomán kapcsolatba lépett a Corbyban élő érintett anyákkal. Ezen kívül további, a környéken élő szülőket is megkeresett, akiknek szintén végtagproblémával született gyermekük volt ugyanebben az időszakban, és akik így szívesen csatlakoztak a polgári perhez.

A Time cikke szerint azok az anyák, akikről a sorozat karaktereit formázták, aktívan részt vettek a Toxic Town elkészítésében, beszéltek arról, milyen körülmények között éltek akkoriban a városban.

Tracey Taylor - akit a Fehér Lótusz című sorozatban Aimee Lou Wood alakít - tragikus módon gyermeke néhány nappal a születése után elhunyt. Emlékei szerint a környéket egy finom, sivatagi porréteg borította, amely mindent elborított. "Lehetett takarítani az íróasztalt, de amint felemelted a kávéscsészédet, máris vastagon rátelepedett a por" - mesélte. Este már inkább nem is lépett ki a házból, mert a levegő annyira irritálta a torkát. Amikor még ott élt, inhalálót használt asztmája miatt, de miután elhagyta a várost, erre már nem volt szüksége. A sorozat szerint egykori acélművek területén dolgozott, ahol autóját minden egyes nap vastagon bevonta a narancsvörös por.

Maggie Mahon (a sorozatban Claudia Jessie) férje a telep rehabilitálásán dolgozott teherautósofőrként. Visszaemlékezése szerint amikor a férje hazaért a munkából, a kertben kellett leporolni a vörös port a ruhájáról. A gyerekük végtagdeformitással született, több műtétre volt szüksége, hogy járni tudjon.

Az 1999-ben publikált újságcikk és az anyák javára született bírósági döntés között hosszú, tíz éves időszak telt el. Az anyák végső győzelme mögött jelentős szerepet játszott, hogy a városi tanács egy korábbi munkatársától, Sam Hagentől – akit a Trainspotting című filmben Robert Carlyle alakít – olyan dokumentumokat kaptak, amelyekkel bizonyítani tudták, hogy a városi tanács hanyagságának következményeként mérgező vegyületek kerültek a levegőbe.

A bíró végül arra a megállapításra jutott, hogy az 1989 és 1999 között született gyermekek körében "statisztikailag szignifikáns" mértékben halmozódtak fel a születési rendellenességek. Ennek hátterében az áll, hogy a városi tanács által kezelt telephelyeken 1985 és 1997 között olyan szennyező anyagokat tároltak és szállítottak, amelyeket nem megfelelő körülmények között kezeltek, és amelyek potenciálisan hozzájárulhattak a rendellenességek kialakulásához.

A bíróság végül kimondta, hogy Corby városi tanácsát felelősség terheli a gondatlanságból elkövetett baleset miatt. A döntés indoklása szerint a tanács hozzájárult ahhoz, hogy a szennyezett sár és por eluralkodjon Corby utcáin, behatolva a lakóházak közé és fölé, ezzel elősegítve a mérgező anyagok terjedését, amelyek születési rendellenességeket okozhatnak.

2010 áprilisában a városi tanács végül megállapodásra jutott a családokkal. A városnak 14,6 millió font kártérítést kellett kifizetnie. A Corbyban történt események következtében azonban senki ellen nem indítottak büntetőeljárást.

A sorozat producere, Annabel Jones a BBC-nek nyilatkozva elmesélte, hogy egy barátjától értesült a Corby városában lezajlott eseményekről a Covid-járvány idején. A hírek nem csupán a történtek súlyossága miatt sokkolták, hanem azért is, mert addig soha nem hallott róluk. Ez a felismerés késztette arra, hogy megfilmesítse a történetet, hiszen úgy érezte, ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben elkerülhessük az ilyen tragédiákat.