A világ legismertebb titkos társaságai: néhányuk még ma is aktívan működik.
Ha a titkos társaságok szóba kerülnek, mindenki számára érdeklődési körétől függően sejlenek fel neveik. Már az emberiség modern történetének kezdetekor jelen voltak. Rózsakeresztesek, templomosok, szabadkőművesek: kik voltak ők, és miért kellett titokban tartani működésüket?
A titkos társaságok fogalma a hagyományos értelemben olyan szervezeteket takar, amelyek tagjai rejtve tartják identitásukat, kapcsolataikat és céljaikat. Ezek a csoportok gyakran vallási, politikai vagy üzleti alapokra épülnek. Érdekes, hogy a kereszténység története is szoros kapcsolatban áll ezzel a jelenséggel, hiszen a keresztény közösség kezdetben titokban működött. A Római Birodalom idején, a keresztényüldözések során, a Jézus-hitűek sokáig elnyomás alatt álltak, így sokan kénytelenek voltak titokban gyakorolni vallásukat. Ebből az időszakból számos vértanú és szent emléke él ma is, hiszen akiknek a hite nyilvánosságra került, gyakran a legrosszabb büntetéssel, a halállal kellett, hogy szembenézzenek.
A keresztények helyzete Nagy Konstantin császár milánói ediktumával vált biztonságossá. A 313-ban kiadott rendelet volt az első, mely a vallásszabadságot megadta számukra, ezzel együtt azonban kikövezte az utat más, illegalitásba vonuló szervezeteknek is. Azok ugyanis, akik nem a hivatalosan elfogadott iratok alapján hittek Istenben, eretnekké nyilváníttattak.
Az ókeresztény egyházzal ellentmondó hittételeket valló, vagy politikai állásponton elhelyezkedő gnosztikusok, nesztoriánusok, illetve ariánus keresztények tanai évszázadokon keresztül fennmaradhattak a földalatti mozgalmaknak köszönhetően.
A középkorban a misztikus tanok követői titkos társaságokba szerveződve kutatták az élet mélyebb értelmét. A felvilágosodás korával a korábban eretneknek titulált eszméknek egy újfajta szabadság nyílt meg, mégis sokan tudatosan döntöttek a titokzatos társasági élet mellett. E közösségek közül talán a legismertebb a szabadkőművesség, amely máig jelentős hatással bír egyes országok politikai és kulturális színterére. Habár a páholyok tevékenysége az utóbbi két évszázadban már nem nyilvános, a múlt század politikai viharai idején rendre felmerült, hogy a róluk alkotott vélemények távol állnak a valóságtól.
A legelterjedtebb összeesküvés-elméletek egyikében az áll, hogy a valaha kvázi-legálisan működő Illuminátusok máig jelentős hatással bírnak a világpolitika eseményeire. Érdekes módon azonban még a hívők körében is csak kevesen ismerik, hogy az Illuminátusok Rendje 1766-ban jött létre, és csupán néhány év elteltével már betiltották működését.
Adam Weishaupt, az ingolstadti filozófus és egyházjogász, amikor megalapította saját Rendjét, azt a célt tűzte ki, hogy a felvilágosodás eszméi és az erkölcsi fejlődés segítségével megszüntesse az emberi fölény szükségességét. A Rend fénykorában a Német-Római Birodalom területén körülbelül 70 nagyvárosban működtek aktívan, azonban a feloszlatásukat követően állítólag a szabadkőművesek közé is behatoltak, sőt, egyes elméletek szerint a vezetést is átvették a szervezetben.
Bár többek között a fenti összeesküvés-elméletekre is alapozták programjukat, a náci Németország vezető politikai hatalmának sem kellett messze mennie, ha titkos társaság után kutatott. Volt ugyanis sajátja. A Tuhle-Gesellschaft, azaz a Thule Társaság egy okkultista, hagyományőrző csoportosulásként szerveződött meg még Hitler hatalomátvételét megelőzően a Münchenben élő felső- és középosztály prominensei közreműködésével. Nevüket a görög legendákban szereplő misztikus északi sziget után kapták, és látványosan támogatták Hitlert és pártját a választásokon.
A Thule-társaság jelképét adó tölgyfalevelekkel díszített kardon található szvasztika volt az, ami később a Führert is megihlette.
A német titkos társaság tagjai idő után az árja faj eredete, illetve az eugenika vált a legfontosabb tényezővé a társaság életében, azonban titokban kutattak Ultima Thule, a legészakabbi sziget, illetve több régi ereklye után is. A tagok között vezető náci politikusokat is találunk, többek között Rudolf Hösst, az auschwitzi koncentrációs tábor vezetőjét, Gottfried Federt, aki az NSDAP programjának társszerzője, illetve a lengyel területek kormányzóját, Hans Frankot is.
Heinrich Himmler, a Thule Társaság prominens tagja, nem csupán a titkos társaság hívének számított, hanem ő volt az, aki az Atlantisz utáni kutatások irányítójaként is tevékenykedett. Ő indította el azt a titkos expedíciót, amely Tibet magas hegyeibe vezette a Thule-tagokat, a Szent Grál felfedezése érdekében. A világháború végén ambiciózus terveik között szerepelt a Kanári-szigetek és Bolívia felfedezése is, amely során ősi ereklyék után kutattak. Azonban a Führer halála, valamint az ország győztesek általi megszállása keresztülhúzta számításaikat. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy nem lehetett véletlen, hogy a náci vezetők végül Dél-Amerikában találtak menedéket, ahol a titkok és a múlt rejtélyei tovább élhettek.
A mai napig is működő, sokszor betiltott Ku Klux Klán látványos leszámolásokkal tartotta rettegésben emberek tömegeit az elmúlt száz év során. A rasszizmus és a terror szimbolumává vált, fehér köpenyes, csuklyás alakok eredetileg az elveszett amerikai Dél eszmeiségét szerették volna feltámasztani. Hogy anonimitásukat megőrizzék, valamint fenntartsák a társaság misztikusságát, fehér csuklyákat és köpenyeket viseltek. Az ismeretlen, arctalan alakok látványa amellett, hogy éjszaka riadalmat keltett, démoni aurát kölcsönzött a mozgalomnak, melyet a látványosan lángoló keresztek csak fokoztak.
A Ku Klux Klán az 1860-as és 1870-es években vált a társadalom egy jelentős szegmensét megmozgató tömegmozgalommá, ám már a századforduló előtt betiltották. Ennek ellenére a legfrissebb statisztikai adatok szerint a szervezetnek ma körülbelül 12 000 ismert tagja van, ami szembetűnően csekély az 1920-as évek körüli 6 milliós létszámhoz képest, amely az Egyesült Államok területén széleskörű támogatottságot élvezett.
