Ai Weiwei önéletrajza egy elengedhetetlen olvasmány, amely mély bepillantást nyújt a kortárs művészet és a társadalmi aktivizmus világába. Az írás nem csupán a művész életének eseményeit sorolja fel, hanem feltárja azt a komplex kapcsolatot is, amelyet Ai

A világszerte elismert művész és disszidens, Ai Weiwei, a 1,000 Years of Joys and Sorrows című önéletrajzi kötetének megjelenésekor Rory Sullivannek mesélt egy különös pillanatról. Elárulta, hogy fiával közösen elégették a memoár első példányát, amelyben édesapja emlékeit és az Egyesült Államokban szerzett élményeit osztotta meg. Ez a rituális aktus nemcsak a könyv fizikai létét semmisítette meg, hanem mélyebb jelentést is hordozott, egyfajta szimbolikus újrakezdést, amely a múlt feldolgozásáról és a jövő építéséről szólt.

A könyvégetés általában a paranoia és a düh által táplált állami cenzúra szomorú szimbóluma. Ám amikor a szerző maga gyújtja meg a lángokat, hogy tizenkét éves fiával, Laoval együtt szemlélje az eseményt, a helyzet egészen új fényben tűnik fel. Azok számára, akik ismerik Ait, a telefonján rögzített videófelvétel valószínűleg nem okoz túl nagy meglepetést. Ahogyan ő fogalmazott: "szakadárnak születtem".

Önjellemzése egy korábbi fotósorozatában is kifejezetten megnyilvánul, ahol egy Han dinasztiából származó urnát dob le szándékosan a földre. Ezzel a provokatív cselekedettel arra kíváncsi, hogyan viszonyulnak az emberek az érték és a művészet fogalmához.

A legfrissebb megsemmisítő akciója nem csupán egy nyilvános nyilatkozat, hanem sokkal inkább egy belső indíttatás által vezérelt lépés, amely szorosan összefonódik gyermekkori élményeivel. "Amikor megérkezett a könyvem első példánya, a fiam és én egy különleges kis ünnepséget tartottunk."

A London szívében, egy elegáns hotel faburkolattal díszített sarkában ül, és zöld teáját kortyolgatva, büszkeségtől ragyogó arccal vág bele a beszélgetésbe. Az árnyékok játékában a fa finom textúrája és a tea illata egy különleges légkört teremt, amelyben minden szónak súlya van.

"Mindig más okból égettem el a könyveimet apámmal" - meséli a mindig visszafogott férfi. Ai Qing könyvgyűjteményének megsemmisítése mögött az a tudás állt, hogy a kommunista Kínában a leírt szavak súlyos következményekkel járhatnak. Apja a negyvenes években személyesen ismerte Mao Zedongot, és később magas rangú tisztviselőként dolgozott, de 1957-től őt is elérte az értelmiséget sújtó tisztogatás szele.

Lorca, Mayakovsky, Neruda és egyéb versírók költészetének elégetésével pedig nem volt más célja, minthogy megvédje fiát a jövőben várható hasonló bántalmazásoktól. Akkor még nem tudhatta, hogy a kisfiú, aki vele együtt rakta a tüzet, évtizedekkel később ugyanúgy saját országa üldözöttjévé válik. Ai szerint közös sorsuk annak köszönhető, hogy mindketten anélkül adnak hangot véleményüknek, hogy törődnének a következményekkel.

Apám mindig hű maradt önmagához, soha nem akart másként élni. Ez azonban gyakran nehéz helyzetekbe sodorta. Ebből a szempontból sok hasonlóságot látok köztünk, mert én is készen állnék bármit feladni, ha az igazság megóvásáról van szó.

A számlakiegyenlítés ideje számára akkor jött el, mikor 2011. április 3-án, a pekingi reptéren letartóztatták és nyolcvanegy napra fogdába zárták. Később négy év házi őrizetre ítélték és másfél millió font bírságot szabtak ki rá. Amint 2015 júliusában visszakapta útlevelét, el is hagyta Kínát és politikai menekültként Európába utazott.

Ha a szegénység és a gyerekkori környezet formálta a személyiségét, akkor nem kétséges, hogy az Egyesült Államokban, különösen New York-ban eltöltött tizenkét év is jelentős hatást gyakorolt rá, ám ez a hatás egészen más jellegű volt. A "kapitalizmus fővárosa" olyan új perspektívát kínált a zárt közegből érkezett művész számára, amely merőben eltért a korábbi tapasztalataitól. "Ott valódi oktatásban részesültem. Enélkül ma nem lennék ennyire kiegyensúlyozott."

Amerikában Ai különféle munkákba fogott, hogy biztosítsa a megélhetését; többek között portrékat festett. Egy rövid időre két művészeti iskolában tanult, ahol Marcel Duchamp és Andy Warhol műveiből merített inspirációt. Ezt követően önálló kiállítást rendezett New Yorkban, amely az "Old Shoes - Safe Sex" (Olcsó cipők - Biztonságos szex) címet viselte. Bár Ai az amerikai éveit "unalmasnak" tartja, és egy "kiábrándult" időszaknak éli meg, kétségtelenül gazdag tapasztalatokkal gazdagodott New York városában.

A Parsons Design Intézet falai között, ahol a kreativitás szüleményei születtek, Sean Scully ír festő mentorálta őt, és közben egy különös barátság alakult ki a beat költészet ikonikus alakjával, Alan Ginsberggel. Ai, akit Ginsberg apjára emlékeztetett, szinte azonnal otthon érezte magát a költő társaságában. Mosollyal az arcán idézi fel azt a mókás pillanatot, amikor Ginsberg egy utcai sarkon "kínai filozófusként" mutatta be neki Susan Sontagot. Nevetve meséli, hogy miközben éppen Greenwich Village felé vette az irányt, hogy tizenöt dollárért festményeket készítsen, nem igazán hitte el, hogy valóban olyan mély gondolatokkal rendelkezik, mint amelyeket ez a cím sugallt.

A fiatal művésznek lehetősége nyílt volna arra, hogy továbbra is az Egyesült Államokban éljen, de miután a kínai kormány 1989-ben brutális erőszakkal lépett fel a Tiananmen téri diáktüntetők ellen, úgy döntött, hogy hazatér. Elmondása szerint határon túli életének minden emlékét maga mögött hagyva, "üres kézzel, trófeák nélkül" repült vissza. Azonban a száműzetésből való visszatérés nem csupán fizikai utazás volt; magával hozta az elkeseredettség és a fájdalom súlyát is, ami a távolság és a veszteség érzéséből fakad.

Sajnos, a legnagyobb szomorúságomra nem adatik meg, hogy Kínában maradjak, és így hozzájáruljak az ország fejlődéséhez a saját hangommal.

Ai életének jelentős részét utazás határozta meg. A „1,000 Years of Joys and Sorrows” több helyén is „egy szál békalencséhez” hasonlítja önmagát, amely sosem ragad le egyetlen helyszínen. Hazáját elhagyva először Németországba költözött, ahol nem találta vendégszeretőnek a helyi kultúrát. Ezt követően Angliába vette az irányt, és jelenleg Portugáliában él, új élményekkel gazdagodva folytatja vándorlását.