Az angol nyelvű publikáció mint bűn: egy izgalmas és provokatív gondolatkísérlet, amely felfedi a nyelvi dominancia rejtett mechanizmusait. A globalizáció korában az angol nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem egyfajta kulturális hegemónia szimbólum
Erősebbé teheti-e Donald Trump Amerikát? Talán igen. Poszt az Andreessen-perspektíváról.
Ez a videó bemutatja, ahogy Schmidt Mária éles kritikát fogalmaz meg Boda Zsolt, a Politikatudományi Intézet főigazgatója irányába, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kiemelt publikációi angol nyelven íródtak. A vita a harmincadik perc környékén kezdődik. Érdemes megjegyezni, hogy az MTA-nak már nincs kapcsolata az intézettel, mivel ez a HUN-REN intézménye.
Lánczi és Schmidt Mária, akik folyamatosan kritizálják az akadémiai szférát, miközben soha nem alkottak meg egyetlen értékes sort sem. Ezzel szemben Boda Zsolt kiemelkedő írásai rangos folyóiratokban, mint az Europe and Asia Studied (Q1), European Politics and Society (Q1), Politics and Governance (Q1) és Political Research Exchange (Q1) jelentek meg.
Lánczi András vonatkozásában az mtmt.hu csupán egyetlen idegen nyelvű publikációt tüntet fel, amely 1996-ban látott napvilágot. Schmidt Máriát pedig most mellőzzük.
Schmidt Mária blogján Balázs Géza, a magyar nyelvtudomány egyik kiemelkedő alakja, éles kritikával illeti az akadémiát egy újonnan megjelent bejegyzésében. A posztban kifejti véleményét, miszerint...
Az MTA védelmezői jelen sorok írójáról azt fogják mondani: savanyú a szőlő, hiszen kétszer visszautasították az MTA doktora címre benyújtott dolgozatát. Nem savanyú, inkább keserű. Mindkét dolgozata a magyar kultúrában sorsfordító jelentőségű monográfia. Az egyik a magyar nyelvstratégiáról szól, és bár a nyelvészek elutasították, az MTA akkori elnöke szerkesztésében és kiadásában megjelent. A másik dolgozata a magyar pálinkakultúra monográfiája, amelyhez a magyar pálinka reneszánszát jelentő gazdasági fordulatot köti a szakma. A legtöbb elfogadott akadémiai disszertáció tudományosan és társadalmilag láthatatlan és reflektálatlan. A Magyar nyelvstratégia és A magyar pálinka viszont nem az. A szerző (tudományos tevékenységét tárgyilagosan mutató) Hirsch-indexe magasabb, mint az összes nyelvész akadémikusé.
Megnéztem Balázs Gézát a scopuson, 4-es a Hirsch indexe. Az őt idéző 35 cikkből harminc a Magyar Nyelvőrben jelent meg, amelynek szerkesztőbizottságában ott ül Balázs Géza. Három a dunaújvárosi egyetem lapjában a Civil Szemlében.
Nekem tulajdonképpen már mindegy, de képzeljünk el egy huszonhét éves tehetséges magyar kutatót... Ezek tönkre fogják tenni az életét, mondjam azt neki, hogy maradj drága barátom, mert itt élned, halnod kell?
