Az átkos évtizedek emlékei: nosztalgia a múlt árnyékában A múlt nem csupán időbeli távolság, hanem érzelmek és élmények kaleidoszkópja is. Az átkos időszak sokak számára egyfajta nosztalgikus vágyakozást ébreszt, amelyben a boldog és nehéz pillanatok egy

Keserűen konstatálom, hogy fiammal való vitámban, nekem lett igazam. Fiam ugyanis megjegyezte, hogy kár volt feltüzelnem magam a Beach, Please fesztiválon Ceaușescut éltető fiatalok miatt, mert a tinédzserek csak poénkodtak, ugyan már, ki nosztalgiázna viccen kívül letűnt korszak talmi fénye után. Akkor - más érvem nem lévén - azt mondtam, minden viccnek fele való. Most már megkockáztatom, hogy egészen valóságos a fiatal nemzedék vágyódása a szabadság nélküli rend korszaka iránt. Mentségükre szolgáljon, hogy vonzódásukat a rend nélküli szabadság megtapasztalása táplálta.

Íme, ami a vitában az én álláspontomat erősíti: Az INSCOP legutóbbi felmérése, amelyet a Kommunizmus Bűncselekményeinek Vizsgálatáért és a Román Száműzetés Emlékezetéért Intézet megbízásából készítettek, megdöbbentő eredményeket hozott. A válaszadók több mint 55%-a úgy véli, hogy a kommunista rendszer jót tett Romániának, míg 44,8%-uk azt állítja, hogy "régen jobb volt az élet". A „Nosztalgia mérföldkövei” című felmérésben részt vevők több mint 70%-a azt gondolja, hogy Románia a kommunizmus idején gazdagabb ország volt, mint manapság. Továbbá, a román lakosság több mint fele pozitívan értékeli a kommunista rendszert, míg 66,2% úgy véli, hogy Nicolae Ceaușescu jó vezetője volt a népnek.

A kutatási adatok - amelyeket idén júliusban gyűjtötték, 1500 válaszadó bevonásával, +/-2,5% hibahatárral - igazolják, hogy nem poénkodtak a costinești-i fesztiválozók. Így gondolják.

A kommunizmus iránti nosztalgia Romániában olyan mértékben terjed, hogy ez már nem csupán társadalmi jelenség, hanem komoly nemzetbiztonsági aggodalom forrásává válhat – figyelmeztet Daniel Șandru, egyetemi tanár. Szerinte a helyzet már nem csupán véleményformálás vagy kulturális sebezhetőség kérdése, hanem Románia egy lépésre áll egy potenciálisan katasztrofális helyzettől. E forgatókönyv a következőképpen fest: a propaganda és a hibrid háború sikerének következményeként, amely nemcsak külföldi erőkből táplálkozik, hanem belső támogatást is kap; a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megrendülése és antidemokratikus, Európa-ellenes politikai erők hatalomra jutása következhet be.

A kommunizmus iránti nosztalgia, amelyet egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás is megerősít, aggasztó jelenségnek számít. Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a jelenlegi geopolitikai környezet Romániát egy hibrid háború veszélyének teszi ki. Ennek következményeként a közintézményekbe vetett bizalom fokozatos eróziónak indulhat, és a retrográd politikai erők előretörése is valósággá válhat.

Ennek a felvetésnek a gyenge pontja abban rejlik, hogy maguk az európai pártok és közintézmények is folyamatosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a közbizalom csökkenjen irántuk. A kommunizmus örökségeként megjelenő reflexek egyre inkább megfigyelhetők működésükben, mintha csak a múlt rendszer iránti nosztalgia határozná meg őket.

Olyannyira, hogy Remus Ștefureac azon rágódik: vajon a románok nagy része még mindig értékeli-e a szabadságot. Vagy annyira vágynak a teljes mértékben megvalósíthatatlan igazságosságra és rendre, hogy szívesen lemondanának arról, amiért az apák akár életüket is áldozták.

A felmérés eredményeire reagálva az államfő is megszólalt: "A románok kétharmadának Nicolae Ceaușescut jó vezetőnek tartó véleménye rávilágít, mennyire törékeny a kollektív emlékezetünk, és milyen egyszerűen manipulálhatók a percepciók. Ez különösen aggasztó, amikor az állam elhanyagolja a történelmi és állampolgári képzés fontosságát, valamint a polgárokkal folytatott őszinte párbeszédet" - fogalmazott Nicușor Dan.

Az államfő hangsúlyozta: "Románia jövője nem lehet stabil, ha a múltat illúziókkal szemléljük. Felelősségünk, hogy tanuljunk a tapasztalatainkból, ahelyett hogy megpróbálnánk újraéleszteni régi sérelmeinket!"

Amikor a vágyaink évekig csalódások tengerében fuldokolnak, a nosztalgia szinte elkerülhetetlenül lép a színre, még ha torzító lencsén keresztül is tükrözi a múltat és a jövőt egyaránt. Régente a nosztalgia is más ízt adott az életnek - huncut módon akár így is kommentálhatnánk a legújabb felmérés eredményeit. De vajon tényleg különb volt a nosztalgia a régi szép időkben? A történelem azt mutatja, hogy a 17. században a nosztalgia nem csupán szentimentális érzelem volt, hanem betegségnek számított, amelyet sokkterápiával próbáltak kezelni.

A francia orvos, Jourdan Le Cointe fájdalom kiváltásával és terrorral kezelte nosztalgiázó betegeit. S bár nem gondolok kedvezően vissza Le Cointe eszközeire, félek, hogy a kommunizmus iránti nosztalgiából csak egy hatalmas sokk gyógyíthatja ki a társadalmat: a szabadság eltűnése.