Az iskola, ahol a szabályok szorítása olyan erős, hogy már-már a Stranger Things világából lépett volna elő, mintha Vermont titkos zugában rejtőzne! - Az Öntörvényűek kritikája | szmo.hu

Felejthetetlen atmoszféra, feszültséggel teli titkok és egy bentlakásos iskola, ahol a mindennapok igazi túlélőpróbát jelentenek. Az "Öntörvényűek" az a Netflix-sorozat, amelyről hamarosan mindenki beszélni fog - de még senki sem sejti, hogy mi vár rá!

Az Öntörvényűek (WayWard) egy igazi rejtett kincs a piros streaming óriás kínálatában, olyan ritka Netflix-produkció, amely már néhány epizód után megmutatja, hogy mindenkinek érdemes felfedeznie. Első pillantásra talán csak egy újabb "kisvárosi titkok" sorozatnak tűnik, de valójában sokkal bonyolultabb és ügyesebben megkomponált történetet kínál, amely egyedi hangulatával üdítő élményt nyújt. A legérdekesebb, hogy a cselekmény 2003-ban játszódik, mégis egy erőteljes '80-as évekbeli retró atmoszférát áraszt. Felmerül a kérdés a Netflix háza táján: "Mi lenne, ha a Stranger Things a cseresznye színű flip-phone-okat, velúr melegítőket és Avril Lavigne posztereket fűzné össze egy izgalmas dráma/thriller formájában?" Miért ne? Térjünk hát rá, milyen élményt nyújt ez a sorozat!

Martin háttere önmagában is lenyűgöző: már 13 éves kora óta a stand up világában mozog, és azóta is elismert humorista, író, valamint LMBTQ-aktivista. Az Öntörvényűek című produkcióban azonban most először vállalkozik arra, hogy egy komorabb, drámai figura bőrébe bújjon. Bár megérthető, miért vonzódott ehhez a szerephez, a történet transz és queer aspektusai szempontjából is jelentőséggel bírnak, de sajnos be kell vallani, hogy a kemény nyomozó karaktere nem igazán áll jól neki, és hiteltelenné válik. Martin törékeny alkatával és kedves, önironikus kisugárzásával inkább egy furcsa, manipulatív iskolavezetőként képzelhető el. Kár, mert a sorozat egyik legkevésbé izgalmas szála éppen az ő karakteréhez kapcsolódik.

Alex (Mae Martin) és Laura (Sarah Gadon) egy új otthonba költöznek Tall Painesban, remélve, hogy ezzel egy új fejezetet nyithatnak életükben. A rendőrként dolgozó férj és terhes felesége visszatér a lány szülővárosába, ahol a vermonti kisváros idilli környezete – a zöldellő fák és a barátságos helyiek – kezdetben ígéretesnek tűnik. Ám Alex hamarosan észreveszi, hogy valami sötét titok lappang a boldog felszín alatt, és ez a megérzés egyre csak erősödik benne.

A diákok története sokkal inkább magával ragadó, mint Alex nyomozása. Abbie (Sydney Topliffe) és Leile (Alyvia Alyn Lind) Kanadából érkeztek, ahol az egyiküket a szülei küldték az iskolába, míg a másik barátnője nyomában érkezett, hogy megszöktesse őt, ám végül ő is a kegyetlen rendszer áldozatává vált. Abbie és Leile barátsága mélyen megindító és hiteles, a fiatal színészek pedig bravúrosan hozzák a karaktereik érzelmeit. Az iskola tanulói között megtalálható mindenféle figura: drogfüggő, bűnöző, tolvaj, hajléktalan, sőt, még gyilkosok is. A narratíva ügyesen mozog az erkölcsi kérdések labirintusában, folyamatosan provokálva a nézőt az igazság és a bűn határvonalának felfedezésére.

Természetesen, a halálesetek kissé drasztikus "fegyelmezési módszerek", de ki ne vágyna egy kis gyilkosságra, hogy feldobja a középiskolai melodrámát? A sorozat egyik kiemelkedő erénye a lebilincselő atmoszféra megteremtése. Az operatőri munka, a hideg szűrők és a gondosan kiválasztott zenei betétek együttesen olyan feszültséget generálnak, hogy még a legártatlanabb erdei séta is baljós előérzetet kelt. A rejtély fokozatos kibontása, a mesterien időzített csavarok és a dinamikus vágás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az Öntörvényűek az utóbbi évek egyik legkiválóbb fiatal felnőtt thrillerévé váljon.

A sorozat témaválasztása kiemelkedő, hiszen a felnőtté válás sötét oldalait, a generációs traumák öröklődését és a bűn, valamint a bűnhődés dilemmáit egyaránt érinti. Ráadásul a gyermekvállalás kihívásait sem hagyja figyelmen kívül. Mindezt úgy tálalja, hogy a cselekmény folyamatosan izgalmas marad, és nem merül el a moralizálásban. A készítők ügyesen létrehoztak egy morális zónát, ahol a nézők szinte szimpátiát érezhetnek az elnyomók iránt, mivel a gyerekek számára talán ez az egyetlen út a túléléshez. Amikor a nézők ezen a ponton elgondolkodnak, már tudhatjuk, hogy a sorozat elérte a kívánt hatást.

Párja, Laura nagyon jól játszik, igazi ellenfele lesz az iskola vezetőjének. Mindezt bőven ellensúlyozza a tiniszál erőssége, Collette briliáns alakítása, a történet ügyes ritmusa és a misztikusnak tűnő rejtély. Ha egy erős férfi főhőst kapott volna Martin helyett a sorozat, könnyen lehet, hogy most az új műfaji klasszikusról beszélnénk.

Még így is számos okunk van az örömre, hiszen az Öntörvényűek lényegesen intelligensebbek, szórakoztatóbbak és bátrabbak, mint a divatos Wednesday-féle kísérletek.

Limitált szériaként hirdetik, de a végén ott bujkál a folytatás lehetősége. Őszintén bízom benne, hogy a Netflix felfedezi benne a potenciált, és nem engedi, hogy porosodjon a projekt. Mert az ilyen izgalmas, szívvel-lélekkel készült sorozatokból mindig öröm újra és újra meríteni, és ezekkel a karakterekkel még sok történetet szeretnék átélni! Ha pedig egyszer belekezdesz, biztos lehetsz benne, hogy végig fogod nézni az epizódokat, még akkor is, ha a szigorú nevelők közben bezárják az ajtót mögötted.