Együtt Churchillel és Sztálinnal harcolva megállította a náci Németországot, de sajnos nem élhette meg a béke időszakát - 80 éve távozott Franklin D. Roosevelt.

Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1945. április 12-én távozott az élők sorából Franklin Delano Roosevelt, aki 12 éven át vezette az Egyesült Államokat. Ő volt az első és egyetlen elnök, akit négy egymást követő alkalommal választottak meg, ezzel forradalmi példát állítva a politikai történelemben.

A New York közelében elhelyezkedő Hyde Parkban, egy holland-francia gyökerekkel rendelkező család gyermekeként látta meg a napvilágot 1882. január 30-án. Fiatal éveit kivételes oktatás és nevelés kísérte, amelynek során Európa számos táját bejárta. Ennek köszönhetően folyékonyan beszélte a német és francia nyelvet, emellett a sport világában is kiemelkedett. Középiskolai tanára, aki mély hatást gyakorolt rá, gyakran említette a keresztény felelősséget, hangsúlyozva, hogy a gazdagabbaknak kötelességük segíteni a rászorulókat.

A Harvard, majd a Columbia Egyetemen tanult, s ezekben az években kezdett a politika iránt érdeklődni, mert ötödfokú unokatestvére, a republikánus Theodore Roosevelt éppen akkor, 1901-ben lett az Egyesült Államok elnöke. Az egyetemet nem fejezte be, az ügyvédi különbözeti vizsga letétele után egy neves cégnél társasági joggal kezdett foglalkozni.

A házasságukból hat gyermek látta meg a napvilágot. Roosevelt azonban más kapcsolatokban is megfordult, a legjelentősebb viszonya felesége titkárnőjével alakult ki. Amikor 1918-ban nyilvánosságra került ez a viszony, Eleanor komolyan fontolgatta a válást, de végül úgy döntött, hogy a külön költözés elegendő lesz számára.

A figyelemfelkeltő névvel és erős kapcsolati hálóval bíró Rooseveltet 1910-ben választották New York állam szenátorává, egy olyan körzetben, amely már 32 éve a Republikánus Párt színeiben politizált. Két évvel később, a demokrata konvención Woodrow Wilsont támogatta, és amikor Wilson elnökké választották, Rooseveltet a haditengerészeti minisztérium helyettes államtitkárává nevezték ki - ugyanazon a poszton, ahol Theodore Roosevelt pályafutása is indult.

1920-ban James M. Cox, a demokrata elnökjelölt, felkérte Franklin D. Rooseveltet alelnökjelöltnek. Bár a választás végül nem hozta meg a várt gyümölcsöket, Roosevelt számára a kudarc tanulságos tapasztalatokat tartogatott. A következő évben azonban egy váratlan csapás érte: elkapta a gyógyíthatatlan gyermekbénulást, ami következtében deréktól lefelé megbénult. Az újabb kutatások szerint ez a tragikus esemény nemcsak a fizikai állapotát formálta át, hanem politikai pályafutásának következő szakaszát is alapvetően befolyásolta.

Roosevelt számos terápiát próbált ki, de állapota nem javult. Betegségét sokáig titkolta, tolószékben nem mutatkozott, hosszú gyakorlás után képes volt lábmerevítővel rövid távolságot megtenni, nyilvános beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta el.

A nagypolitika porondjára 1928-ban lépett ki újra, kétszer választották meg New York állam kormányzójává. Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválságért az emberek a kormányzó republikánusokat okolták, s

1933 márciusában lépett hivatalba, és első elnöki ciklusának legfőbb célja az volt, hogy helyreállítsa a válság következtében meggyengült amerikai társadalom és gazdaság stabilitását és erejét.

A keynesi gazdaságpolitikát követő "FDR" kormányzása alatt az "éjjeliőr államot" a cselekvő, a gazdasági életben aktív szereplőként megjelenő állam váltotta fel, közmunkák indításával növelték a foglalkoztatást, szanálták a bankrendszert, trösztellenes törvények születtek, meghatározták a maximális munkaidőt, minimálbért, bővítették a társadalombiztosítás rendszerét, kétmillió új munkahely született.

Roosevelt 1933-ban történelmi lépést tett, amikor hivatalosan is elismerte a Szovjetuniót, ezzel új irányt szabva az amerikai külpolitikának. Emellett megszüntette Kuba és Panama amerikai protektorátusát, valamint lemondott a latin-amerikai országok belügyeibe való beavatkozásról, ezzel a régió függetlenségét tiszteletben tartotta. Ahogy az amerikai gazdaság kezdett magához térni a válságból, Roosevelt az 1936-os választások során földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, ami megerősítette politikai pozícióját és reformprogramjának támogatottságát.

A második világháború kitörése után, amikor az ázsiai japán terjeszkedés fenyegetése egyre élesebbé vált, az amerikai történelem egy különleges fordulóponthoz érkezett. 1940-ben, harmadszor is elindította elnöki pályázatát, mivel úgy érezte, hogy a közelgő viharban ő az, aki képes irányítani az országot. Győzelme után egy ideig sikerült távol tartania a semleges Egyesült Államokat a háború szörnyűségeitől, ugyanakkor - a békeidők közepette - bevezette az általános hadkötelezettséget, és jelentősen megemelte a katonai költségvetést. Az 1941 márciusában elfogadott kölcsönbérleti törvény nyomán az Egyesült Államok fegyverekkel és hadianyagokkal támogatta a náci Németország ellen vívott élet-halál harcot folytató briteket és szovjeteket.

néhány nappal később már Németországgal is hadban állt. 1941 augusztusában Winston Churchill brit kormányfővel aláírta a háború utáni rendezés alapelveit kimondó Atlanti Chartát, 1943 januárjában Casablancában Churchill-lel kimondták: csak a feltétel nélküli megadást fogadják el.

Az antifasiszta koalícióhoz a Szovjetunió is csatlakozott, és 1943 novemberében a történelem egy fontos pillanatához érkezett, amikor Roosevelt, Churchill és Sztálin Teheránban találkoztak. 1942-ben Roosevelt jóváhagyta a Manhattan-tervet, amely az atombomba kifejlesztésére irányult. 1944-ben pedig negyedszer is megmérettette magát az elnökségért, ezúttal Harry Truman személyében találta meg alelnökjelöltjét, és újfent győzelmet aratott.

Egészségi állapota rohamosan romlott, de még részt vett az 1945. februári jaltai konferencián, amelynek döntő jelentősége volt a háború utáni világ kialakításában, s abban bízott, hogy az igazságos és békés világrendet az új világszervezet, az ENSZ fogja biztosítani.

Roosevelt 1945. április 12-én, mindössze négy héttel a német fegyverletétel előtt súlyos agyvérzést szenvedett, amely következtében elhunyt. Truman, aki néhány órával később átvette az elnöki tisztséget, már ő hozta meg a döntést az atombombák augusztusi, Japán ellen irányuló bevetéséről.

Az amerikai társadalmat mélyen megérintette az elnök halálának híre, mivel annak gyengélkedését sokáig titokban tartották. Temetésén körülbelül 300 ezer ember gyűlt össze, hogy búcsút vegyen a vezetőtől. Franklin D. Rooseveltet George Washington és Abraham Lincoln mellett az Egyesült Államok három legnagyobb elnöke között emlegetik. Az amerikai elnöki ciklusok számát az alkotmány 1951-ben bevezetett 22. módosítása határozta meg, amely szerint egy elnök legfeljebb két ciklusra választható.