"Mindössze egy belépő"
Hétfő reggel a tatai református diákok között találtam magam. Az izgalom a gyomromban annyira felerősödött, hogy szinte úgy éreztem, mintha ismét a saját érettségi vizsgámra készülődnék.
A levegő tele volt az izgalommal és a várakozással, ami talán a környezet vibrálásából, talán az arcokon megjelenő feszültségből áradt. Mindez hirtelen felidézte bennem a régi májusi napok emlékét – mintha varázsütésre 28 évvel ezelőttre utaztam volna vissza. Újra átéltem az érettségi izgalmát és a hozzá kapcsolódó érzéseket.
Akkoriban még más volt minden. A tételeket nem az iskolában bontották ki, hanem a televízióból tudtuk meg, mit kell majd kidolgoznunk. Magyarból három hosszabb, kifejtős témát kaptunk, és abból választhattunk. Nem volt semmilyen segédeszköz, se verseskötet, se jegyzet, csak mi magunk és a tudásunk. És az a bizonyos, szorító érzés a gyomorban, amikor megláttuk a címeket. A matek pedig nekem felvételi tantárgy volt, így abból központilag kellett számot adnom. Mint most az emelt szintű érettségin.
Az érettségi vizsga egy fontos mérföldkő az életünkben, amely nem csupán a középiskolai tanulmányaink végét jelenti, hanem egy új korszak kezdetét is. Itt az ideje, hogy összegyűjtsük az eddig megszerzett tudásunkat, és megmutassuk, mire vagyunk képesek. Az izgalom és a feszültség keveredik, hiszen a vizsga nem csupán egy papírdarab megszerzéséről szól, hanem a jövőnkről is. De mi történik az érettségi után? A lehetőségek tárháza hatalmas. Egyesek számára a felsőoktatás kapuja nyílik meg, ahol új ismereteket szerezhetnek és szakmai karriert építhetnek. Mások a munka világába lépnek, és azonnal tapasztalatokat szereznek, miközben felfedezik a saját érdeklődési területeiket. Számos fiatal a világot járja, új kultúrákat ismer meg, vagy önkéntes munkát végez, hogy értékes tapasztalatokat gyűjtsön. Az érettségi és az azt követő időszak tehát nem csupán a tudásunk megmérettetése, hanem egy lehetőség arra, hogy felfedezzük önmagunkat, álmainkat és vágyainkat. Mindenki más utat választ, de az biztos, hogy ez a szakasz formálja a jövőnket és a jövőbeni lehetőségeinket. Éljünk hát a kihívásokkal, és merjünk lépni a saját utunkon!
Most, 28 év elteltével, ismét ott álltam az iskolai falak között, figyelve a fiatalokat, akik izgatottan fogták kezükben a feladatlapokat. Éreztem, hogy bennük is ott lüktet az a különleges érzés, amit valaha én is átéltem. Azóta sok minden megváltozott: digitális eszközök, emelt és középszintű vizsgák, különféle segédeszközök és kompetenciaalapú értékelések jellemzik a tanulást. Mégis, van valami, ami megmaradt. Az érettségi továbbra is az első komoly kapu a felnőtté válás felé. Még mindig ott bujkál mögötte az izgatottság, a várakozás és a remény. Bár most ez a vizsga tűnik a legnagyobb kihívásnak, az igazi próbák még csak ezután következnek. Olyan döntések és utak várnak, amelyek már nem csupán egy jegy mértékétől függnek, hanem életutak, lehetőségek és sorsok formálásáról szólnak. Talán éppen ez az érettségi legnagyobb ajándéka: megtanít arra, hogy hinni tudjunk magunkban, hogy képesek vagyunk kiállni saját magunkért, először egy dolgozat formájában, majd pedig egy egész életpálya során.
