Dani Rodrik: Miért hajlik meg szinte mindenki Trump előtt?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az emberek gyakran azt állítják, hogy a valódi jellem a nehéz időkben válik világossá, és ez a megállapítás nem csupán az egyénekre, hanem az országokra és politikai rendszereikre is érvényes. Trump drámai támadása a világgazdaságra sokakat meglepett, ugyanakkor lehetőséget teremtett Európa, Kína és számos középhatalom számára, hogy kifejezzék önmagukat és értékeiket. Ez egy felhívás volt arra, hogy megálmodjanak egy új világrendet, amely képes túllépni a régi rendszer egyensúlytalanságain, igazságtalanságain és fenntarthatatlanságain, egy olyan struktúra létrehozására, amely nem csupán egyetlen, domináló hatalom irányításától függ. Azonban csak kevés ország tudta megugrani ezt a kihívást.

Ebben a vonatkozásban valószínűleg az Európai Unió jelentette a legnagyobb kiábrándulást.

A vásárlóerő alapján majdnem akkora tényező, mint az Egyesült Államok - a világgazdaság 14,1%-át teszi ki, míg az USA 14,8%-os, Kína pedig 19,7%-os rátával rendelkezik. Ráadásul a szélsőjobboldal közelmúltbeli térnyerése ellenére a legtöbb európai ország nem csúszott át tekintélyelvű rendszerbe. Demokratikus nemzetállamokból állva - amelyek geopolitikai ambíciói nem fenyegetnek másokat - Európa rendelkezik mind a hatalommal, mind az erkölcsi alappal ahhoz, hogy globális vezető szerepet töltsön be. Ehelyett tétovázott, majd behódolt Trump követeléseinek.

Európa ambíciói sosem tűntek valami hatalmasnak; de azzal, hogy Trumpnak behódolt, még az sem világos, hogy ezzel valóban saját érdekeit képviseli. A Trump és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének júliusi megállapodása 50%-os vámot ró ki az európai acél- és alumíniumexportra, valamint 15%-os vámot a legtöbb egyéb exporttermékre. Emellett Európát nevetségesen magas amerikai energiaimportra kötelezi. Ritkán látható ennyire élesen az EU strukturális gyengesége, amely abban rejlik, hogy az államok kollektív identitásérzete nélkül egyfajta konföderációként működnek.

Kína keményebben lépett fel, vámokkal erőteljesen visszavágott, és korlátozta a kritikus ásványi anyagok USA-ba irányuló exportját. Trump bosszúálló, önsorsrontó külpolitikája hozzájárult ahhoz, hogy Kína kiterjessze befolyását, és növelje hitelességét, mint egy olyan ország, amely a fejlődő világ számára megbízható partnernek tekinthető. A kínai vezetés sem tudta azonban megfogalmazni a poszt-neoliberális globális gazdasági rend gyakorlati modelljét. Kína kevés érdeklődést mutatott azon két globális egyensúlytalanság kezelése iránt, amelyet saját maga okozott a nagy külső többletével és a beruházásokat meghaladó hazai megtakarításokkal.

Mindeközben a kisebb országok és a középhatalmak többnyire csendben maradtak, saját egyéni alkukat kötöttek Trumppal, és remélték, hogy korlátozni tudják a saját gazdaságuknak okozott károkat. Kivételt jelent Brazília, amelynek elnöke, Luiz Inácio Lula Da Silva az a ritka példamutató vezető, aki nem hajlandó Trump előtt meghunyászkodni. Annak ellenére, hogy 50%-os büntetővámokkal és célzott személyes támadásokkal kell szembenéznie, büszkén védi országa szuverenitását, demokráciáját és független igazságszolgáltatását. Ahogy a New York Times írja:

Valószínűleg nincs még egy olyan vezető a világon, aki annyira eltökélten szállna szembe Trumppal, mint Lula.

Az ilyen típusú fellépés világszerte égetően hiányzik. Pratap Bhanu Mehta, indiai politikai elemző, rámutat arra, hogy az üzleti és politikai elit körében sokan próbálnak alkalmazkodni Trump stílusához. Mehta szerint azonban ezzel komoly tévedésbe esnek, hiszen nem értik meg sem őt, sem pedig az általa kialakított új valóságot.

A közelmúlt történelmének bármely más időszakában a Trump-kormányzat viselkedését azonnal annak neveznék, ami: imperializmusnak - egyszerűen és világosan.

Az imperializmus ellen minden esetben határozottan fel kell lépni, nem pedig passzívan alkalmazkodni hozzá. Ehhez azonban elengedhetetlen a belső erő és a céltudatosság. Amerika régóta uralja a globális gazdaságot, és a dollár pozíciója is stabil, míg az amerikai piac továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a tényezők már nem rendelkeznek a korábbi hatalmukkal. Logikailag és gazdaságilag is ellentmondásos lenne, ha egy olyan ország, amely a világgazdaság csupán 15%-át irányítja (vásárlóerő-paritáson számítva), képes lenne diktálni a szabályokat a többi ország számára. Bár a világ többi része még mindig megosztott, elengedhetetlen, hogy közös érdekünk legyen a trumpi imperializmus visszaszorítása, és ennek érdekében együtt kell fellépni a követeléseivel szemben.

A közös cél megtalálása valószínűleg a legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Amennyiben Trump "győzelmet arat", az leginkább annak tudható be, hogy a többi jelentős gazdaság nem tudta, vagy nem volt hajlandó kidolgozni egy alternatív keretet a globális gazdaság számára.

A hagyományos multilateralizmus és a globális együttműködés utáni sóvárgás - ahogyan azt Trump fellépésének számos célpontja tette - kevéssé hasznos, és csupán gyengeséget jelez.

A világ előtt álló kihívások megoldásához újfajta ötletekre és elvekre van szükség, amelyek képesek megelőzni a hiperglobalizációt kísérő instabilitásokat és egyenlőtlenségeket, valamint a beggar-thy-neighbor típusú politikák romboló következményeit. Ez a kifejezés arra a gyakorlatra utal, amikor egy ország saját érdekeit mások rovására érvényesíti, például protekcionista gazdasági intézkedések révén, amelyek hátrányosan érintik a kereskedelmi partnereit. A jövő érdekében elengedhetetlen, hogy olyan fenntartható megoldásokat keressünk, amelyek nemcsak a saját országunk jólétét szolgálják, hanem globális szinten is előnyöket teremtenek.

Nem tűnik valószínűnek, hogy új Bretton Woods-i megállapodásra számíthatunk.

Ugyanakkor a középhatalmak és a jelentős gazdaságok továbbra is képesek alakítani ezeket az elveket, amennyiben saját politikai stratégiáikban integrálják őket.

Trump intézkedései olyan tükörképet állítottak a világ többi részének, amelynek sok ország talán nem szívesen néz szembe. A legtöbbjüknek ideje lenne felismerni, hogy a saját valóságuk nem éppen vonzó. Szerencsére a látszólagos tehetetlenségük saját döntéseik következménye. Még mindig van lehetőség arra, hogy a megalázottság helyett az önbizalommal teli cselekvést válasszák.

Dani Rodrik egy neves közgazdász, akinek munkássága jelentős hatással volt a globális gazdasági politikára. Kutatásai során a nemzetközi kereskedelem, a fejlődő országok gazdasági fejlődése és a globalizáció hatásait vizsgálja. Rodrik híres arról, hogy kritikusan elemzi a szabadkereskedelmi megállapodásokat, és hangsúlyozza a helyi gazdaságok megerősítésének fontosságát. Elméleteivel arra ösztönzi a politikai döntéshozókat, hogy találjanak egyensúlyt a globális integráció és a nemzeti szuverenitás között. Munkái révén hozzájárult a gazdasági gondolkodás új irányainak kialakulásához, és inspiráló példát mutatott arra, hogyan lehet a tudományos elméleteket a gyakorlatban is alkalmazni.

A Harvard Egyetem Kennedy School of Government közpolitikai iskolájának nemzetközi politikai gazdaságtan professzora. A Nemzetközi Közgazdasági Társaság (IEA) elnöke volt 2021 és 2023 között. Fő kutatási területei közé a globalizáció, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kérdése, valamint a nemzetközi gazdaságtan, illetve a politikai gazdaságtan tartozik. Kiemelten foglalkozik az inkluzív gazdaság kialakításának kérdéseivel mind a fejlett, mind a fejlődő országok vonatkozásában.