Demeter Szilárd: Románia utolsó másfél évszázada úgy alakult, hogy valójában nem létezett.

(...) Fél évszázaddal később, a világégés elfojtásának következményeként a nagyhatalmak Trianonban Erdélyt is átadták, hogy aztán a második világháborút követően a kommunisták minden lehetőséget elvegyenek a természetes fejlődés elől. Nicolae Ceaușescu diktatúrája alatt gyakorlatilag egy új Romániát épített fel, ám a cipész és a kaptafa viszonya miatt az eredmény messze elmaradt a várttól. Azóta is itt jár a nacionálkommunizmus árnyéka, amely mindannyiunk életében nyomot hagyott.

Az 1989-es sorcsere után a román kommunisták gyorsan átváltottak kaméleon üzemmódba (ami ugyancsak a román politika karakterjegye, mindenféle skrupulus nélkül tudnak átállni a győztes oldalára), vagyis folytatódott a tartalom nélküli formák politikája.

Ahhoz, hogy megértsük, mi alapján döntenek a román állampolgárok a közelgő választásokon, érdemes Maiorescu gondolataira támaszkodni. Az egyik jelölt a formák mesterévé vált, de a tartalom hiányzik belőle, míg a másik a nyugati normák nélküli, autentikus tartalom megtestesítője. Ez a kettősség sok román polgár fejében egyértelműen megjelenik, és talán ez tükrözi a közvélemény hangulatát is.

Románia az utolsó másfél évszázad során mintha eltűnt volna a történelem színpadáról. Most pedig úgy tűnik, hogy újra a kezdetekhez érkezett, mintha egyfajta visszalépést tapasztalnánk a startvonalhoz.