Doro: "Manapság már teljesen természetes, hogy a lemezeinket Doro néven publikáljuk."

Doro Pesch több mint négy évtizede a metalszíntér elvitathatatlan királynője, aki pályafutása során nem csupán ragyogó sikereket könyvelhetett el, hanem számos nehézséggel is szembesült. Az énekesnő a Warlock vezetőjeként vált igazán ismertté, de a legfájóbb emlék a zenekar nevének elvesztése, ami hosszú időn át nyomasztotta. Szerencsére, évekkel később, a névhasználat jogai végül visszakerültek hozzá, így újra teljes értékűen képviselheti zenei örökségét.

A Warlock a német metálfront egyik legjelesebb képviselője volt a maga idejében, legnépszerűbb lemezük a mai napig csúcsot tart a klasszikus halmazában, amely egyben a formáció legutolsó albumjaként tetszeleg. Vagy mégsem? A német pacsirta most a MariskalRock riporterének nyílt meg a téma kapcsán, avagy, hogy miként vált Warlockból Doróvá zenekara közvetlen a Triumph And Agony debütálása után.

"A megjelenését követően óriási siker lett a lemez, mi pedig nem kisebb személlyel indultunk turnéra, mint Ronnie James Dióval, aki egyébként a kedvenc énekesem. Aztán volt néhány bulink a Megadeth-szel is az Egyesült Államokban. Minden jól ment, egyre sikeresebbek lettünk, én pedig határtalanul boldog voltam, a Dióval folytatott turné középen azonban Alex közölte velem, hogy muszáj beszélnie velem, mivel baj van." - csomagolja ki a Triumph And Agony történéseit.

Minden úgy tűnt, hogy a legnagyobb rendben van, amikor hirtelen értesültem arról, hogy régi menedzserünk, Peter Zimmermann, váratlanul távozott. Azóta soha többé nem hallottunk róla, ami mély szomorúsággal töltött el. Ne felejtsük el, hogy 1987-et írunk: akkoriban még nem léteztek számítógépek, internet, és a mobiltelefonok is csak álomnak tűntek. Az információk felkutatása igencsak nehézkes volt; annyit tudtunk csupán, hogy Törökországba indult, de ennél többet nem tudtunk meg, hiszen nem tudtunk nyomára bukkanni, és a kapcsolatfelvétel is lehetetlennek tűnt. Ezt a váratlan fordulatot sokáig emlegettük, hiszen alapjaiban határozta meg a Warlokok jövőjét.

Hónapokkal később, amikor a Megadeth-tel közös turnénk már a múlté volt, tűzben égtünk az új zenei kaland iránt. Tele voltunk inspirációval, és úgy éreztük, itt az ideje, hogy megalkossuk a "Triumph and Agony" folytatását, amely nem csupán egy új album lett volna, hanem egy új fejezet a karrierünkben. Visszatértünk a stúdióba, ahol az izgalom és a kreatív energia szinte tapintható volt. Joey Ballin, akivel mindig is híresen jó csapatot alkottunk, csatlakozott hozzánk, és együtt belevetettük magunkat a dalírásba. Minden egyes nap új ötletekkel és dallamokkal gazdagodtunk, a stúdió falain belül született meg a zene, amelyben az érzelmek és a szenvedély egyaránt megjelentek. Az új dalok tükrözték a tapasztalatainkat, a kihívásainkat és a győzelmeinket, minden hangjegyben ott volt a vágy, hogy valami igazán maradandót alkossunk. Ahogy a napok teltek, a kezdeti vázlatokból egyre inkább körvonalazódtak a dalok, és a hangzásunk új dimenziókat nyert. Az alkotás folyamatában nemcsak zenészként, hanem barátként is még közelebb kerültünk egymáshoz. Egy este, amikor a stúdióban a lámpák halvány fényénél ültünk, egy különösen erőteljes dallam született, amely végül az album címadó dala lett. Éreztük, hogy ez a zene több, mint csupán egy felvétel; ez az érzéseink és az utunk lenyomata volt. A "Triumph and Agony" folytatása nemcsak folytatás, hanem egy új kezdet is a számunkra, és tudtuk, hogy a legjobbat akarjuk kihozni magunkból.

A Warlcok tehát nem esett kétségbe a név jogainak elvesztése után, hanem egyfajta továbblépés gyanánt neki ültek vadonatúj lemezük, a Force Majeure készületeinek, amely végül további váratlan fordulatok hozója volt.

"Ebben a pillanatban döbbentünk rá, hogy a zenekar nevét már nem használhatjuk, hiszen a srác a saját nevére jegyezte be. Warlock néven rögzítettük a lemezt, Warlock néven turnéztunk, és minden mást is a Warlock név alatt végeztünk, de a jogok immár nem a miénk voltak. Teljes sokkban voltunk, és mivel nem állt rendelkezésünkre elegendő pénz a bírósági eljárásra, képtelenek voltunk megvédeni a nevünket, pedig ezt feltétlenül meg kellett volna tennünk." - emlékezik vissza, hozzátéve, hogy:

"Megbeszéltük a dolgot az amerikai menedzserünkkel, Alex Grobb-bal, aki azt tanácsolta, hogy semmiképp se használjuk a nevet, engedélyek és jogok hiányában, mivel könnyedén megüthetjük a bokánkat. Nagy szarba kerültünk, de nem kockáztathattunk, ezért azt a javaslatot kaptuk, hogy ideiglenesen Doro név alatt adjuk ki a lemezt, holott nekem semmi kedvem nem volt változtatni a néven, az meg különösen nem vált ínyemre, hogy reflektorfénybe kerüljek." - folytatta.

Az énekesnő többször is hangsúlyozta, hogy sosem álmodott szólókarrierről, azonban a Force Majeure valójában csupán egy szimbolikus lépcsőfokként szolgál Doro önálló zenei pályafutásának kezdetén.

"Mi egy zenekar voltunk, a kezdetektől fogva mi voltunk a Warlock, szóval semmiképp sem akartam másik nevet a zenekarnak; végül beleegyeztem, hogy a következő alkotás Doro néven jelenjen meg, a logó pedig szándékosan lett hasonló a Warlockéhoz." - árulja el, kitérve egy igen fontos álláspontra:

"Ez egy átmeneti megoldás volt, az ügy végére azonban csak 25 évvel később került sor, mivel a fickó meghalt, a jogait így elvesztette, mi pedig vissza tudtuk szerezni őket. Alapvetően ez az oka annak, hogy a "Force Majeure" Doro néven jelent meg nem pedig Warlockként, ahogyan azt eredetileg elterveztük. Sosem jutott eszembe, hogy valaha is szólókarrierbe kezdjek, mivel én zenekari környezetben szerettem zenélni." - nyilatkozza.