Dr. Jekyll vagy Mr. Hyde? Ez a kérdés nem csupán egy egyszerű választás, hanem a dualitás mélyebb megértésére is rávilágít. Dr. Jekyll a társadalom elvárásainak megfelelő, tiszteletteljes orvos, aki a tudomány határait feszegeti, míg Mr. Hyde a sötétebb,

Megdöbbentő, hogy az Audi SQ6 mennyire ambivalens tárgy. Momentán ez az egyik legmodernebb Audi, bizonyos szögből mégis ódon, sportosnak mondják, de valójában egy kőtömb, a minősége pusztítóan németes, mégis akadnak érthetetlenül elfuserált részei. Abszurd összefüggés, de ezek alapján arra jutottam, hogy az SQ6-ot valójában Robert Louis Stevenson népszerű novellája alapján tervezték. Az tehát világos, hogy az SQ6 egyszerre Dr Jekyll és Mr Hyde, de a hasadt személyiség mögött vajon milyen autó?

Ha valaki ma megpróbálja megfejteni az Audi típusjelzéseit, olyan, mintha egy bonyolult családfát próbálna rekonstruálni. A legnagyobb kihívást a hobbiterepjárós szegmens jelenti: minden az Audi e-tronnal indult, amely a márka első tisztán elektromos modellje volt, később pedig Q8 e-tron néven vált ismertté. A helyzet pikantériája, hogy az elektromos Q8-nak semmi köze a belső égésű motorral rendelkező változathoz; valójában a két típus teljesen eltérő autó.

Most jöjjön a Q6 e-tron, amely első ránézésre könnyedén összetéveszthető a Q8 e-tronnal, pedig valójában egy teljesen új fejlesztésről van szó. Míg a Q8 e-tron a régebbi MLB Evo platformra épült, addig a Q6 e-tront a legújabb, a Porsche-val közösen kidolgozott PPE - Premium Platform Electric - platformra tervezték, amelyet a Macan EV-vel és az A6 e-tronnal is használnak. Gondolom, mindenkinek világos, hogy az utóbbi semmilyen kapcsolatban nincs a klasszikus A6-tal. Érthető, ugye?

Az Audinál a vonalas gondolkodású szakemberek irányították a Wacom táblák fölött görnyedő dizájnerek munkáját. Az utasítás lényege valahogy így hangozhatott: a legújabb, legmodernebb autónkat úgy kell megalkotni, hogy az utcán sétáló emberek azt hihetik, egy régi, jól ismert modellt látnak elhaladni. Ez a konzervatív megközelítés meglepő egy vadonatúj típustól, hiszen éppen itt lenne a lehetőség, hogy valami igazán újszerűt mutassanak be, ami felkelti a figyelmet és elgondolkodtatja az arra járókat.

Miközben sajnálatos, hogy az újítási szándék hiányzik, a forma kiválóan teljesít. A klasszikus arányok és az Audi jéghideg, technokrata aurája tökéletesen tükrözi a márka identitását az SQ6 esetében. Valami különleges dolog rejlik ebben az autóban: az SQ6 annyira impozáns megjelenésű, hogy az ember szinte képtelen lenne összetéveszteni egy Maginot-vonalbeli betonbunkerrel – csupán annyiban különbözik, hogy míg az utóbbi szürke, ez az elegáns kék árnyalatban pompázik.

Ez a csúcsmodell valóban egy olyan teátrális látványosság, amely nem hagyja hidegen a szemlélőt: a monolitikus karosszéria agresszív lökhárítói nagyon karakteresek, és a hatalmas, lenyűgöző megjelenésű felnik csak tovább fokozzák az összhatást. Az SQ6-ot különösen domináns megjelenést kölcsönző fényszórók szúrós tekintete szinte fenyegetően bámul ránk. A hátsó lámpák pedig, a modern trendeknek megfelelően, mintha egy Sith nagyúr piros fénykardjának vonalait idéznék. A látványosság csúcspontja, hogy mind az első, mind a hátsó lámpák OLED technológiával készültek, ami lehetővé teszi, hogy a felhasználó kreatív elképzelései életre keljenek a fényjátékban.

A korábban említett, izgalmas kettős tervezési preferenciákra újabb bizonyíték mutatkozik: a beltérben nem spóroltak a kreativitással. Az SQ6 azonnal megmutatja, hogy egy modern, frissen megálmodott termékről van szó. Elhagyták a korábban megszokott, távolságtartóan szögletes és hűvös dizájnformákat, és egy kicsit lágyabb vonalakat alkalmaztak. Az eredmény egy frissebb összkép, amely bár nyilvánvalóan vonzó, mégis igényli a szemem megszokását: az új beltér ízléses, de sokkal kuszább és eklektikusabb, mint az előző stílusirányzat.

A minőségi szórás igazán meglepő: míg az anyaghasználat és az általános összeszerelés jellemzően kiemelkedő, néhány részlet mégis csalódást okoz. Például a vezető előtt elhelyezkedő kijelző minősége látványosan elmarad az infotainment kijelző szintjétől, ami különösen zavaró, hiszen a sofőrnek egyszerre kell figyelnie erre a két, eltérő megjelenítőre. Az új, Android-alapú MMI rendszeren viszont érezhetően faragtak: számomra ez a verzió logikusabb és könnyebben kezelhető, mint az előző, így ezért mindenképpen jár a piros pont.

Kiosztok egy vaskos feketét is: az Audim rendszeresen meggyűlt a baja a telefonommal, és volt olyan eset, amikor csak az autó újraindítása után volt hajlandó életre kelni a CarPlay. Ez nem éppen ideális egy olyan prémiumautónál, ami egy lakás árába kerül, ráadásul sajnos nem is egyedi probléma: Hamvas Tomi kollégám is hasonló nehézségekről számolt be. Őszintén bízom benne, hogy ezt az elképesztően frusztráló hibát egy frissítéssel minél előbb orvosolják.

Imádtam viszont a fantasztikus sportüléseket: az egyszerre kényelmes és feszesen tartó, testes ülésekben minden kilométer ünnepnek tűnt. Az öles, 2,89 méteres tengelytáv miatt a hátsó sorban is hatalmas a tér, és még a fejteret sem szűkíti lefelé ívelő tető, mint a Sportback változatnál. A csomagtér ugyan nem olyan gigászi, mint a legnagyobb, cuccolós kombiknál, de azért megjárja: alapból 526 literes, az ülések lehajtásával bő másfél köbméteresre bővíthető. Jó hír, hogy van egy kicsi, 64 literes első csomagtartó is, ahova a töltőkábel és néhány apróság találhat magának kényelmes helyet.

Amikor beszálltam az SQ6-ba, és magamra húztam a nehéz, páncélszekrény ajtaját, hirtelen tudatosult bennem, hogy valójában egy tankban ülök. Az Audi ügyesen játszott a formákkal, hogy a 4,71 méter hosszú, 2,35 tonnás gép minél robusztusabbnak és masszívabbnak hasson. Olyan érzésem volt, mintha egy két méter vastag falakkal rendelkező bunkerban lennék, ahol semmi sem képes megingatni a biztonságérzetemet.

Éppen ezért nehezen tudtam elképzelni, hogy az SQ6 valóban alkalmas a sportos közlekedésre. Viszont az Audinál tudják, hogyan birkózzanak meg a fizika törvényeivel, és ahogy sejtettem, most sem csalódtam. Egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy az SQ6 egyenes vonalon rendkívül gyors: a kétmotoros, 490 lóerős gép olyan hirtelen lódul előre, mintha egy tonnától szabadult volna meg. A nulla-százhoz mindössze 4,3 másodpercre van szüksége, ami bár nem a leggyorsabb az autók között, de ne feledd, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ez még a szupersportautók elitjének számított.

A légrugókkal alacsonyra ültetett, megfeszített Audi kanyarokban már nehezebben tagadja le a tömegét, mégis valahogy megoldották, hogy ördögi sebességgel forduljon. Ahogy korábban a könyörtelen RS Q8-nál, úgy az SQ6-nál is szűk, tempós fordulókban érződik, hogy a szuper kormányzással és relatíve légies mozgással se lehet elkenni egy ekkora test tehetetlenségét. Ezért aztán pontosan ugyanazt éreztem, mint a V8-as nagytesónál: értem, hogy képes rá, de kanyarokban egyszerűen nem akartam feszegetni a határokat, nem esett jól.

Valójában az SQ6 akkor mutatta meg igazi nagyszerűségét, amikor a legkevésbé számítottam rá. Komfort módban egy olyan utazóautóvá alakul, amely fejedelmi kényelemmel bűvöl el. A légrugók emelik a kasznit, az elektronika finomhangolja a lengéscsillapítókat, míg a gázpedál és a kormányzás simábbá, nyugodtabbá válik. Amikor komfortba kapcsolok, bármennyi kilométert örömmel gyűjtenék be, hiszen az SQ6 lenyűgöző üléseiben minden utazás élmény. Érdekes módon éppen akkor tűnt a legjobbnak ez az autó, amikor nem is vártam tőle semmit.

A kimért megjelenés mögött az Adui legújabb és legfejlettebb technológiáját találjuk. A csúcsmodell kizárólag Quattro-hajtással érhető el, ami azt jelenti, hogy mind elöl, mind hátul egy-egy villanymotor dolgozik, így minden egyes kerék hajtott. Az autó 94,9 kilowattórás nettó kapacitású akkumulátorral rendelkezik, és az elektromos rendszere 800 voltos, ami lehetővé teszi, hogy az összes modell maximum 270 kilowattal tölthető egyenáramról. Ez azt jelenti, hogy 20 százalékról 80 százalékra akár mindössze 30 perc alatt feltölthető az SQ6. Ráadásul praktikus megoldás, hogy mindkét oldalra jutott töltőcsatlakozó, így könnyedén csatlakoztathatjuk az autót a töltőhálózatra.

A gyártó hivatalos adatai szerint a vegyes energiafogyasztás 17,5 és 18,6 kilowattóra között mozog, ami alapján a hatótáv 560-598 kilométerre tehető. Azonban a valóságban ez a számokkal köszönőviszonyban sincs. A tesztidőszakom alatt nálam 30 kilowattóra fogyott száz kilométeren, ami csupán 317 kilométeres elérhető hatótávot jelentett. A városi közlekedés során, némi felfedező szellemű autózástól eltekintve, többségében nyugodt vezetési stílust alkalmaztam. Ahogyan Tomi a Q6 tesztjén is említette, az autópályás 130 km/h sebességnél a fogyasztás 22 kilowattóra környékére csökken, ami már bő 400 kilométeres hatótávot eredményez.

A Q6 e-tronok csúcsmodellje igencsak megterheli a pénztárcát: a 490 lóerős SQ6 e-tronért legalább 41,3 millió forintot kell kicsengetni. Az autó tele van luxusextrákkal, beleértve a Bang&Olufsen audiorendszert, 21 colos felniket, steppelt bőrkárpitot és utaskijelzőt, így a tesztautó ára könnyedén átlépi az 50 milliós határt. Ekkora összegért a német prémium trió másik két tagjánál is bőven találunk alternatívákat.

A Mercinél ott a testesebb és tágasabb, de minőségi kihívásokkal küzdő EQE SUV, amiből a 476 lóerős, 90,5 kilowattórás akkuval szerelt EQE 43 AMG kivitel áll legközelebb az SQ6-hoz. Ezért minimum 43,1 milliót kérnek. A BMW kissé kakukktojás: az SQ6 leginkább az iX xDrive60-hoz hasonlít, ami erősebb és nagyobb, mint az Audi. Mégis érdemes összehasonlítani őket, hiszen a 109,1 kilowattos akkupakk és az 544 lóerős teljesítmény ellenére is a BMW a legolcsóbb a három közül: 39,8 millió az alapára. Az Audi tehát a méretével hátrányba kerül, a friss technika és a másik két autóhoz képest konzervatívabb külső viszont sokak számára lehet jó érv az SQ6 mellett.

Az Audi SQ6 e-tron egy igazi érdekesség, amely bár néhány furcsasággal bír, mégis kellemes élményekkel távoztam a volán mögül. Az autó minden részlete azt sugallja, hogy igazi Audi: impozáns, robusztus megjelenéssel bír, amely nemcsak a szemnek, hanem a tapintásnak is örömet okoz. A minőség, a magabiztosság és a hűvös elegancia együttesen lehengerlő hatást keltenek. Sportos élményautónak talán nem a legideálisabb választás, de luxusautóként kellemes meglepetéseket tartogat. Kár, hogy néhány apró, de ezen a szinten már zavaró problémával kell szembenézni, mert ezek elhomályosíthatják az élményt.