Egy leülésre végigfutottuk Stephen King ikonikus misztikus sorozatát.

Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét

A "Kiút (From)" alapszituációja olyan érzést kelt, mintha egy Stephen King által írt rémálomba lépnénk. A Matthews család – Tabitha (Catalina Sandino Moreno) és Jim (Eion Bailey) – a két gyermekükkel, a lázadó tinédzserrel, Julie-val (Hannah Cheramy), és a kisebbik, élénk fantáziájú kisfiúval, Ethan-nel (Simon Webster) indulnak útnak az országúton. Az utazásuk azonban váratlan fordulatot vesz, amikor egy kidőlt fa állja útjukat, és körülötte baljós madarak keringnek. Ezzel kezdetét veszi az ő pokoljárásuk, amely egy rémálommal teli kisvárosba vezet, ahol a lakók egy titokzatos átok súlya alatt élnek, és a menekülés lehetősége elérhetetlennek tűnik. Az éjszakák sötétsége még borzalmasabbá válik, amikor vérszomjas, vámpírhoz hasonló lények támadnak, és csak a seriff, Boyd (Harold Perrineau) leleményessége és az általa felfedezett talizmánok védik meg őket a halálos támadásoktól. A családnak nemcsak a túlélésért kell küzdenie, hanem hogy felfedezze, mi rejlik a város sötét titkai mögött, és hogy egyáltalán van-e kiút a rémálomból.

Tegyük még színesebbé a képet: Kiút városkájában, más néven Fromville-ben, különös és zavarba ejtő jelenségek szövik át a mindennapokat. Itt találkozhatunk Sara-val (Avery Konrad), aki nem csupán a hangokkal küzd, hanem a saját belső démonjaival is, és Elgin-nel (Nathan D. Simmons), a második évad új boszorkányával, aki kimonója alatt titkokat rejt. A helyzetet tovább bonyolítja Fatima (Pegah Ghafoori), aki egy rejtélyes terhesség fura körforgásában találja magát. A város romos részein pedig a múlt és a jövő határai elmosódnak, lehetőséget adva az időutazásra. És ne feledkezzünk meg a kísérteties gyerekhangról, amely folyton Jim idegeit zongorázza, hiszen a férfi elhunyt kisfiaként lép a színre, hogy még inkább megrázza a már amúgy is feszültséggel teli légkört.

A kezem ökölbe szorul, ahogy a valóság súlya és a félelem eluralkodik rajtam. Olyan intenzív és szörnyű, hogy szinte fizikailag is érzem a nyomását.

Stephen King, a horrorirodalom megkerülhetetlen alakja, a Kiútra írt sorait még azelőtt osztotta meg a Twitteren, hogy a népszerű közösségi platformról a Threadsre költözött. Ezzel a bejegyzésével egyértelműen jelezte, hogy a 2022-ben debütáló sorozat, mely 2023-tól az MGM+-on, és nálunk a Maxon is látható, nem csupán egy újabb produkció, hanem egy igazi művészeti vállalkozás. Az alkotók, akik a Lost mögött is állnak, ügyesen fűzik össze a misztikus elemeket a hétköznapi emberek életébe, akik váratlanul extrém, megmagyarázhatatlan helyzetekbe kerülnek. Érdemes figyelni a részletekre, mert a figyelmes nézők felfedezhetik, hogy a Kiút főszereplői nem csupán a Lost karaktereivel rokoníthatók, hanem a háttérzenében is felbukkanhatnak ismerős dallamok a Pokoli Édenből. Ez a sorozat nemcsak a régi rajongóknak jelent nosztalgiát, hanem új felfedezéseket is kínál a műfaj kedvelőinek.

A folytonos szervezkedéséről és hangoskodásáról ismert Harold Perrineau, aki a Lostban Michaelt játszotta, valahogy úgy tűnik, mintha a Jack karakterének egyfajta párhuzama lenne. Az agyafúrt, ám a rajongók körében sokszor megvetett Jim pedig egyértelműen Sawyerre emlékeztet, míg Jade egy szórakoztató hibridnek tűnik Locke és Sayid között. Ahogyan a Lostban, itt is felbukkan a már említett Fatima révén egy terhességgel kapcsolatos szál, amit talán az alkotók túl sokáig húznak, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Claire-rel is hasonló forgatókönyv játszódott le. Sara karakterén keresztül pedig megismerjük azt a némileg zavarodott "francia tyúkot", aki az erdőben cikázik. Elgin egyfajta feltétel nélküli hívő Mr. Eko-ként lép fel, míg Kenny (Ricky He) az anyjának fordító seriff-helyettesként egyértelmű párhuzamot mutat Jinnel. A legérdekesebb az, hogy ezt a gondolatmenetet végtelenségig lehetne folytatni, hiszen nemcsak a karakterek, hanem a történet is számos komoly áthallásokat rejt magában.

Ne feledkezzek el Victorról sem, aki egyértelműen a Kiút nagy felfedezettje, az évtizedek óta a településen senyvedő, a többiekhez képest mentálisan halmozottan megtört karaktert játszó Scott McCord a színészi kvalitásait illetően valami egészen más szinten mozog, mint Kiútbeli kollégái. Ő az, aki a Sarát játszó Avery Konrad mellett a Kiútnak egyértelműen fénypontja, és akinek a jeleneteit elnézve néha úgy érezheti az ember, hogy tényleg egy minőségi tévédrámát néz.

Amikor a dialógusokra tekintek, a Kiút nemcsak a Losthoz viszonyítva marad alul, hanem a high concept sorozatokkal szemben is. Rengeteg a felesleges jelenet és az időhúzás, amikor a cselekmény szinte megáll. Persze néha az üresjáratoknak is van értelmük, hiszen elfeledkezhetünk arról, hogy egy rendkívül ijesztő, helyenként igazán kegyetlen jumpscare-ekkel operáló horrorról van szó. Így aztán simán szívroham közeli állapotba kerülhetünk Jasper hirtelen üvöltéseitől, a kimonós asszonyság megjelenésétől, vagy a nem éppen barátságos Smiley (Jamie McGuire) látványától.

Amiben a Kiút kiemelkedő, az a világépítés, komolyan, George R. R. Martin megirigyelné azt a lore-t, amit az írók összedobtak nekünk. A legkülönbözőbb folklórból, falusi horrormesékből táplálkozik a széria, ha akarunk, belemagyarázhatjuk még azt is, hogy Randall (A. J. Simmons) nem más, mint Thor, a villámok istene.

Ez az a sorozat, amelynek nézői szinte megszállottan próbálják megfejteni a rejtélyeket, és időről időre újabb elméleteket gyártanak arról, hogy mi is zajlik a képernyőn. Nem véletlenül, hiszen számtalan kérdés merül fel, amelyeket a rajongók aktívan vitatnak meg különböző online fórumokon. A Kiútnak szentelt Reddit-oldalak például igazi gyűjtőhelyekké váltak, ahol a fanatikusok megoszthatják gondolataikat és feltételezéseiket a legfrissebb epizódokkal kapcsolatban. Ha már a Lostot említettem, érdemes megjegyezni, hogy a két sorozat között számos különbség is fellelhető. Például Tabitha visszatérése Fromville-be meglepően gyorsan zajlik, míg a harmadik évad végén, a Kinyilatkoztatások 1. és 2. részében, a nézőket foglalkoztató kérdésekre sokkal több válasz érkezik, mint azt előzetesen várnánk.

Látszik, hogy a Lost írói mostanra valóban megtanultak írni, merthogy többek között kiderült:

Elégedettségünket csak fokozza, hogy bár maradtak még kérdések a levegőben, a történet felét már sikerült kibogozniuk. Az MGM+ a hatalmas népszerűségnek és a nézői érdeklődésnek köszönhetően bejelentette a sorozat negyedik évadát. Az örömünket azonban kissé mérsékli, hogy a Kiút csak 2026-ban tér vissza – de hát, ki tudna ellenállni ennek a sorozatnak, még akkor is, ha néha úgy érezzük, hogy a történet egy helyben toporog? A sorozat egy lenyűgöző, horrorisztikus Stephen King-regény és a Lost egyedi remixének ötvözete, amely bár néha megbotlik a karakterépítés terén, a nagyszabású rejtélyeivel mégis képes magával ragadni a nézőt. Az izgalmak és a feszültség továbbra is garantáltak!