Fedezd fel a tenger mélyének különleges lakóját, amely metán felhasználásával nyeri energiáját! A National Geographic izgalmas betekintést nyújt ebbe a lenyűgöző élőlénybe, amely a mélységek titokzatos világában található, és amelynek létezése új megvilág

Egy sötét tenger mélyén, ahol a nap fénye sosem ér el, egy különleges tengeripók létezik, amelynek titkos ereje a metánban rejlik. Ez a furcsa lény szövetségesei, más vízi élőlények segítségével képes kihasználni a környezete rejtett energiáit, hogy különleges módon mozogjon és túléljen a mélységben.

Több mint egy évtizede fedezték fel a különleges tengerfenéki zónát, a Del Mar-szivárgást, amely Dél-Kalifornia partjainál található. Itt, a víz alatt, az üledékek és aljkőzetek mélyéből metán tör felszínre. Ez a terület egyedülálló ökoszisztémát rejt, ahol a metánszivárgást kihasználó mikrobák virágzanak, lenyűgöző élővilágot teremtve ezzel a tenger mélyén.

A metánt energiaforrásként hasznosító baktériumok képezik az ökoszisztéma alapját ezen a területen. A Csendes-óceán mélységeiben, Kaliforniától Alaszkáig számos hasonló metánszivárgásra épülő élőhelyet ismerünk, amelyek gazdag és sokszínű életformáknak adnak otthont.

Bianca Dal Bó, az Occidental College fiatal kutatója, a helyi gerinctelen állatok vizsgálatával foglalkozva figyelemre méltó felfedezést tett: a Sericosura nemzetséghez tartozó tengeripókok nem csupán a tengerfenéken élő baktériumokat használják ki, hanem aktívan tenyésztik is azokat saját kültakarójukon. A kutatás során Dal Bó és csapata arra is rájött, hogy ezek a tengeri pókok apai ágon örökítik a szimbiózisban élő baktériumokat utódaikra. Továbbá, a tudósok igazolták, hogy a metánt felhasználó baktériumok által előállított szén néhány nappal később beépül a tengeripók szervezetébe. A felfedezések részletes ismertetésére a PNAS folyóiratban került sor.

A tengeripók vagy ászkapók (Pycnogonida) nem valódi pók, csak a csáprágósok rokonságába tartozó állat, amely a pók nevet puszta külleme alapján kapta, mivel gyakran visel négy pár, hosszú lábat. Egyes fajaikról ismert, hogy a petecsomókat a hímek hordják magukkal lábaikon, így óvva a bennük fejlődő utódokat. (Hasonló szülői viselkedést a valódi pókok esetében a nőstényeknél láthatunk.)

A tengeripókok lenyűgöző sokszínűsége világszerte megfigyelhető, hiszen a 70 centiméteres óriásoktól egészen az alig 1 milliméteres apróságokig terjed a méretük. Ezek a lények igazi ragadozók, emellett szerves maradványokat is fogyasztanak, így alkalmazkodva a különböző élőhelyekhez. Érdekes, hogy a petékből kikelő lárvák a "csupaláb" szülőkkel szemben "csupafej" formát öltve látják meg a napvilágot, mivel lábaik csak később, a fejlődésük előrehaladtával fejlődnek ki.

A tengeripók testén, különösen a szívó szájszervek környékén, apró dombocskákban élnek a metánt hasznosító mikrobák. Mikroszkópos elemzések során azonban kiderült, hogy ezek a baktériumok alkotta dombocskák több helyen eltűntek vagy hiányosak voltak.

Gyanús egybeesés volt, hogy a tengeripók szájszerve kimondottan alkalmas arra, hogy a biofilm-szerűen feltapadt baktériumokat "lelegelje" vele. Emiatt a kutatók a baktériumokat 13-as szénizotópot tartalmazó metánnal "etették" meg, majd megfigyelték, hogy ez az izotóp alig 5 nap alatt a baktérium szervezetéből a tengeripók szervezetébe épült be. Ezzel igazolták, hogy a tengeripók elfogyasztja a testén élő metánt hasznosító mikrobákat.

A baktériumok és a tengeripókok együttélése izgalmas példa a természetes szimbiózisra, még akkor is, ha a tengeripók nem éppen baráti szándékkal közelíti meg albérlőit, hiszen táplálékforrásként tekint rájuk. Azonban a baktériumok számára ez a kapcsolat kedvező, mivel a pók testén keresztül hozzáférhet a metánhoz, amely nélkülözhetetlen energiaforrás számukra. Ez a különös interakció bemutatja, hogy a természetben a létfenntartás érdekében a legváratlanabb módon is kialakulhatnak kapcsolatok.

A testfelület kizárólagos menedéket biztosít számára, mivel nincs más baktérium, amely versenyezhetne vele. Ezen kívül a tengeripók biztosítja hosszú távú fennmaradását azzal, hogy utódainak is átadja a saját baktériumait. A tengeripók a saját "albérlői" mellett, egyedenként változó mértékben, más táplálékot is fogyaszt, de alapvetően a metánt hasznosító baktériumai képezik a fő táplálékforrást.