Ez lehet az oka annak, hogy a bernáthegyi kutyák gyakran hordóval a nyakukban jelennek meg | ma7.sk
Sok esetben a bernáthegyi kutyákat egy kis hordóval a nyakukon ábrázolják, ami a talán legismertebb nagytestű kutyafajták közé emeli őket. A legenda szerint ez a hordó azért került a nyakukba, mert a svájci hegyekben egykor alkoholos italokkal töltötték meg őket, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Azonban a valóságban ennek a szimbolikus kiegészítőnek sokkal hétköznapibb magyarázata van.
Az Alpokban, Olaszország és Svájc határa közelében található a Nagy Szent Bernát-hágó, amelyet az emberek a bronzkor óta használnak a hegyláncon való átkelésre, innét származik a leginkább a nagy közönségsikerű Beethoven filmnek köszönhetően világszerte ismert kutyafajta.
Menthoni Szent Bernát (akit 1681-ben avattak szentté, 1923-ben pedig az Alpok védőszentjének nyilvánították) 1049-ben ennek a helyén alapította meg a Nagy Szent Bernát-kolostort, ami az utazók menedékhelyévé vált - számol be róla az én kutyám nevezetű blogportál.
A portál szerint
a kolostort szerzetesek egy csoportja tartotta fent, akik gondoskodtak a megfáradt utazókról, és kutató-mentő csapatként szolgáltak a hegyen.
Ők indították el a kutyák kiképzését a völgy alján fekvő falvakból, hogy hű társakként támogassák őket küldetésük során.
A kutyák rendkívüli erővel, időjárásálló bundájukkal és páratlan szaglásukkal minden szükséges képességgel bírtak ahhoz, hogy útmutatók és megmentők legyenek az utazók számára.
Azt azonban nem tudni, hogy a kutyák mikor szegődtek a szerzetesek mellé, mert a kolostorban a 16. század végén tűz pusztított, amelynek során archívuma is odaveszett. A portál szerint külső forrásokból származó információk alapján történészek úgy becsülik, hogy valamikor 1550 és 1660 között érkezhettek a kolostorba.
1800-ra a szerzetesek már rendelkeztek saját kennellel és tenyésztési programmal, amely lehetővé tette számukra, hogy különleges kutyafajtákat hozzanak létre. 1880-ra ezek a kutyák széles körben ismertek lettek az egész régióban. Az egyik legismertebb közülük egy Barry nevű kutya, aki a legendák szerint 40 ember életét mentette meg, így neve örökre beíródott a történelembe.
Az 1820-ból származó ábrázolás egy fiatal angol művész, Edwin Landseer keze nyomát viseli, aki mindössze 17 éves volt, amikor megalkotta ezt a figyelemre méltó művet.
aki festményén két bernáthegyit jelenített meg, amint egy bajba jutott utazó felett állnak.
A képen az egyik kutya ijedten ugat, mientras que a másik lelkesen nyalogatja az utazó kezét. Különösen figyelemre méltó a festett bernáthegyi nyakában lógó jellegzetes hordó, mely Landseer szerint brandyt rejtett.
Bár az alkoholfogyasztás ilyen zord környezetben nem éppen a legbölcsibb döntés (hiszen tágítja az ereket, így csökkenti a testhőmérsékletet), az ábrázolás mégis lenyűgözte az embereket, és azóta is élénken él a köztudatban - állítja egy blogportál.
