Pars Krisztián, az olimpiai bajnok, új kihívások elé néz: futárként próbálja ki magát. Az atlétika világában elért sikerei után most a napi élet kihívásait is szeretné megismerni, miközben a sport iránti szenvedélyét sem hagyja el.

Egy hosszú és fárasztó keresés végre véget ért: az eltűnt testvérpárra egy rejtett kis szállodában bukkantak rá!

- Reggel 7-8 óra körül felkelünk, akkor érkezik egy kiáltás a másik szobából, hogy apa! Akkor vigyázzba vágom magam, át a babához, felkapom egy kicsit, megölelgetem, elindulunk lefelé reggelizni. Utána anyuka is felkel, teszünk-veszünk, aztán 9-10 óra körül séta, körülbelül egy óra. Szerencsére olyan helyen lakunk, hogy van egy csónakázótó mellettünk, ott hattyúkkal, kacsákkal eltöltjük az időt. Utána ebéd, szieszta, úgy háromig, akkor felkel, uzsi, majd pedig megyünk együtt a játszótérre, vagy anyukával, attól függően, hogy van-e valami tennivalóm. Esténként ritkán fürdetek én, mert abból folyamatos játék lesz, és sose végzünk. Anyuka a rossz zsaru, én a jó zsaru. Így telnek a napjaink, növöget a pici, másfél éves, tömör gyönyör - avatott be mindennapjaiba London olimpiai bajnoka.

Mivel nem tud az atlétikában maradni, még csak találgatja, hosszú távon a civil életben mihez kezd magával. Ezzel együtt új kalandba vágott: néhány napja futárkodik Szombathelyen, az ügyfél által megrendelt bevásárlást viszi házhoz.

Napi öt-hat órát tölt a munkájával, és ha ügyesen végzi a feladatait, akkor szép jövedelemre tehet szert. Az ügyfelek felismerik-e őt? Szerinte erre nem igazán van lehetőség, hiszen csupán egy röpke pillanatra találkoznak, ahol legfeljebb egy köszönés és egy „jó étvágyat” fért bele a beszélgetésbe.

Mindig hangsúlyozom, hogy a mi sportágunkat nem érdemes a csapatsportokkal összevetni. Ez egy olyan tevékenység, amit nem lehet bármely városban űzni; az országban mindössze három-négy profi dobóklub működik, ahol a megfelelő edzői háttér adott. Én nem tervezem, hogy edzőként dolgozom, legfeljebb szakmai tanácsokat adok, ha valaki igényli. Ezen a területen nem lehet úgy váltogatni a klubok között, mint a futballban. Így hát nem tudom folytatni a sportágat, hiába lenne rá vágyam, egyszerűen nincs más választásom - mondta Pars, aki júniusban képviselőjelöltként indult a szombathelyi önkormányzati választásokon, de jelenleg nem tervez politikai feladatokat.

A szombathelyiek klasszisa 17 műtét után döntött a visszavonulás mellett, ahogy fogalmazott, "szétment a munkaeszköze". Így aztán a sportolásra nem is gondol.

- Volt egy elrontott talpműtétem, amit helyre kellett állítani, és annyira bele kellett nyúlni a talpamba, hogy sportolásra alkalmatlan. Ezért könnyebb is volt abbahagyni a sportot, nincs már az a vágy az emberben, hogy kimenne bármelyik nap dobálni egyet - mondta, de hangsúlyozta: a pályafutásával elégedett.

Mindenki életében ott lapul egyfajta hiányérzet, ám azt a tekintetet figyelembe véve, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt, ez a hiányérzet más színben tűnik fel.