Persze, íme egy egyedi változat: "Így fejezik ki aggodalmaikat a magyar munkavállalók generációi - országos felmérés Steigervald Krisztiánnal - Helló Sajtó!"
Egy átlagos magyar felnőtt a családján és a munkahelyén kívül összesen alig 2-3 közösséghez tartozik életében. Egy friss, országos kutatásából kiderül, hogy munkahelyváltáskor a tapasztalt dolgozók többsége könnyen alkalmazkodik az új környezethez, kedveli a kollégáit és nehéz kibillenteni a nyugalmából, míg a fiatalabb társaik sokkal inkább kitettek a munkahelyi hangulatnak - sokkal nagyobb arányban hajlamosak a szorongásra, stresszre és a melankóliára. A kezdeti lendületüket viszonylag gyors váltások után a 2-3. munkahelyüknél veszítik el. A felmérés megállapításait Steigervald Krisztián generációkutató kommentálta.
Hol találkoznak a magyar fiatalok az optimizmusuk elvesztésével? Ezt a kérdést tette fel a Dreher, együttműködve a NIQ kutatócéggel és Steigervald Krisztián generációkutatóval, egy alapos reprezentatív kutatás keretében. Az eredményekből kiderült, hogy a magyar munkavállalók többsége megbízható, nyugodt személyiségként jellemzi magát, aki figyelmet fordít mások érzéseire, és általában nem jellemző rájuk a panaszkodás. Ezzel szemben fiatalabb kollégáik sokkal nagyobb mértékben tapasztalják a szorongás, stressz és melankólia érzéseit. A generációkutató tapasztalatai szerint ez a fiatalabb generáció a kezdeti lelkesedését gyakran gyors váltások után, a 2-3. munkahelyük környékén veszíti el.
A hazai munkavállalók többsége elégedett a munkahelyével, és általában jó kapcsolatot ápol kollégáival. Ugyanakkor van egy aggasztó tendencia: minden harmadik válaszadó arról számolt be, hogy munkatársai gyakran panaszkodnak saját feladataikra. Ez a negatív hozzáállás sokakat zavar, és többen úgy érzik, hogy rontja a közérzetüket. Különösen a fiatalabb generáció, a 18-35 évesek számára megterhelő ez a helyzet; számukra a kollégák pesszimista szemlélete különösen elbátortalanító.
Érdekes megfigyelés, hogy a felnőttek csupán 25%-a ismeri fel magán a hajlamot a negatív gondolkodásra, különösen az 55 év felettiek körében. Ennek fényében a Dreher úgy döntött, hogy egy különleges kampányt indít, amelynek célja a fiatalok optimizmusának megőrzése. A tervezett videósorozat nemcsak a jelenségre hívja fel a figyelmet, hanem arra is rávilágít, hogy sokszor észrevétlenül a negatív aspektusokat hangsúlyozzuk az új kollégák előtt, még akkor is, ha valójában kedveljük a munkahelyünket.
A válaszadók 43 százaléka szerint - az anyagiakon kívül - a legmotiválóbb hatással a pozitív visszajelzések vannak rájuk a mindennapokban. Különösen igaz ez az 55 pluszos korosztályra (53%), míg meglepő módon kevésbé a fialatokra (35%). Steigervald Krisztián generációkutató meglátásai azonban egészen új megvilágításba teszik ezeket az eredményeket:
A XX. század végéig a szülői tekintélyelvű nevelés volt a domináló irányvonal, ami jellemzően negatív motivációval párosult. Ezzel szemben az utóbbi 20-30 évben egyre inkább elterjedt a válaszkész nevelés, különösen a digitális platformokon, ahol a pozitív visszajelzés már sokkal gyakoribbá vált. Ma a dicséret alapvető elvárássá nőtte ki magát, és a mindennapi élet szerves részévé vált. E jelenlét nem mindig emel ki minket, de a hiánya súlyosan károsíthatja az önbecsülésünket és a kapcsolatainkat.
A kutatás alaposabban megvizsgálta a csoportdinamika és az alkalmazkodás nehézségeit is. A magyar lakosság 64%-a, életkortól függetlenül, azt állítja, hogy zökkenőmentesen beilleszkedett az általános és középiskolai közösségekbe. A felsőoktatásban tanulók körében ez az arány már 72%-ra emelkedik. A munkahelyi tapasztalatok még kedvezőbb képet mutatnak: a pályakezdők 77%-a, míg a jelenlegi munkahelyükön 82% jelezte, hogy problémamentesen tudott csatlakozni a csapathoz.
A következő életciklus, amelyben a felnőttek ismét széles körben új közösségekhez csatlakoznak a munkahelyen kívül, szorosan összefonódik a gyerekvállalással. A játszóterek, majd a bölcsődék, óvodák és iskolák szülői csoportjaiban a magyarok kétharmada zökkenőmentesen beilleszkedik. Azonban ez a tendencia a fizikai munkát végzők (60%) és az 55 év felettiek (42%) esetében már nem annyira jellemző, mivel ők gyakran csak unokáik által kapcsolódnak ezekhez a közösségekhez.
A család és a munka mellett a hobbik világában is sok izgalmas lehetőség rejlik, ahol új ismeretségekre tehetünk szert. Stegiervald Krisztán kutatása alapján a hazai és nemzetközi tanulmányokból két fontos tendencia bontakozik ki: az elmúlt 20-25 évben a sportolás népszerűsége jelentős mértékben megnőtt, ugyanakkor a koronavírus-járvány következtében a közösségi élmények iránti vágy csökkent. A Dreher által végzett felmérés is ezt támasztja alá, amely szerint a megkérdezettek 77%-a rendszeresen foglalkozik valamilyen hobbival. A legnépszerűbb tevékenységek között találjuk az egyéni sportokat és a sütés-főzést, amelyeket a válaszadók 42-42%-a választott. Ezt követik a játékok (31%) és a művészetek (24%) területén végzett tevékenységek. Érdekes módon a csoportos sportágakat, amelyek közösségi élményeket kínálnak, a magyarok kevesebb mint ötöde sorolta a hobbijai közé.
