Harmincegyedik alkalommal került megrendezésre a Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Szatmárnémetiben.
Január 25-én, szombaton szervezték meg Szatmárnémetiben a XXXI. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét.
Folytatva a korábbi évek hagyományát, a verseny előtt, a délelőtti órákban a résztvevők meglátogatták Gellért Sándor sírját, mely a vasút melletti református temetőben található. Itt Korda Zoltán mondott áhítatot, majd egy emlékbeszéd következett, Gellért Ágnes, a költő lánya pedig verssel emlékezett édesapjára. A temetőlátogatás végén az egybegyűltek koszorút helyeztek el a sírkőnél.
Az idei szavalóverseny színhelye ismét a Kálvin János gyülekezeti ház volt, ahol a rendezvény 12 órakor vette kezdetét. Az esemény első pillanataként Meleg Vilmos színművész varázslatos előadásban tolmácsolta Kölcsey Himnuszát, majd Korda Zoltán lelkipásztor, mint házigazda, szívélyes üdvözletét küldte a résztvevőknek. Az igeolvasás után Korda Zoltán elmondta: "A Kárpát-medencében élő magyaroknak és keresztényeknek, Isten hívőinek ajándék, hogy lehetőség nyílik számunkra, hogy közelről vagy távolról egy helyen összegyűljünk. [...] Krisztus fénye ragyog rajtunk, mindannyian Isten ajándékai vagyunk a bennünket megillető tálentumokkal, amelyekkel küldetésünk és sáfárkodásunk során élhetünk. Most, amikor felelősségtudattal tekintünk egymásra, emlékeznünk kell azokra, akiknek örökségét magunkban hordozzuk. Gellért Sándor szellemi kincse és irodalmi munkássága különösen fontos számunkra; ezt a hagyományt felelősséggel kell továbbadnunk, hiszen a kultúra nem csupán ismeretet jelent, hanem azt is, hogy fejleszteni és megőrizni kell."
A résztvevők megáldása után a költő fia, Gellért Gyula nyugalmazott esperes emlékezetes beszédet tartott "Gellért Sándor látása" címmel. Ezt követően egy különleges vetítésre került sor, amely lehetőséget adott a hallgatóságnak arra, hogy bepillantást nyerjen a 27 éve elhunyt alkotó életébe és gazdag munkásságába.
A nap egyik legszívmelengetőbb pillanata a mikolai iskolások lenyűgöző előadása volt, amelyben a gyerekek tisztelegtek intézményük névadója előtt, felelevenítve életének meghatározó eseményeit. Az előadást követően a művészeti líceum diákjai varázslatos énekes-hangszeres produkcióval kápráztatták el a közönséget.
Egy rövid szünetet követően a szervezők nevében Veres-Kupán Enikő üdvözölte az egybegyűlteket. "Hiszem, hogy magyarnak lenni hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthető, nélkülünk szegényebbé válna a világ s az Emberi Szellem. A magyarság legfőbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, hagyományainkat és művészetünket; mindazt, amit népünk alkotott, mert ezek az életet adó gyökereink. De legfőbbképpen nyelvünket, mely összeköt minden magyarral, éljen az bárhol a világon, összeköt nappalt és éjszakát, hiszen magyarul álmodunk, összekapcsol az imára kulcsolt kezeken keresztül eget és földet, embert és Istent, hiszen magyarul imádkozunk" - hangzott el beszédében.
Veres-Kupán Enikő köszöntőjét követően kezdetét vette a verseny, melynek nem titkolt célja a népköltészet és az egyetemes magyar irodalom népszerűsítése, különös tekintettel a Magyarország határain kívüli magyar irodalomra, anyanyelvünk ápolása, a tiszta szép magyar beszéd iránti igény felébresztése, illetve ébrentartása. Az idei évben Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Topolyáról, Nagykanizsáról, Budapestről és Margittáról is érkeztek nevezők, akiknek szavalatát egy háromfős zsűri értékelte. A bizottság elnöke Meleg Vilmos színművész volt, munkáját pedig Szilágyi Éva nyugalmazott magyar nyelv- és irodalomtanár, a Református Gimnázium volt igazgatója, valamint László Zita színművész, a Harag György Társulat tagja segítették. A zsűri először a 18 éven felüli versenyzők produkcióját hallgatta meg, majd következtek az ifjúsági, azaz 14 és 18 év közötti nevezők.
S hogy ki milyen eredményt ért el, arról hamarosan egy újabb cikkben számolunk be.
