Bár Dánia kezdeményezte Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztését, ez a lépés még mindig nem tűnik valósak.
Provokatív megnyilatkozásával indította fél éves elnökségi ciklusát Dánia, amely július 1-jén vette át az Európai Unió Tanácsának vezetését. Az ország európai ügyekért felelős minisztere kifejtette, hogy az EU-nak minden rendelkezésre álló jogi eszközt fel kellene használnia Magyarország ellen, ahol az uniós alapjogokat vélik sérülni. Ezen belül még a szavazati jog felfüggesztésével járó "nukleáris opció" is szóba került.
A nyilatkozatra természetesen egyből ugrottak a magyar kormány politikusai. Orbán Balázs azt írta, hogy "senki sem védelmezheti hitelesen a demokráciát, ha közben el akarja hallgattatni egy szuverén nemzet hangját". Bóka János európai ügyekért felelős miniszter pedig kijelentette, hogy Magyarország nem enged a zsarolásnak és nyomásgyakorlásnak.
Magyarország szavazati jogának felfüggesztése még mindig nem tűnik reális lehetőségnek. A helyzet valódi előrelépéséhez pedig nem Dániának kellene döntő szerepet vállalnia.
Magyarország szavazati jogának elvesztése a 7-es cikkely szerinti, három szakaszból álló eljárás végén következhet be. Az uniós alapértékek megsértésének gyanúja miatt 2018-ban indult el az eljárás Magyarország ellen. A folyamat során a tagállamok képviselői meghallgatások keretében kérdezik a magyar kormány képviselőit a demokratikus normák érvényesüléséről, hogy felmérjék, valóban fennáll-e az "alapértékek megsértésének nyilvánvaló kockázata".
A patthelyzet kialakulásának hátterében az áll, hogy a tagállamok között nem áll rendelkezésre a második fázisba való lépéshez szükséges négyötödös többség. A továbblépés érdekében a Magyarországon kívüli 26 tagállam közül 21-nek kellene egyetértenie abban, hogy fennáll a veszély az uniós értékek súlyos megsértésére.
Legutóbb májusban, közvetlenül a Pride eseményének betiltása és a nagytakarítási törvényjavaslat benyújtása után foglalkoztak az uniós miniszterek a vonatkozó eljárással. Azonban érdemi előrelépés nem történt, mivel csupán 19 tagállam volt hajlandó a második fázisba lépni. A Népszava értesülései szerint a támogatók között szerepelt az öt legnagyobb tagállam: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Lengyelország. Ugyanakkor hiányzott Bulgária, Ciprus, Horvátország, Görögország, Málta, Szlovákia és Románia a támogató államok sorából.
Az újabb eredménytelen ülés több tagállamban is frusztrációt váltott ki. A frissen hivatalba lépett német kormány minisztere azt mondta, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás első szakasza már elég rég óta zajlik, türelmük pedig napról napra fogy. Svéd kollégája pedig arról beszélt, hogy az eljárás nem mehet tovább az eddigi formában, mert értelmetlen.
A tagállamok legközelebb az uniós ügyekért felelős miniszterek július 18-án esedékes tanácsülésén térhetnek vissza a kérdéskörhöz. A folyamat előmozdításához két további tagállam csatlakozása szükséges a Magyarországgal szemben álló koalícióhoz.
A legnagyobb esély Románia átállására van. A féléves belpolitikai krízis után stabilizálódó országnak ugyanis új elnöke van, a nyugatos Nicușor Dan személyében. Mivel Orbán Viktor a kampány véghajrájában nyíltan beállt szélsőjobboldali riválisa, George Simon mellé, van rá esély, hogy Dan változtat minisztere szavazatán.
Bár még ha két új tagállam is csatlakozik a koalícióhoz, és sikerül előrehaladni az eljárás második fázisába, a szavazati jog felfüggesztése továbbra is elérhetetlen távolságban marad. A második fázisból a harmadikba való áttéréshez ugyanis elengedhetetlen, hogy az Európai Parlament kétharmados többséggel támogassa a javaslatot, miközben az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak egyhangúlag kell megerősítenie az uniós alapértékek "súlyos és tartós" megsértését.
Ha az első fázisban tartózkodó tagállamok meg is gondolnák magukat, végső akadályként mindenképpen ott maradna Szlovákia. Robert Fico szlovák miniszterelnök ugyanis már 2024 januárjában megígérte, sosem fogja engedni, hogy Magyarországot megbüntessék.
A szavazati jog felfüggesztéséhez valójában egy harmadik lépés is szükséges. A végső döntést a tagállami miniszterekből álló Tanács hozhatja meg, méghozzá minősített többséggel. Ez azt jelenti, hogy a javaslatnak legalább a tagállamok 55%-ának támogatására van szüksége, és az igennel szavazó országoknak az Európai Unió összlakosságának minimum 65%-át kell képviselniük. Fontos megjegyezni, hogy ha az Európai Tanács a második fázisban egyhangúlag jóváhagyta a döntést, akkor a szavazás csupán formalitássá válik.
A magyarországi helyzetet legközelebb július közepén tárgyalhatják. A májusi üléshez képest a magyar kormány annyival javított a pozícióján, hogy a hatalmas felháborodást kiváltó nagytakarítási törvényjavaslat elfogadását legalább őszig eltolta, az Oroszország elleni gazdasági szankciók újabb fél éves meghosszabbítását pedig megszavazta. Utóbbi azért volt kulcsfontosságú, mert Magyarország vétója esetén 210 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon jutott volna vissza Oroszországba.
