Bármennyire is elkalandozunk, az elménk mégis éberen figyel.
Bár az utóbbi évtizedekben az elmerengés és ábrándozás nem éppen a legkedveltebb tevékenységek közé tartozik, az ELTE PPK kutatói felfedezték, hogy ennek a gondolkodásmódszernek van egy pozitív oldala is.
Az elkalandozó figyelem egy olyan állapotot jelöl, amikor tudatunk nem a körülöttünk zajló eseményekre vagy a ránk váró feladatokra összpontosít, hanem inkább egy belső világba merül, tele olyan gondolatokkal, emlékekkel és érzésekkel, amelyeknek semmi köze nincs az aktuális helyzethez. Számos kutatás támasztja alá, hogy ez a jelenség drámai módon csökkenti a kognitív teljesítményt, mintha az agyunk ilyenkor „kikapcsolna”, és elmenekülne a beérkező információk elől. Helyette a képzelet birodalmában kalandozik, ábrándozik, vagy akár sötét, nyomasztó gondolatokba merül.
Simor Péter és Németh Dezső egy nemzetközi kutatócsoport keretein belül azt kutatták, hogy vajon van-e előnye a merengésnek. Ennek érdekében két különböző vizsgálatot hajtottak végre. Az első kísérletben 135 résztvevő vett részt, ahol egy viszonylag egyszerű, online feladatot kellett megoldaniuk, amely a reakcióidő mérésére összpontosított. A feladat nem követelt meg komoly figyelmet; csupán annyira volt szükség, hogy a résztvevők reagáljanak bizonyos ingerekre. Azonban ezek az ingerek egy rejtett szabályszerűséget követtek, amelyet a résztvevők a gyakorlás során észrevétlenül sajátítottak el. A kísérlet során többször is megkérdezték a résztvevőket arról, hogy figyelnek-e a feladatra, vagy esetleg elkalandoztak-e a gondolataik. Meglepő módon kiderült, hogy a rejtett mintázat jobban elsajátítható, amikor a résztvevők figyelmüket elengedve, merengve végezték a feladatot.
Egy második, laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat következett, amely újabb izgalmas eredményeket hozott. A kutatások rámutattak, hogy az elmerengés során javul a tudattalan tanulás hatékonysága, különösen abban az esetben, amikor az egyén nem tudatosan figyel, hanem egyszerűen csak elkalandozik a gondolatai között. Ezen kívül a kutatás felfedezte, hogy az elmerengés és a hatékonyabb tanulás között szoros kapcsolat áll fenn egy speciális agyi aktivitásformával, amelyet az EEG-vel mért lassú hullámú tevékenység jellemez, és amely a mélyalvás állapotához hasonlítható.
Simor és Németh megállapításai szerint, amikor elmerengünk, az agyunk bizonyos területei szinte alvó állapotba kerülnek, anélkül, hogy ténylegesen álomba merülnénk. Az egyetem közleménye rámutat arra, hogy ez az elkalandozás egy átmeneti offline állapot, amely hasonló mechanizmusokkal működik, mint a tanulás utáni alvás. Ez az állapot lehetővé teszi az agy számára, hogy feldolgozza, rendszerezze és megőrzi a korábbi élményeket és információkat. Bár ez a részleges, lokális alvás több területen ronthatja a kognitív teljesítményt — például a szövegértés, a munkamemória és a komplex döntéshozatal során —, ugyanakkor elősegíti az agy mélyebb feldolgozását a korábbi tapasztalatok terén. A kutatás részleteiről Simor egy videóban beszél, ahol további érdekességeket oszt meg ezzel a jelenséggel kapcsolatban.
