Hónapról-hónapra 8. rész: Orbán bosszúja továbbra is Iványit célozza, miközben ártatlan gyermekek szenvedik el a következményeket.
Aranyigazság: Az év vége mindig a számvetés időszaka, és mi sem teszünk másként a 12 részes sorozatunkkal, amelyben hónapról hónapra áttekintjük az év legfontosabb, legérdekesebb, legizgalmasabb vagy éppen legkomolyabb eseményeit. Ezúttal augusztusra esett a választásunk, és a figyelmünket Iványi Gábor ellen irányuló, évtizedek óta tartó hatalmi hadjáratra fordítottuk. Bár a lelkész, valamint az általa vezetett egyház és karitatív egyesület már több mint tíz éve céltáblája a kormányzati vegzálásoknak – legyen szó az adóhatóságról, az oktatási hivatallal vagy különböző minisztériumokról – az idei évben talán minden eddiginél súlyosabb támadásokat éltek meg. Augusztus végén a hatalom olyan csapást mért az Iványiék által támogatott gyermekekre, amely egy életre szóló sebet ejtett rajtuk.
A szeptemberi iskolakezdés előtti hét utolsó napján délután öt órakor állami autókból kiszálló hivatalnokok kezdtek el kiszállítani leveleket olyan budapesti családoknak, ahol egy vagy több gyermek a Wesley oktatási intézménynek volt a tanulója. A levélben - a szülök döbbenetére - az állt, hogy hova kell beírtatniuk a gyereküket a pár nap múlva induló iskolai évre. Azokat a - zömmel egyébként speciális nevelésű igényű - kisgyerekeket, akik évek óta az Iványi Gáborék által fenntartott intézménybe jártak. És akik az idén is oda készültek...
...Ám - mint arról a Hírklikk is beszámolt - belerondított Sára Botond fideszes csinovnyik, a fővárosi kormányhivatal vezetője: a tanévkezdés előtti hét második felében törölte a nyilvántartásból ezeknek a gyerekeknek az iskoláját. Nem egyet, rögtön kettőt is Budapesten, arra hivatkozva, hogy a fenntartójuk, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jelentős tartozást halmozott fel a közműszolgáltatóknál és az adóhatóságnál, ez pedig veszélyezteti a gyerekek folyamatos és biztonságos nevelését. Holott - mint korábban megírtuk - Iványiék az intézményeik tanévkezdéskor történő megnyitására készültek, miközben derűlátásra okot adó tárgyalásokban álltak a NAV-val és az Oktatási Hivatallal. Ráadásul a NAV már korábban elkezdte inkasszálni a tartozásaik fejében a MET és az Oltalom számláit. Az már csak - árulkodó - hab a tortán, hogy utóbb a Népszava kiderítette: a Sára Botond vezette kormányhivatal majdnem háromszor akkora tartozást halmozott fel (júliusban 424 millió forint adóssága volt), mint az általa erre hivatkozva törölt Iványi-féle Wesley-iskolák (nekik 150 millió forintos az adósságuk).
Még szomorúbb helyzetbe került a Szegeden található Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, amely szintén a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség irányítása alatt áll. A tanévnyitó előtt mindössze egy munkanappal érkezett a hír: az intézményt törölték a magán- és egyházi fenntartású közoktatási intézmények nyilvántartásából. Az iskola azon a hétfőn tervezte a pályázati forrásból felújított tornaterme átadását, és minden részletet gondosan előkészítettek az évkezdéshez és a tanévnyitó ünnepséghez.
A hatalmat nem hatotta meg a többszáz gyerek drámája - mert ez, főleg a speciális nevelésű gyerekek esetében drámát jelent -, de nem érdekelték a tüntetések, sőt, az sem, hogy végül a bíróság is kimondta, hogy a gyerekek jogai sérültek, és azonnali jogvédelmet rendelet el az intézményekre. De akkor már késő volt.
Ez a két legutóbbi, demonstrációkat is gerjesztő kormányzati intézkedés előtt Iványi Gábor intézményeit sorra bezárták. A MET és az OKT ellehetetlenítése, valamint az oktatásból való kiszorításuk folyamata egyértelműen nyomon követhető. Az idei évben a hatalom képviselői tovább fokozzák ezt a nyomást, s ahogy már korábban is kifejtettük, Orbán Viktor és csapata 2011 óta folyamatosan végrehajtja azt a - sokak által csak ördögi stratégiának nevezett - tervet, amely immár szinte naponta hozza a - mérgezett - "gyümölcsöket".
Iványi Gábor üldöztetése már hosszú évekre nyúlik vissza, és a hatalom számos aljas lépéssel próbálta megtörni őt. Ez a harc különösen éles lett, mióta a lelkész, aki egyébként Orbán Viktor és Lévai Anikó házasságkötését, valamint első lányuk, Ráhel keresztelőjét is végezte, visszautasította, hogy nyilvánosan a miniszterelnök oldalán álljon. Orbán Viktor azóta az állami intézményeket és hatóságokat használja fel bosszúja eszközeként, figyelmen kívül hagyva, hogy a strasbourgi bíróság korábban Iványiék javára döntött. Az események hátterében tehát nemcsak politikai ellentétek, hanem személyes sértettség is áll.
Tizennégy évvel ezelőtti hatalomra jutása óta azonnal megkezdődött egy célzott támadás. 2011-ben, alkotmánysértő módon, megfosztották a MET-et korábbi egyházi státuszától. Azóta a kiegészítő támogatás, vagyis a normatív állami finanszírozás részleges, majd teljes eltüntetése következett, így ugyanazokat a szociális és oktatási feladatokat kellett ellátniuk, amelyeket az állam átvállalt tőlük, mindezt csökkentett erőforrások mellett.
A MET állítása szerint a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság döntése, amely a státusz visszaállítását írta elő, nem került végrehajtásra a magyar állam részéről. Ennek következtében a MET jelentős köztartozást halmozott fel, mivel a forrásmegvonások súlyosan érintették a működését.
Csak 2021-ben kapták vissza az egyházi egy százalékos gyűjtésének jogát, a technikai számukat, így a több éves kiesés miatt jelentős kiegészítő bevételtől estek el. Pedig például a legutóbbi, a 2024-as felajánlásokat tekintve, a MET volt a három. legtöbb egy százalékot kapó egyház csaknem 1,05 milliárd forinttal, az OKE pedig a 12. a civil szervezetek listáján 108 millió forinttal.
2023-ban már az állami normatívákból kezdték elvonni a köztartozásokat, így a MET a béreket éppen fedező támogatáshoz sem jutott hozzá teljes összegben, ezért majdnem fél éven át nem kaptak fizetést a munkavállalóik.
Az ügyészség jogi lépéseket tett az Alkotmánybíróság jogerős határozata ellen, amely a bejegyzett egyházi státuszukat érintette és amelyet a Kúria is megerősített. Ennek következtében a státusz megváltozott, és az érintett egyházak visszaminősítették nyilvántartásba vett egyházzá, ami azt eredményezte, hogy elesnek az egy százalékos felajánlások után járó jelentős kiegészítő támogatástól, ami több száz millió forintot jelenthet. Az egyházak Alkotmánybírósághoz fordultak panasszal, de - ahogy sokan sejtették - az Ab ezt elutasította.
A MET megbízott egy szakértői csoportot, amely kidolgozott egy átfogó gazdasági intézkedési és adósságrendezési tervet. Ezt a javaslatot a NAV és a Belügyminisztérium illetékes vezetői elé terjesztették, céljuk pedig az volt, hogy a krízishelyzet ellenére is biztosítani tudják az általuk ellátott szolgáltatásokat. Világossá tették, hogy az állami normatív támogatások, valamint a szükséges átszervezések és válságköltségvetés bevezetése révén intézményrendszerük fenntartható és folyamatosan működtethető. A csoport benyújtotta a részletes, intézményekre lebontott tartozásrendezési javaslatát is, amely lehetővé teszi, hogy öt éven belül minden köztartozásukat visszafizethessék. A szakértők személyesen tárgyaltak a Belügyminisztérium és a NAV képviselőivel, figyelembe véve javaslataikat, így kiegészítették beadványaikat. Ezen kívül sikeres egyeztetéseket folytattak szolgáltatóikkal is a közüzemi tartozások részletekben történő rendezéséről, valamint a törlesztés későbbi megkezdésének lehetőségéről.
Mindennek ellenére, a NAV nyár közepén a MET és az OKE valamennyi intézményének számláit inkasszálta, azóta - az inkasszók hol lekerültek, hol visszakerültek. Az Oltalom Karitatív Egyesületnek felajánlott 107 milliós egy százalékos támogatást a NAV szintén inkasszálta, az alapítványi egy százalék és a korábban elvont pályázati pénzek visszautalására irányuló kérelmüket elutasították.
Decemberre a hatalomnak ismét volt ideje és energiája egy aljas lépésre. Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, a Magyar Államkincstár (MÁK) Budapesti és Pest Vármegyei Igazgatósága elutasította az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) 2025-re benyújtott normatív támogatási kérelmét. Az elutasítás indoka az volt, hogy az OKE a 2023-as és 2024-es évben is a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének meg nem felelő munkáltatók listáján szerepel. Ennek következtében nem jogosult állami normatív támogatásra. Más szavakkal: 2025-ben nem kapnak állami forrást arra a tevékenységre, amelynek ellátása az állam feladata lenne. Érdekes módon a 2023-as évben történt, egyetlen munkavállalót érintő bejelentés-elmulasztás csupán adminisztratív hiba volt, amit az év során már orvosoltak. Ennek ellenére az egyesület még mindig a nem megfelelő munkáltatók között van nyilvántartva, ami kétséges jogi gyakorlatra utal. Ráadásul a 2024-es normatíva-igényléskor is hasonló helyzet állt fenn, ám akkor nem érkezett elutasító válasz. Az OKE a sorozatos normatívaelvonások és a személyi jövedelemadó 1%-os támogatásának inkasszálása után képes volt rendezni köztartozásait, így jogi értelemben nem lenne akadálya a normatíva közvetlen nyújtásának. Ez lehetőséget biztosítana a jelenlegi OKE intézmények fenntartására, a járulékok befizetésére, valamint néhány, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) kezelésében működő intézmény átvételére is.
Hogy hol állnak ma?
A MET és az Oltalom Karitatív Egyesület (OKE) jelenleg két közoktatási intézményt, három idősotthont, négy hajléktalanellátó intézményt, egy kórházat és egy főiskolát üzemeltet...
Az orbáni gépezet átfogó támadásának megindulása előtt 17 szociális és 20 oktatási intézmény, valamint 4 idősotthon és egy könyvtár tartozott az ő működési körükhöz. Az idei frontális offenzíva következtében számos intézményük bezárásra került, míg másokat állami fenntartók vagy helyi önkormányzatok vettek át. Egyes helyeken az önkormányzatok vállalták át a működés bizonyos terheit. Iványiék jól tudják, hogy a még megmaradt intézményeik is komoly veszélyben vannak, és ez folyamatos aggodalomra ad okot számukra.
Milyen jövő vár ránk? Várhatóak-e fejlemények a közeljövőben? Iványiék már korábban benyújtották keresetüket a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, mivel az egyházukat ért jogsérelmek miatt kénytelenek voltak lépni. A bíróság decemberben befogadta az ügyet, ami azt jelenti, hogy most egy hosszabb jogi eljárás veszi kezdetét. Közben reménykednek abban, hogy sikerül hozzájutniuk az egyházi egy százalékhoz, amely segítene kompenzálni azokat a dolgozókat, akik a nehéz idők ellenére is kitartottak mellettük, de már hónapok óta nem kaptak bért. Ha a pénz végre megérkezik, talán nyílik egy kis ablak arra, hogy újra tárgyaljanak a hatóságokkal a jövőbeni lehetőségeikről...
A sorozat eddig megjelent cikkei:
Hónapról hónapra 1. rész: Kétségessé vált a 23 éves Visegrádi együttműködés jövője
Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek
**Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg sem ünnepelt 20. évforduló** Ahogy a naptár lapjai lassan peregnek, elérkezik az a különleges pillanat, amikor egy esemény, egy korszak mérföldkövévé válik. Most azonban egy szomorú, de figyelemre méltó évfordulót ünnepelhetünk – vagy inkább nem ünnepelhetünk. Igen, a huszadik évfordulóról van szó, amely méltatlanul, szinte észrevétlenül telik el. Ez az évforduló egy olyan történet része, amely sokak szívében él, még ha a hivatalos ünneplés elmarad is. Emlékezzünk vissza, milyen utat járt be ez az esemény: tele volt kihívásokkal, sikerekkel és tanulságokkal, amelyek formálták a közösséget, amely azóta is szorosabbra fűzte kapcsolatait. De miért maradt el a méltó megemlékezés? Talán a rohanó világ, amelyben élünk, vagy a figyelemelterelés, ami megakadályozza, hogy megálljunk egy pillanatra, és reflektáljunk a múltra. Ez a huszadik évforduló tehát arra emlékeztet minket, hogy nem minden mérföldkő kapja meg a neki járó figyelmet. De még ha a hivatalos ünneplés elmarad is, az emlékek és a tapasztalatok tovább élnek bennünk. Ezen a jeles napon érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mit is jelent számunkra ez az esemény, és hogyan formálta életünket az évek során. Legyen ez a nap egyfajta belső ünneplés, ahol felidézzük a múltat, értékeljük a jelent, és reménykedünk a jövőben. Mert végső soron nem a hivatalos ceremóniák számítanak, hanem az, amit a szívünkben hordozunk.
Hónapról hónapra 6. rész: Árad és lassan már tarol a Tisza
Hónapról hónapra 7. rész: Folytatódó elszegényedés és lemaradás az EU-ban
