John Kerry hangsúlyozta, hogy elérkezett az idő, amikor nem halogathatjuk tovább a cselekvést: az óceánok védelme érdekében sürgősen bővíteni szükséges a védett területek számát.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rubrikában, ahol a Portfolio véleményformáló írásai találhatók. A cikkekben megjelenő nézetek a szerzők személyes állásfoglalásait tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos véleményét. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent véleménycikkeket itt böngészheti.

A globális bizonytalanság és a multilaterális folyamatok eredményességét firtató kérdések közepette a Nizzában képviselt országok nagyrészt egyetértettek abban, hogy ambiciózusabb választ kell adni az óceánjainkat érintő kihívásokra. Ez azonban csak a kezdet. Ahhoz, hogy időben megvédjük az életet biztosító globális közkincset, a COP30 előtt még sokat kell tenni.

Az ünnepelt eredmények között különösen fontos, hogy hangsúlyozzuk a nyílt tengeri szerződés előrelépését. Nizzában 19 ország már ratifikálta ezt a megállapodást, míg további tucatnyi állam is ígéretet tett arra, hogy csatlakozik. Ezzel a lépéssel egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy 2026 elejére életre hívjuk ezt a mérföldkőnek számító globális egyezményt, amely lehetőséget biztosít a védett tengeri területek kialakítására. Ez a kezdeményezés kulcsfontosságú a világ óceánjainak védelme szempontjából, és jelentős előrelépést jelent a tengeri ökoszisztémák megőrzésében.

A világ óceánjai területének legalább 30%-ának védelmére vonatkozó, 2030-ra kitűzött cél elérése nem lehetséges - az óceánok kétharmadát és bolygónk felszínének felét kitevő - hatalmas nyílt tenger nagy területeinek kijelölése nélkül.

A tengervédelem sürgető szükségessége különösen érezhető a sarkvidékeken, amelyek a klímaváltozás legnagyobb kihívásaival néznek szembe. A Déli-óceán állapota rendkívül aggasztó, és sürgős lépések szükségesek a régóta napirenden lévő, de eddig megakadt védett tengeri területek kialakításához. Az ilyen jellegű védelem nem csupán a helyi ökoszisztémák megőrzését szolgálja, hanem globális szinten is hatással van a klímaváltozás mérséklésére és a biodiverzitás fenntartására.

Nizzában több ország fontos lépéseket jelentett be a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében. Francia Polinézia bejelentette, hogy közel ötmillió négyzetkilométernyi területen kívánja kialakítani a világ legnagyobb védett tengeri zónáját. Ez a konferencia nemcsak a tengeri védelmet erősítette, hanem jelentős előrelépéseket hozott a műanyagszennyezés csökkentésére és a legkárosabb halászati módszerek korlátozására is.

Ezek a mérföldkő jellegű intézkedések nem tekinthetők önállóan forradalmi lépésnek az óceánok védelme terén. Sokkal inkább a szélesebb körű átalakulás részeként kell őket értékelni: a nagyobb ambíciók folyamatosan növekvő hullámának részeként, amelynek még korántsem értünk a végére.

Gondoljunk csak arra, mit kell még tenni. Először is, sajnos, még mindig elmaradásban vagyunk a tengeri területek védelmének kijelölésében és érvényesítésében.

Még Nizza után is mindössze az óceánok 10%-a élvez valamilyen formájú védelmet. Ez a szám jócskán elmarad a 30%-os célértéktől, amelyet az évtized végére el szeretnénk érni.

A helyzet még aggasztóbb, mint gondolnánk, hiszen számos védett terület csupán papíron élvezi a védelmet. Sokan bíztak abban, hogy a környezetvédelem terén élen járó Franciaország kemény intézkedéseket vezet be, és betiltja a fenékvonóhálós halászatot a védett zónáiban. Azonban még nem késő, hogy más nemzetek is példát mutassanak, például a közelgő COP30 konferencián.

Másodszor is hangsúlyozni kell, hogy a pénz továbbra is kulcsfontosságú tényező. A vállalt és a ténylegesen megvalósított összegek között még mindig jelentős eltérések mutatkoznak.

Globálisan évente csupán 1,2 milliárd dollárt fordítanak az óceánok védelmére, ami a szükséges összegnek kevesebb mint 10%-át teszi ki.

Bár a kutatások azt mutatják, hogy az óceánok területének 30%-ának védelme 2030-ra évente 85 milliárd dollárt szabadíthat fel 2050-ig, a valóság az, hogy a káros halászati támogatásokra elköltött pénzek átcsoportosítása csupán tíz országban is elegendő lenne ahhoz, hogy áthidalja az óceánok védelméhez szükséges finanszírozási űrt. A kormányzati kiadásoknak a környezeti erőforrások megerősítésére kell összpontosítaniuk, nem pedig azok gyengítésére, hiszen ez a kritikus természeti kincs megóvása mindannyiunk jövője szempontjából elengedhetetlen.

Harmadsorban, Nizzában szinte fülsiketítő csend honolt a fosszilis energiaforrásoktól való függőségünk felszámolásának kapcsán. Két évvel ezelőtt, az ENSZ dubaji klímacsúcsán (COP28) a világ vezetői már elkötelezték magukat a fosszilis energiaforrásokról való leválás mellett, ám úgy tűnik, hogy ezt a sürgető kérdést minden egyes multilaterális találkozón újra és újra fel kell vetni. A klímaválság, amely egzisztenciális fenyegetést jelent a kék bolygónk minden élőlényére, teljes mértékben ellentmond annak, hogy új, korlátlan tengeri olaj- és gázkitermelésbe kezdjünk. Ugyanakkor bizakodásra adhat okot a Brazília és Franciaország által kezdeményezett Blue NDC Challenge, amelyet nyolc ország támogat, és amely arra ösztönöz, hogy az óceánalapú intézkedések beépüljenek a nemzeti klímaváltozási tervekbe.

A nizzai konferencia kulcsszerepet kell, hogy játsszon a Belémben tervezett ambiciózus óceánvédelmi fellépések előkészítésében. A COP30 tökéletes alkalom arra, hogy bejelentsük az új tengervédelmi intézkedéseket, támogassuk a fejlődő országok természetvédelmi törekvéseit, és megerősítsük a sebezhető szigetek és part menti államok ellenálló képességét. Az ilyen irányú lépések elengedhetetlenek a fenntartható jövő érdekében.

A COP30 elnökeként és tengerparti országként Brazíliának lehetősége van arra, hogy a nizzai konferencia lendületét felhasználva integrálja az egymással összefüggő klíma- és óceáni válságra adott globális válaszlépéseket. Választhatunk: mi lehetünk az a generáció, amely tettekre váltja az ambícióit, vagy hagyhatjuk, hogy a legfontosabb globális közjavunk visszavonhatatlanul elpusztuljon. Az óceán nem várhat. A COP30-nak eredményt kell hoznia.

John F. Kerry, az Egyesült Államok korábbi külügyminisztere, politikai karrierje során számos fontos szerepet játszott a nemzetközi kapcsolatok alakításában. A Vietnamban szerzett tapasztalatai és az azt követő politikai tevékenységei révén Kerry különösen érzékeny a háborúk következményeire és a diplomáciai megoldások fontosságára. Különböző környezetvédelmi kezdeményezések élharcosa, és elkötelezett a klímaváltozás elleni küzdelem mellett is. Politikai nézetei és stratégiái gyakran tükrözik a globális együttműködés iránti elkötelezettségét, hiszen hisz abban, hogy a világ problémáira közös válaszokkal kell reagálni. Kerry életpályája jól illusztrálja, hogy a politika nem csupán hatalomról szól, hanem felelősségről is a jövő generációi iránt.

Egy korábbi amerikai külügyminiszter, aki 2013 és 2017 között töltötte be ezt a tisztséget, 2021 és 2024 között Joe Biden elnök klímaváltozással kapcsolatos különmegbízottjaként tevékenykedett.

A címlapkép egyedi illusztrációként szolgál. A kép forrása: Getty Images.