Kalapács és zászlók - Emlékezés Szombathy Bálintra, a magyar neoavantgárd meghatározó alakjára A kalapács, mint az alkotás szimbóluma, és a zászlók, amelyek a közösség hangját hirdetik, egyesítik Szombathy Bálint örökségét. Ő volt az a művész, aki a magy
Művészete újraértelmezte és felfrissítette a legendás avantgárd irányzat üzenetét, stílusát és innovációit, új dimenziókat nyitva meg a kreatív kifejezés előtt.
„Induljon hát az utolsó nagy body art akció mindannyiunk számára!” – e szavakkal búcsúzott barátaitól Szombathy Bálint, a közelmúltban, 74 éves korában elhunyt szabadkai-újvidéki magyar avantgárd művész. Az Art Lover néven ismert alkotó pályafutását szabadversekkel, szövegintervenciókkal és vizuális költészettel kezdte, majd a mail art világában is otthonra lelt. Az évtizedek során elektrografikák, installációk és performance-ok révén szélesítette művészi eszköztárát. 1971 és 2024 között 49 önálló kiállításon mutatta be munkáit Újvidéken, Párizsban, Budapesten, Lublinban, Würzburgban, Montrealban, Szabadkán és más városok galériáiban. Alkotásai, amelyek folyamatosan feszegették a műfaji határokat, rendszeres résztvevői voltak Kelet-Közép-Európa és a világ multimédiás művészeti eseményeinek. 1969-ben Szabadkán, Slavko Matkovic bunyevác-szerb költővel közösen megalapították a Bosch+Bosch neoavantgárd csoportot, amely nemzetközi szinten is elismert tevékenységekkel, mint konceptuális és dadaista akciók, land art, valamint vizuális és fonikus költészet, gazdagította a magyar avantgárd színterét.
