Az ENSZ legújabb jelentése rávilágít arra, hogy hány ember szenved az ivóvízhiánytól. A statisztikák rendkívül aggasztóak, és figyelemfelkeltő számokat mutatnak be, amelyek a globális vízellátás sürgető problémáira hívják fel a figyelmet. A házipatika por
Az ENSZ keddi tájékoztatása szerint a világ népességének körülbelül 25%-a továbbra is kénytelen nélkülözni a biztonságos ivóvizet.
Az utóbbi évtizedek során kétségtelenül tapasztalhattunk pozitív változásokat, azonban globális szinten még mindig több milliárd ember szenved attól, hogy nem fér hozzá teljes mértékben az alapvető víz-, szennyvíz- és higiéniai szolgáltatásokhoz. Ez a helyzet súlyosbítja a megbetegedések kockázatát, és hozzájárul az érintettek társadalmi kirekesztettségéhez - állapítja meg az ENSZ a víz világhete alkalmából közzétett jelentésében. Az elemzés rávilágít, hogy a legnagyobb egyenlőtlenségek az alacsony jövedelmű országokban, bizonytalan körülmények között élő vidéki közösségek tagjai, valamint a gyermekek, etnikai kisebbségek és őslakos népcsoportok körében figyelhetők meg.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) által közzétett jelentés riasztó adatokat tartalmaz. A dokumentum megállapítja, hogy az utóbbi tíz évben elért előrelépések ellenére világszerte 2,1 milliárd ember, vagyis minden negyedik lakos, továbbra is hozzáférés nélkül él a tiszta ivóvízhez. Különösen aggasztó, hogy közülük 106 millióan kezeletlen felszíni forrásokból kénytelenek vízhez jutni. Ezen kívül a jelentés rámutat arra is, hogy 3,4 milliárd ember él olyan körülmények között, ahol nem áll rendelkezésre biztonságosan kezelt szennyvízelvezetés; ebből 354 millióan a természetben végzik el napi szükségleteiket. A higiéniai szolgáltatások terén is súlyos hiányosságok mutatkoznak: 1,7 milliárd ember nem rendelkezik a legalapvetőbb higiéniai feltételekkel, és 611 millióan teljesen mentesek mindenféle szolgáltatástól.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a legkevésbé fejlett országok lakói esetében a hozzáférés az alapvető ivóvíz- és szennyvízkezelési szolgáltatásokhoz több mint kétszeres valószínűséggel akadályozott, mint más nemzetekben. Ezen túlmenően, a háztartásokban elérhető alapvető higiéniai szolgáltatások hiánya több mint háromszoros kockázatot jelent. A szegényebb országokban a biztonságosan kezelt ivóvíz ellátottsága 38 százalékponttal marad el a fejlettebb országokhoz képest.
A vidéken élők esetében történt előrelépés, de még mindig rosszabb helyzetben vannak, mint a városi lakosság. A biztonságosan kezelt ivóvízzel való ellátottság 2015 és 2024 között 50 százalékról 60 százalékra, az alapvető higiéniai ellátás pedig 52 százalékról 71 százalékra nőtt. Eközben a városi területeken az ivóvízzel való ellátottság és a higiéniai ellátás nem változott.
Hetven ország adatait elemezve megállapították, hogy bár a legtöbb nő és serdülő lány hozzáfér menstruációs termékekhez, és rendelkezésükre állnak olyan helyiségek, ahol rendbe szedhetik magukat, sokan mégis képtelenek ezt a szükséges gyakorisággal megtenni. A 15-19 éves lányok esetében a statisztikák azt mutatják, hogy jóval kisebb az esélyük arra, hogy menstruációjuk alatt részt vegyenek iskolai, munkahelyi vagy szabadidős tevékenységekben, mint a felnőtt nőknél. Az adatokat szolgáltató országok többségében a víz beszerzése elsősorban a nők és lányok feladata, különösen a szubszaharai, valamint közép- és dél-ázsiai régiókban, ahol sokan naponta több mint fél órát töltenek a vízgyűjtéssel.
A 2030-ra kitűzött fenntartható fejlődési célok között kiemelt helyet foglal el az alapvető víz-, szennyvíz- és higiéniai szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása. Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján sürgető szükség van a fejlődés felgyorsítására – figyelmeztetett egy nemzetközi szervezet, hangsúlyozva, hogy a cél elérése egyre távolabbinak tűnik.
