Leona Woods, a történelmi jelentőségű atomreaktorok egyik úttörője, az első női fizikusként írta be magát a tudományos történelem lapjaira. Az ő munkája nemcsak a fizika területén volt forradalmi, hanem inspiráló példát is állított a nők számára a tudomán
Leona Woods 1919. augusztus 9-én született Illinois államban. Tizennyolc évesen diplomázott, huszonhárom évesen doktorált. James Franck Nobel-díjas fizikus figyelmeztette: "nőként éhen halna" a pályán. Ő mégis kitartott, és Robert Mulliken mellett folytatta munkáját. Vákuumtechnikában és részecskedetektorokban szerzett gyakorlata később döntőnek bizonyult.
A teremben ő az egyedüli nő, aki mindenki figyelmét magára vonja.
A chicagói Stagg Field stadion alagsorában, 1942. december 2-án Enrico Fermi és csapata történelmet írt, amikor megvalósították az első önfenntartó láncreakciót. A Chicago-i Pile-1 mellett azonban nem csupán férfiak dolgoztak: Woods volt az egyetlen nő a csapatban. Ő felelős volt a neutrondetektorok kalibrálásáért, üveget fújt, és értékes adatokat elemezett. Egy alkalommal, miközben a feszültség fokozódott, Fermitől megkérdezte: "Mikor kezdtünk el félni?"
Laura Fermi így látta: "Magas, sportos fiatal nő, aki egy férfi munkáját is elvégzi." Woods terhesen dolgozott, bő ruhában rejtette el állapotát, és minden hajnalban fűtetlen katonai busszal érkezett a laborba, "épp időben, hogy hányjon, mielőtt kezdett".
1944-ben, a washingtoni Hanford-telepen indultak az első ipari reaktorok. Néhány óra után az egyik reaktor leállt. Sokan vízszivárgásra gyanakodtak. Woods azonban nem fogadta el a vízszivárgásról szóló feltételezést. Tapasztalatára és ösztöneire hagyatkozva egy kevésbé kézenfekvő, de tudományosan megalapozott magyarázatot vetett fel: szerinte egy radioaktív anyag, egy úgynevezett "reaktorméreg" állhat a háttérben.
Ez az izotóp valószínűleg egy olyan elem volt, amely rendkívül hatékonyan abszorbeálta a keletkező neutronokat, ezzel megakadályozva a láncreakció fenntartását. Ez a felfedezés valóban forradalminak számított abban az időszakban, hiszen a jelenség még alig volt ismeretes. Woods megérzése végül helytállónak bizonyult: a probléma valódi okozója a xenon-135 volt, egy olyan radioaktív nemesgáz, amely az urán hasadási folyamat során keletkezett, és kiválóan képes volt elnyelni a neutronokat, ezzel leállítva a reaktor működését. A plusz fűtőcsövek beépítése azonban megoldotta a helyzetet, és lehetővé tette a stabil plutóniumtermelés megkezdését.
Később sem foglalkoztatta a bűntudat érzése. "Ha a németek hamarabb jutottak volna hozzá, fogalmam sincs, mi történhetett volna a világban... Egy klasszikus invázió sokkal több áldozatot követelt volna" - felelte. Szavai a korabeli brutalitás hideg racionalitását tükrözik.
A kettős szerep fogalma gyakran felmerül a mindennapi életben, ahol egy személy vagy egy karakter két különböző szerepet vállal el. Ez a jelenség sokféle formában megjelenhet, legyen szó a munkahelyi és a magánéleti egyensúlyról, vagy akár a szórakoztatóiparban előforduló karakterekről, akik egyszerre képviselnek ellentétes értékeket. A kettős szerep kihívások elé állíthatja az egyént, hiszen folyamatosan alkalmazkodnia kell az eltérő elvárásokhoz és környezetekhez. Ugyanakkor ez a sokoldalúság lehetőséget is ad a fejlődésre és a kreativitás kibontakoztatására. Az ilyen helyzetekben fontos, hogy az érintett személy tisztában legyen saját határaival, és képes legyen egyensúlyt találni a két szerep között, hogy elkerülje a belső konfliktusokat és a kiégést. A kettős szerep tehát nem csupán kihívás, hanem egy lehetőség is, hogy gazdagabbá és sokszínűbbé tegyük életünket, miközben felfedezzük önmagunk különböző aspektusait.
Második gyermeke 1949-ben született. Kevés nő dolgozott akkoriban kutatóként, ő mégis a kísérletek és a pelenkázás között egyensúlyozott. Válása után egyedül nevelte gyermekeit, tudományos karrierje mégsem szakadt meg.
Második férjével, Willard Libby Nobel-díjassal kötött házassága után Leona Marshall Libby néven a környezetvédelem felé fordult. Az 1970-es években a faévgyűrűk oxigén-, szén- és hidrogén-izotópjaiból több száz évre visszanyúló éghajlati adatokat rekonstruált. Ezzel alapot teremtett a dendroklimatológiának.
Nyilvános megjelenés és hagyaték
Több mint kétszáz írása látott napvilágot, amelyekben szenvedélyesen érvelt az élelmiszerek sugárkezelése mellett, mivel ebben a megoldásban a vegyszerek nélküli baktériumirtás lehetőségét fedezte fel. Tanulmányai során a UCLA-n oktatott, miközben a RAND Corporationnél is tevékenykedett. Emlékiratait "Urániumemberek" címmel publikálta, amelyben a technikai részletek mellett a személyes félelmeit és a mindennapi élet feszültségeit is megosztotta.
Leona Woods 1986. november 10-én agyvérzésben hunyt el. Pályája a nukleáris láncreakciótól a klímakutatásig ívelt, bizonyítva, hogy egyetlen tudós is formálhatja a történelem menetét.
