Magnólia a Victor Hugo utcán: egy titkos szeglet, ahol a város zaja elhalványul, és a természet szépségei ragyognak. Az utcán sétálva a virágok illata keveredik a múlt emlékeivel, mintha a híres író szelleme is itt sétálna velünk. A magnóliafák virágzása
Ez a virág lenyűgöző látványt nyújt, amely szemet gyönyörködtető szépségével varázsolja el a nézőt.
Kép: Fülöp Ildikó/Napló
Nyilvánvalóan nem figyeltem rendesen a reggeli kómában, amikor néhány napja láttam egy posztot, hogy a Victor Hugo utca hatalmas fáit beborították a virágok. Minden évben elsétálok arra, igazán impozáns látvány. Most odaérve tudatosult bennem, hogy egyértelműen archív bejegyzést láttam, mert semmiféle virágtengerrel nem találkoztam a közterületen. Körülbelül csak három másodpercem adódott volna csalódottnak lenni, hiszen szinte azonnal megláttam őt. Egy udvarban, pár méterre a kerítéstől, teljes pompájában ragyogott egy hatalmas magnóliafa, ezer árnyalatban játszó virágtengerrel. Olyan volt, mintha festették volna. Persze jött is a szokásos kérdés: tulipánfa vagy magnólia? És mit lehet tudni erről a bámulatos növényről, azon kívül, hogy simán ellopja a show-t bármilyen környezetben?
Most akkor tényleg ez a magnólia?
Legutóbb a Zirci Ciszterci Arborétumban járva merült fel bennem az elnevezés kérdése, ahol egy ott dolgozó hölgy felvilágosított a különbségről. Nos, a magnólia és a tulipánfa két külön faj - még ha a köznyelv gyakran keveri is őket. Amit a legtöbb ember "tulipánfaként" emleget, az valójában a liliomfa, vagyis Magnolia × soulangeana, a magnóliák egyik legismertebb díszváltozata. A valódi tulipánfa (Liriodendron tulipifera) inkább magas, nyúlánk fa, zöldes-sárgás, tulipán formájú virágokkal, míg a díszmagnólia gyönyörű, rózsaszín, fehér vagy lilás árnyalatú virágokat hoz, gyakran még a lombfakadás előtt. Tehát igen: amit most láttam Veszprémben virágzásban, az egy magnólia, és a "tulipánfa" elnevezés csak becenév. Röviden: a liliomfa és a tulipánfa két különböző faj. A magnóliát tévesen tulipánfának is hívják, holott a magnólia az a liliomfa. Nos, hogyha már teljesen sikerült összekeverednünk, akkor inkább ugorjunk a tudományos okfejtésről.
Ha már szóba került, érdemes megemlíteni: vajon ehetőek a magnóliák? Néhány magnóliafaj, különösen az ázsiai eredetűek, mint a Magnolia officinalis vagy a Magnolia grandiflora, virágszirmai valóban megtalálhatók az ázsiai gyógyászatban vagy fűszerként. Ezek a szirmok fanyar ízjegyekkel bírnak, amelyek egy enyhe gyömbérre emlékeztetnek, és sok esetben fermentálják vagy savanyítják őket. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy nem minden magnóliafaj ehető; a díszfák, amelyeket például Veszprémben fotóztam, inkább csak a szépségükkel varázsolnak el minket – jobban tesszük, ha csodáljuk őket, ahelyett hogy kóstolgatnánk.
