Már a prehistorikus emberek is felfedezték a napvédelem fontosságát: természetes anyagokat használtak, hogy megóvják bőrüket a nap káros hatásaitól.

A napvédelem jelentősége nem csupán a mai kor emberei számára nyilvánvaló; valójában már az őskorban is kulcsfontosságú volt, sok esetben az élet és az egészség megőrzésének garanciája. Régészeti leletekből tudjuk, hogy az ősemberek különféle természetes anyagokkal és kencékkel próbálták megóvni magukat a nap égető sugaraitól.

A modern naptejek története az 1940-es években vette kezdetét, amikor a második világháború után a különböző klímájú harci térségekben a katonák egyre gyakrabban szenvedtek napégést. Az első igazán hatékony napvédő krémet egy Benjamin Green nevű amerikai pilóta fejlesztette ki, aki korábban a Csendes-óceánon szolgált. Az innovációja alapját egy Red Vet Pet nevű, vörös állatgyógyászati vazelin képezte, amelyet a napvédelem érdekében alkalmazott. Érdemes megjegyezni, hogy bár az ókori görögök és egyiptomiak már használtak különböző anyagokat a napsugarak elleni védekezésre, a naptej mint termék ebben az időszakban még nem terjedt el széles körben.

A naptej használata gyorsan elterjedt, különösen az 1980-as években, amikor egyértelművé vált, hogy az ózonréteg védelme súlyos problémát jelent. Az ózonlyuk, amely a Föld leghidegebb területe, az Antarktisz felett alakult ki, és már az 1970-es évektől figyelemmel kísérték a terület ózonkoncentrációjának csökkenését. E folyamat következményeként nyilvánvalóvá vált, hogy az ózonréteg elvékonyodása megnöveli a Föld felszínére érkező UV-sugárzás mértékét, ami káros hatásokat gyakorol az élőlényekre, például fokozza a bőrrák és a szürkehályog kialakulásának kockázatát.

Az ősemberek, bár nem rendelkeztek a modern tudományos ismeretekkel a tartós és intenzív napsugárzás következményeiről, a bőrükön tapasztalták meg annak azonnali hatásait. A leégés nem csupán egy kellemetlen élmény volt számukra; sokszor elviselhetetlen, égető fájdalommal járt, amely emlékeztette őket arra, hogy a nap ereje nem játék.

41 ezer évvel ezelőtt az emberiség egy igazán súlyos kihívással nézett szembe.

Amint az antropológusokból és geológusokból álló kutatócsoport véli, az utolsó jégkorszakot követő úgynevezett Laschamp-eseményt, azaz a Föld két mágneses pólusának kicserélődését csak úgy élhették túl az emberek, ha a hirtelen megváltozott körülményekhez alkalmazkodtak. Az események közvetlen eredményeként ugyanis ekkoriban - ez már bőven a Neander-völgyiek és a Homo sapiensek közös időszaka volt - a Föld nagy része körüli mágneses védőburok drasztikusan legyengült, utat engedve a magas UV-sugárzásnak.

A mágneses pólusváltás ráadásul éles sarki fénnyel is együtt járt, mely a Föld jelentős részén látszott. Ha mindez ma történne, valószínűleg nem élnénk túl, hiszen az egyik első pillanatban olyan elektromágneses impulzust kapna a bolygó, ami az összes technológiai vívmányt megsemmisítené.

Olyan érzés, mintha egy sötét disztópiába lépnénk, ahol a valóság torzult tükörként tükrözi vissza a legrosszabb félelmeinket.

Ha az elektromos eszközök egyszer csak leállnának, a kommunikációs lehetőségeink drasztikusan csökkennének, a modern technológia pedig kénytelen lenne megadni magát. Az erős napsütés pedig nemcsak a komfortérzetünket befolyásolná, hanem komoly hatással lenne a szervezetünkre is. Elég, ha csak a közelmúltban Spanyolországban vagy Csehországban tapasztalt rövid idejű áramkimaradásokra gondolunk. Egy ilyen globális áramszünet világszerte elképesztő mértékű káoszt és katasztrófát generálna.

41 ezer évvel ezelőtt azonban nemcsak mágneses pólusváltás történt. A Homo sapiensek északra vándoroltak, a neandervölgyiek pedig lassan eltűntek a Föld színéről. Megnőtt viszont a bőrművességhez szükséges leletek száma is ebben a korban, tehát a varrott ruhák használata is elterjedt. A temetkezési helyeken pedig egyre gyakoribb volt az okker és más festékek használata, ezeket nemcsak a bőrükre, de a halottaik hajára is rákenték.

Bár a festék elsődleges vonzereje a gyönyörű színekben rejlett, emellett védelmet nyújtott a napsugarakkal szemben is. Azonban az ősemberek valószínűleg nem voltak tudatában annak, hogy a festéknek valójában fényvédő tulajdonságai vannak. A kutatók szerint azonban a szorosan varrott bőrruhák és a testfesték egyfajta ősi napkrémként működhettek, segítve ezzel az emberek túlélését a Laschamp-jelenség idején.