Már a török zászló lobog az aleppói erőd falain, ám Aszad elnök rendíthetetlen eltökéltséggel harcol a megmaradásért.
Törökország nem csupán anyagi támogatást nyújt, hanem katonai erőkkel és logisztikai háttérrel is részt vesz a megújult szíriai válságban. Az Aszad-rezsim, amely az első napokban megtorpant, most igyekszik összeszedni magát, és ellentámadásba szervezkedik.
Egyelőre a rejtélyek világába tartozik, hogy Törökországnak mi a végső célja
Hétfőn képek jelentek meg a közösségi médiában, ahogy török zászlót tűznek ki a történeti aleppói citadella ormára. Az Aszad-ellenes lázadók elismerték, hogy Ankara nem csak fegyverzettel, de katonai személyzettel és tanácsadókkal is jelen van a váratlanul megújult polgárháborúban, és a mozgások mögött a török vezető sziluettje tűnik fel.
A jelen állás
A hétvégi történések az Aszad-rezsim hirtelen szétesésének lehetőségét és egy damaszkuszi katonai puccs körvonalait sejtették, ám ezek a várakozások egyelőre nem valósultak meg.
A régióban állomásozó orosz légierő beavatkozott a konfliktusba, és véres légicsapásokat mért Aleppóra és Idlíb városára is, ezek után vasárnap estére egyensúly felé mutató helyzet alakult ki.
A szíriai elnök először Moszkvához, majd Teheránhoz fordult sürgős segítségért, amelyet végül meg is kapott. Közben arról is értesülések érkeztek, hogy az amerikai légierő is részt vett a harci eseményekben, és célzott légicsapásokat hajtott végre az Iráni Forradalmi Gárda külföldi alakulatainak állásai ellen, főként Szíria keleti régióiban.
A Szíriában élő jelentős keresztény és drúz közösség jelenlegi helyzete aggasztó, mivel a lázadók (HTS) tevékenysége fokozott fenyegetést jelenthet számukra. A felkelők azonban próbálnak bizalmat ébreszteni az érintettekben, hangsúlyozva, hogy nem kell vallási üldöztetéstől tartaniuk.
A több tűz között hánykolódó kurdok is egyre inkább nyugtalanná válnak, hiszen ha ismét veszélybe kerülne a létük, valószínűleg fegyverrel fognak részt venni a harcban. Az azonban még nem látható, hogy melyik fél mellett állnak majd, hiszen a törököktől éppúgy tartanak, mint Aszadtól.
Az elmúlt napok eseményei drámai módon rávilágítanak arra, hogy a damaszkuszi rezsim felsőbbrendűsége valójában roskadozó lábakon áll. A Kreml Aszad védelmére irányuló képességei valószínűleg erősen korlátozottak a költséges ukrajnai invázió miatt. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy a Kuznyecov admirális repülőgép-hordozó hazahívása óta az orosz légierő bombázási kapacitásai jelentősen csökkentek a térségben. Mindez Törökország számára kedvező helyzetet teremt, hiszen 1936 óta jogában áll blokkolni a Boszporuszon történő áthajózást, így az orosz flotta akkor sem tudna megerősítést küldeni, ha akarna.
Hosszú távon Aszad helyzete nem tűnik túl rózsásnak, hiszen az elmúlt évtized folyamán - Oroszország és Irán védelme mögé bújva - igencsak elhanyagolta a hadereje modernizálását. A harctéri felvételek is tanúsítják, hogy páncélosainak túlnyomó része még mindig a régi, elavult szovjet T-72-es modellekből áll, ráadásul ezek közül csupán 200 darab működik. A szovjet eredetű taktikai rakétaütegek száma csupán 45, míg a légierő helyzete is aggasztó, hiszen a vadászbombázók tekintetében nem lépett túl a Szuhoj-24-es osztályon, amelyből mindössze 18 darab áll rendelkezésre. A múltban beszerzett amerikai és francia repülőgépek mára már teljesen használhatatlanok. Ezen kívül a hadsereg irányítása súlyosan érintett a korrupcióban és az alacsony szintű képzésben, ami tovább rontja a helyzetet.
Ami Iránt illeti, a teheráni vallási vezetés szinte teljes mértékben elvesztette a közvetlen beavatkozás lehetőségeit. Az iráni külügyminiszter jelenleg sürgős látogatásra készül Damaszkuszba és Ankarába, de lehet, hogy már túl későn lépett.
A múlt héten létrejött tűzszünet Izrael és a Hezbollah között pár nap alatt "tektonikus váltást" eredményezett, mondja a The Wall Street Journalnak Andrew Tabler, aki Trump elnöksége idején a szíriai ügyek felelőse volt a Fehér Házban. A szakértő szerint a regionális és nemzetközi hatalmak Ukrajnára, Gázára és Libanonra koncentráltak, és Aleppo hirtelen szabad vadászterületté vált a kedvező pillanatra türelmesen várakozó török elnök számára.
Legfrissebb hírek szerint az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek tárgyalásokat folytatnak arról, hogy mérsékeljék vagy akár teljesen eltöröljék az Aszad-rezsim ellen bevezetett szankciókat. Ennek feltétele, hogy Szíria megszüntesse katonai együttműködését Iránnal, és megakadályozza a fegyverek Libanonba juttatását.
A történeti előzmények
Recep Tayyip Erdoğan régóta vallott eszméje az egykori Ottomán Birodalom újjáépítése, amely magában foglalja a mai Libanont, a Szentföldet és Szíriát is. Az I. világháborút követően Törökország a vesztesek sorába került, és területei brit és francia mandátum alá kerültek, ami jelentős mértékben átalakította a térség politikai térképét.
A 'Török Trianon' drámája a Sykes-Picot-alku névvel került be a történelembe, ami teljesen szétdúlta a Közel-Kelet korábbi etnikai, földrajzi, vallási és közlekedési határait, és nagyrészt megalapozta a későbbi és jelenkori válságokat. 1948-ban, az első arab-izraeli háború során a menekülő arabok többsége Szíria felé vette az irányt, ahol azóta már több nemzedékük is felnőtt. Más tömegeik előbb Jordánia, majd Libanon, legvégül Törökország irányába fordultak, ahol jelenleg mintegy hárommillió fővel vannak jelen.
A legutóbbi események során sokan már nem Izrael irányába indultak, hanem kifejezetten az Aszad-rezsim elől kerestek menedéket, többek között Európa felé. Azonban sokuk megakadt az Európai Unió határain, ahol a helyzetük tovább bonyolódott.
A 2011 márciusi szíriai polgárháború eseményeit drámaian bonyolította az Iszlám Állam (ISIS, Daesh, Kalifátus) feltűnése, amelynek célja az Ottomán Birodalom utolsó állapotának újjáélesztése volt. Az ISIS hívei szerint a Kalifátus 1918-ig fennállt, és így az iszlám alapú államiság helyreállítása egyfajta történelmi küldetés számukra. Érdekes, hogy ebben az időszakban más, független iszlám államok nem léteztek a Kalifátus mellett, így az ISIS elképzelései különleges jelentőséggel bírtak a régió politikai táján.
A restaurációs erőfeszítések jegyében az ISIS jelentős területeket ragadott el Szíria és Irak határain belül, ahol hosszú éveken át fenntartotta a saját terrorista uralmát.
Az ISIS-szel kapcsolatosan 2018 és 2020 között sokan úgy vélték, hogy a terrorszervezet véglegesen eltűnt, hogy elhalványult és felbomlott, ám ez a nézet illúziónak bizonyult. A csoport nem szűnt meg teljesen, annak ellenére, hogy amerikai légicsapások és kommandós akciók során sorra távolították el vezetőit, köztük a szervezet alapítóját is, aki önmagát kalifának nyilvánította. Ez a folyamat Donald Trump elnöksége alatt kezdődött, és Joe Biden hivatalba lépése után is folytatódott.
Ennek ellenére a kalifátusi fegyveres csoportok továbbra is aktívan jelen vannak a térségben, és az utóbbi időszakban egyre inkább kiterjesztették befolyásukat Afganisztán irányába, ahol az ultra-radikális ISIS-K egységeik működésbe léptek. Jelenlétüket már Kína nyugati határvidékén is érezni lehet, és természetesen Pakisztán területén is felfedezhetők. Ezen kívül Afrikában is megjelentek, egészen Mozambikig eljutva.
Fontos elkerülni a 'mosdatás' csapdáját, és világosan meg kell értenünk, hogy kiket érint a kérdés.
Az új helyzet értékelésekor elengedhetetlen, hogy a demokráciák ne becsüljék alá az Aszadot támogató erőket (appeasement), mivel egy alapvetően iszlamista és terrorista gyökerekkel rendelkező csoport jelent meg ismét a színtéren. Azok, akik attól félnek, hogy a szíriai lázadó erők az ISIS hasonmásaiként lépnek fel, nem feltétlenül tévednek, de az sem garantált, hogy helyesek. Az igazság a közeljövő eseményei fogják kideríteni.
Az aggodalmas képet enyhíti Charles Lister, a washingtoni Közel-Kelet Intézet igazgatója, aki szerint az utóbbi években a HTS nyilvánosan megtagadta a nemzetközi terrorizmust és megpróbált mérsékeltebb arcot mutatni. "A csoport elfordult attól, hogy bármiféle globális programja legyen, és inkább nemzetivé vált" - mondja a kutató. Szerinte enyhe optimizmusra ad alapot, hogy a HTS vezetői nem hirdetik a saría törvények alkalmazását az általuk ellenőrzött területeken.
A szervezet kétségtelenül megőrizte konzervatív vallási alapjait, ám a szélesebb társadalmi és politikai környezet drámai változásaihoz is képes volt alkalmazkodni. A gázai háború kitörése óta a Hamász jelentős mértékben meggyengült, és a libanoni Hezbollah vezetésében is érezhető a válság. Az iszlamista tábor átrendeződése figyelhető meg, hiszen új irányvonaluk Izrael helyett Damaszkusz ellen irányul. Robert Ford, az Egyesült Államok korábbi szíriai nagykövete is hasonlóan vélekedik, hangsúlyozva, hogy a kormányzás szükségessége valóban átalakította a csoport dinamikáját.
A Szíriában megjelenő dzsihadista csoportok sajátos nacionalista vonásokkal bírnak, ami eltér a Hamász és a Hezbollah által képviselt ideológiától. Ezek az új erők jelenleg Szíria irányításának megszerzésére összpontosítanak, legalábbis egyelőre. Legfőbb céljuk az Aszad-rezsim megdöntése és a Szíriát elhagyó emberek hazatérésének elősegítése.
Ez teljes mértékben összhangban van Erdoğan elnök elképzeléseivel, aki már hosszú ideje azon fáradozik, hogy a hazájában rekedt menekültek millióit visszajuttassa otthonaikba. Azonban ez a cél nem valósulhat meg, amíg létezik az a rendszer, amely elől a menekültek elmenekültek.
Alex McKeever, a szíriai Igazságért és Igazságosságért szervezet kutatója hangsúlyozza, hogy Törökország támogatása elengedhetetlen a csoport működéséhez. Korábban a helyi erők csak a kormányerőkkel szembeni védekezésre tudtak koncentrálni. "Törökország politikai stratégiája Szíriában már 2016 óta az, hogy megakadályozza a menekültek tömeges beáramlását, amelynek hátterében a damaszkuszi rezsim elviselhetetlen nyomása és a népirtások állnak" – fogalmazott McKeever. Az ankarai vezetés így megtalálta a megfelelő proxy-erőt, mivel közvetlen konfliktust Oroszországgal nem kíván keresni.
A HTS jelenlegi helyzete kedvezőnek mondható, amit a nemzetközi segélyezés, a határ közelsége és más lázadó csoportokkal kialakított szövetségek segítenek elő Észak-Szíriában. Caroline Rose, a New Lines Institute vezető elemzője így nyilatkozik: "Ez már korábban is lehetővé tette a szervezet számára, hogy egyfajta átmeneti, diverzifikált gazdaságot alakítson ki, amely magában foglalja az áruforgalmat és az adóztatást." Ez a modell lehetőséget nyújt arra, hogy a HTS más régiókban is hasonló stratégiákat valósítson meg, amennyiben sikerül országos hatalomra jutnia.
