Megúszta a börtönt az ország egyik legismertebb gyermekpszichiátriai szakembere, aki körüli botrányok és vádak ellenére megőrizte hírnevét. Az eset számos kérdést felvetett a gyermekvédelmi rendszer és a pszichológiai ellátás etikai normáival kapcsolatban

A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte S. Gyulát, az ország egyik legismertebb igazságügyi szakértőjét. S. Gyula a vádiratban említett időszakban a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályát vezette.

A Fővárosi Törvényszék tavaly januárban két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a férfit, aki a hatósági eljárás során vesztegetés és büntetőügyben hamis tanúzásra való felhívás miatt került a bíróság elé. Emellett három évre eltiltották a közügyektől, valamint öt évre a szakértői tevékenységtől. Az elsőfokú, még nem jogerős ítéletben rögzített tényállás szerint 2019-ben szexuális erőszak gyanúja miatt indult nyomozás egy ügyben, ahol a feljelentő azt állította, hogy kiskorú gyermekét 2017-ben az édesanyja és ismeretlen személyek szexuálisan zaklatták.

A feljelentéshez csatoltak egy igazságügyi orvosszakértői és gyermekpszichiáteri szakvéleményt, amelyet S. Gyula, egy pszichiátriai osztályt vezető főorvos, egyben igazságügyi szakértő és szakértőtársa készített. E szakvélemény szerint a gyermekkel szemben korábban akár szexuális abúzust is elkövethettek. Ezután a nyomozó hatóság a gyermek pszichológiai vizsgálatára kirendelt egy másik igazságügyi pszichológus szakértőt, aki S. Gyula munkatársa volt.

A gyermek vizsgálatát követően a terhelt felhívta kollégáját, aki közölte, hogy a feljelentésben foglaltak szerinte nem állják meg a helyüket, Mire a pszichiáter megkérdezte, hogy "esetleg ki lehet-e hozni mást a történetből"? A nemleges válasz után pár nappal S. Gyula megkereste kollégáját, és jelezte neki, hogy az édesapának "sokat megérne", ha valótlan tartalmú szakvéleménnyel támasztanák alá a feljelentést, azaz, hogy a kisfiút szexuálisan zaklatták.

Eközben S. Gyula egy papírdarabra azt jegyezte fel: "1-2 millió". A felajánlott előnyre a pszichológus szakértő nem mutatott reakciót. S. Gyula és védője fellebbeztek az elsőfokú ítélet ellen. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyhöz kapcsolódó minden lényeges bizonyítékot alaposan összegyűjtött, és azok gondos mérlegelésével helyesen állapította meg a terhelő ítéleti tényállást, figyelembe véve az elkövető tagadását.

A bizonyítékszegény ügyben S. Gyula bűnösségét kétséget kizáróan alátámasztotta a munkatársa tanúvallomása, akinek a szavahihetőségét az ügyben kihallgatott tanúk is alátámasztották. Ugyanakkor az ítélőtábla mellőzte a hamis tanúzásra felhívás bűntettének megállapítását, mert a vesztegetési cselekmény az említett bűncselekménnyel csupán úgynevezett látszólagos halmazatban áll, így a szakértő által megvalósított bűncselekményeket egységesen vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntetteként minősítette.

A jogi minősítés módosításával a büntetési tételkeret legmagasabb határa három évre csökkent. Az idő múlására és a vádlott büntetlen előéletére figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés időtartamát két évre mérsékelte, ennek végrehajtását pedig - figyelembe véve a törvény által előírt maximumot - öt év próbaidőre felfüggesztette. Mivel a felfüggesztett szabadságvesztés mellett közügyektől eltiltás nem rendelhető el, a másodfokú bíróság ezt a rendelkezést elhagyta. Ugyanakkor, az ügy súlyosságára tekintettel, a foglalkozástól való eltiltás időtartamának enyhítésére nem találtak lehetőséget.