Mekkora kockázatot vállalnál azzal kapcsolatban, hogy ma a Madrid valóban búcsúzik a versenytől?
Minden futballrajongó jól tudja – főként a Real Madrid ellenfelei –, hogy ma este a spanyol óriás valószínűleg át fogja lépni a BL negyeddöntőjének küszöbét, még akkor is, ha az Arsenal az első mérkőzésen 3-0-ra diadalmaskodott. Azonban még a legelszántabb szurkolók között is ott bujkál egy kis kétség, akik nem mernek annyira biztosak lenni ebben. Pedig a Madrid továbbjutásához igazi csodára volna szükség.
Vagyis a múltat megnézve az derül ki, hogy csodaszámba azért nem menne a fordítás: a BEK/BL történetében 1955 óta 12 olyan párharc is volt, amiből az első kör után háromgólos hátrányban lévő csapat jutott tovább.
Bár a közismert taxitöbbség szerint a Real Madridnak a Bajnokok Ligájában mindig kedvez a szerencse, a háromgólos hátrányból való felállás eddig csupán egyetlen alkalommal sikerült nekik, és ez is ritkán fordul elő. Az emlékezetes esemény pontosan 50 évvel ezelőtt, 1975 őszén zajlott, amikor az angol bajnok Derby County, a legendás Charlie George mesterhármasával, 4-1-re megverte őket az első mérkőzésen. A Real Madrid kapitánya a híres Amancio volt, míg a csapat középcsatára a későbbi edzői ikon, Vicente Del Bosque képviselte.
A visszavágón a Madrid az argentin Martinez góljával már a 3. percben megszerezte a vezetést és az 55. percben, 3-0-nál az idegenben lőtt gólokra vonatkozó akkori szabály miatt már ők álltak továbbjutásra. Csakhogy Charlie George a 62. percben nagy gólt lőtt távolról és megint a Derbynek állt a zászló. A Real egy 83. percben lőtt tizenegyessel hosszabbításra hozta a párbajt, Santillana pedig a 99. percben eldöntötte az 5-1-es Real-győzelemmel véget érő meccset.
Természetesen, az összes többi háromgólos mérkőzés is felejthetetlen élményeket nyújtott. Ezek a találkozók valóban kiemelkedtek a legjobbak között.
A legjobban eső arcraesés: Deportivo La Coruna a nagyképű Milan ellen.
Bár 2000-ben varázslatos módon spanyol bajnoki címet szerzett, a Deportivo La Coruna 2004-re európai szinten éppen olyan kis csapatnak számított, mint történetének bármely más időszakában. Már önmagában figyelemreméltó teljesítmény volt, hogy a csapat egyáltalán bejutott a Bajnokok Ligájába, miután a spanyol bajnokságban a harmadik helyen zárt, megelőzve a Barcelonát 16 ponttal és három hellyel a Madrid és a Real Sociedad mögött. A negyeddöntőben azonban a Milan várt rájuk, amely csapatban olyan legendák játszottak, mint Maldini, Pirlo, Seedorf, Kaka és Cafu. Az odavágón a La Coruna-iakat 4-1-re győzte le a milánói csapat a San Siróban. Ráadásul a Real Madrid, a torna egyik fő esélyese, a Monaco ellen váratlanul búcsúzott a versenytől, így a milánóiak már előre ünnepelhették a továbbjutást. Az olasz csapat vezetői nem is titkolták, hogy a Deportivo elleni visszavágó nem izgatta őket, hiszen a meccs előtti hagyományos vacsorán Lendoiro, a Depor elnöke füle hallatára arról diskuráltak, hogy az elődöntőre melyik edzőpályát foglalják le Portóban.
A Deportivo játékosai később bevallották, hogy kezdetben nem igazán hittek a csodában, de azt határozottan tudták, hogy harc nélkül nem adják át a továbbjutást a nagyképű olaszoknak. Ennek megfelelően nekiláttak a küzdelemnek, miközben a Milan úgy tűnt, mintha nem is akarna részt venni a mérkőzésben. Ennek következményeként a Deportivo már az első félidő végére 3-0-ás előnyre tett szert, köszönhetően a galíciai hősök, Pandiani, Valeron és Luque góljainek. A második félidőben Fran, a cserejátékos, még egy találatot hozzáadott, így a Deportivo csodálatos módon a világ négy legjobb csapata közé került. Az elődöntőben csupán egy gól erejéig maradtak alul a Portóval szemben, akik végül simán legyőzték a döntőbe jutott Monacót, ezzel elindítva José Mourinho fényes edzői karrierjét.
A fordítás műfajának legnagyobb pozitív és negatív hőse kétségkívül a Barcelona. Ez a csapat nem csupán egyszer, hanem kétszer is legendás kiesést produkált, ráadásul egymást követő években, ami igazi ritkaság a futball történetében. 2018-ban a Barcelona úgy búcsúzott a Bajnokok Ligájától, hogy az első mérkőzést 4-1-re megnyerték a Roma ellen, ráadásul az olasz csapat két öngólt is vétett. De a visszavágón a római Džeko gyorsan betalált, majd De Rossi büntetője következett, végül pedig Manolas fejesével a Roma idegenbeli gólokkal lépett tovább az elődöntőbe. Ez a drámai fordulat a futball egyik legemlékezetesebb pillanata lett.
A következő évben a Liverpool ellen a Barcelona a Camp Nouban 3-0-s győzelmet aratott, bár Dembele a mérkőzés végén egy ziccert elszalasztott, ami senkit sem zavart igazán akkor. A visszavágó előtt Jürgen Klopp hatásos beszéddel lelkesítette csapatát, majd az örök csereember, Origi, azonnal betalált, ezt pedig Wijnaldum két gyors gólja követte. A Barcelonát teljesen megfagyasztó helyzetben Origi késői gólja pecsételte meg a csapat sorsát, ezzel demoralizálva őket a kieséshez.
Mindez azért is teljesen érthetetlen volt, mert a szégyenteljes dupla szívást megelőző évben a Barcelona olyat tett, amilyent soha senki, se előtte, se utána: négygólos, ráadásul 4-0-ás idegenbeli vereség után a létező legizgalmasabb meccsen, 6-1-re győzve jutott tovább úgy, hogy a 88. percben még csak 3-1 volt oda, de azután Neymar lőtt egy szabadrúgás-, majd egy tizenegyesgólt, hogy a legutolsó percben a jobbhátvéd Sergi Roberto tegye teljessé a képtelenséget.
