Herendi Gábor legújabb vígjátéka nem éppen a politikai korrektség mintaképe, de mégis van benne valami megnyerő. Az alkotás bátran játszik a határokkal, miközben humorral és érzelmekkel fűszerezi a történetet. Az előadás során a nézők nem csupán nevetnek,

Herendi Gábor legújabb alkotása, a "Futni mentem" című romantikus komédia, a hibátlan és helyenként lenyűgöző színészi teljesítmények mellett élvezetes humorral és a műfaj klasszikus szabályainak mesteri alkalmazásával vonja magára a figyelmet. A film középpontjában álló karakterek politikai korrektsége 2024-ben talán némi vitát generálhat, de ez a megközelítés akár a film neokonzervatív, vígjátékra jellemző báját is fokozhatja.

Ha Herendi Gábor fogathajtó lenne, azt mondhatnánk rá, hogy ritkán kockáztat feleslegesen, de bevállalós, és szeret versenyezni. Kedveli a biztonságos, mégis gyors kocsikat, a megbízhatóan felkészített, gondosan kiválogatott csapatot, a jól szervezett rajtot, aztán megragadja a gyeplőt, és többnyire magabiztosan hajt. A méltán sikeres Valami Amerika című vígjáték ötletét Woody Allen fejlesztette ki és futtatta meg először, Herendi pedig ügyesen helyezte át ismerős környezetbe az eredetileg a Broadwayn játszódó vígjátékot. Nagyszerűen honosította Woody poénjait, kiváló színészeket talált, és profin rendezett.

A Magyar vándor abszurd honfoglalás-paródiája egy kicsit merészebb vállalkozás volt, még akkor is, ha ezt az irányt a Monty Python csapata már többször sikerre vitte a maga módján.

A következő nagyszabású filmje, a "Lora" egy különleges alkotás, melyben a pszichológiai mélységek és a drámai elemek mellett a humor is jelentős szerepet kap. Ez a film nem csupán szórakoztat, hanem fontos társadalmi kérdéseket is feszeget, érzékenyítve a nézőket a mai világ kihívásaival kapcsolatban. Érdekes módon, míg hazai közönsége talán nem értékelte eléggé, külföldi fesztiválokon óriási sikernek örvendett.

A Valami Amerika folytatásával a már bevált fogaton robogott tovább, egészen a Kincsemig, amely az első olyan feladata volt, melyhez a legprofibb versenyistállók pazar költségvetése állt rendelkezésére. Az eredmény látványosra sikeredett, de jelentősebb visszhangot nem váltott ki a világ kosztümös történelmi filmjeinek versenyében. Érdekes kérdés, hogy a magyar csodalótörténetek megfilmesítéséért folyó versenyből kiszorult Bereményi Géza mit hozott volna ki ebből a sokrétű történetből.

Ezután újra futott egy kört a régi barát körül - Valami Amerika 3 -, majd elérkezett a nagy pillanat, a Toxikoma. Szabó Győző drogos Odüsszeiájának megfilmesítése sok reményt fűzött, és ezek közül néhány valóban meg is valósult, de a 2021-es premier óta eltelt időszakban mégsem nyerte el a magyar Trainspotting címét.

Legújabb filmje, a Futni mentem ötletét ismét egy már bevált forrásból merítette, a Ženy v běhu címmel sikerrel játszott Martin Horský rendezte cseh vígjátékot indította el magyar pályán.

A történet középpontjában egy elözvegyült anya áll, aki életének legszebb pillanatait idézi fel férje, Csuja Imre emlékével. Az ő közös álmaik beteljesítése érdekében indulnak el a bakancslistájuk tételes kipipálására, ám a férfi váratlan eltávozása mindent felborít. A maratoni táv lefutása már csak az anyára hárul, aki elhatározza, hogy megküzd a kihívással. A történet során megismerjük három felnőtt leánygyermekét, akik eleinte hezitálnak, de végül úgy döntenek, hogy együtt vállalják a maratonra eső részüket. Ezzel nemcsak édesanyjuk mellett állnak ki, hanem közösen fedezik fel a rég elfeledett kötelékeket, és nekivágnak az izgalmas kalandoknak. Érdekes, hogy bár az apjuk inkább saját kalandjainak hódolt, és az anyjuk állandó aggodalmakkal küzdött, a lányok mégis mély szeretettel viseltetnek édesanyjuk iránt. Az ő történetük nem csupán a veszteségről szól, hanem a női összetartásról és a családi kötelékek megerősítéséről is, miközben felfedezik saját erejüket és bátorságukat.

A magyar nézők számára fel sem merül, hogy ez a történet más országokban is megelevenedhetne, ugyanakkor egy cseh, német, spanyol, vagy akár tengerentúli néző számára is világosak a szituációk, és élvezni fogja a történet univerzális vonzerejét, sőt a poénok nagy részét is. Ez különösen lényeges szempont, hiszen a filmben bőségesen találunk humoros pillanatokat. Azt szokták mondani, hogy a mozi és a színpad világában a humor a legkomplexebb feladat, hiszen itt nincs helye a mellébeszélésnek. A néző vagy nevet a poénokon, vagy nem. Az új magyar vígjáték precízen időzített, ügyesen megkomponált viccei valóban működnek. Külön köszönet illeti az eredeti forgatókönyvet alaposan átdolgozó Divinyi Rékát és Miklya Annát, akik ismételten bizonyították, hogy a magyar filmes produkciókban is születhetnek olyan szövegek, amelyek természetesen csengenek. Nem érződik, hogy a szerzők túlságosan viccesnek akarták beállítani magukat, miközben a sorokat írták, viszont a dialógusok szellemesek és ízlésesek, kellemes élményt nyújtanak a nézőknek.

A jó poénhoz persze az is kell, aki képes megfelelően előadni azt, és ebben a filmben mesterek gyűltek össze.

A habkönnyű karakterben szinte fürdik, de a legártatlanabb pillanatokban is képes felszínre hozni valami mély és örök érvényű érzést, ami megrázóan hat a lélekre. Ezzel a kontraszttal, miután újra csak a mosolygós külsőre tér vissza, még inkább felerősíti a néző boldogságát.

A három lány mindegyike saját történetszálat kapott. Lovas Rozi karaktere egy kétgyermekes anyuka, akinek harmadik gyereke a párja - Bányai Kelemen Barna alakításában. Dolgozik, háztartást vezet, kiszolgálja a fiúkat, és boldog lenne, ha végre elvenné a párja. Így összeszedve nem túl píszí női karakter. A film mentségére szól, hogy ez egy vígjáték, nem a valóság, ami, mint tudjuk, egyáltalán nem játék, és ritkán víg. Lovas Rozi kiváló, robotoló anyamunkásként is igen vonzó nő, akiben megmaradt a vicces lány, és a mindenkori középső gyerek státuszt is pontosan érzékelteti.

A legidősebb lánytestvér szerepében Tenki Réka brillírozik, aki egy ambiciózus, maximalista ügyvédnő karakterét kelti életre, aki ráadásul még szingli is. Mesterien formálja meg ezt a látszólag sablonos figurát, és minden erőfeszítés nélkül tölti meg valós érzelmekkel. Több jelenetben is megmutatja, hogy a közhelyek csupán félreértelmezett igazságok, amelyek a megfelelő interpretációval újra felfedezhetik eredeti mélységüket.

Ezen a történetszálon lép be a film világába Csányi Sándor, aki régóta küzd azzal, hogy megszabaduljon a romantikus komédiákban rárakódott, vonzó férfiak szerepköréből. Most azonban Herendi Gábor kedvéért különleges alkalommal kivételt tett, és ez a döntés igazán jónak bizonyult. Az általa megformált esetlenül férfias, kissé lassú, de érzékeny macsó karakterhez milliméteres precizitással illeszkedik, és Csányi stílusérzéke, valamint ösztönös humorérzéke teszi igazán felejthetetlenné a szereplését. Váratlanul elcsattanó poénjai pedig tovább emelik az alakítás színvonalát, így valóban emlékezetessé válik a nézők számára.

A cukifaktor megtestesítője Csányi filmjében a fiatal hősnő, akit a hetényi alapiskola ötödikes tanulója, Tóth Róza hoz elénk. Róza testvére, a már ötödik filmszerepét alakító Hanna is feltűnik egy jelenetben. Gyermekszínészként mindkét kislány lenyűgöző teljesítménye igazi csemege a nézők számára.

A harmadik lány szerepében, a család lázadó, sodródó, élettel teli és nagyon laza legifjabb gyermekeként Trill Beatrixot láthatjuk. Képes saját filmet csinálni történetszálából, erős, vonzó, hiteles, vicces és természetes, a jövőre nézve potenciális főszereplő.

Schmied Zoltán karaktere a sunyin csajozó főnök archetípusa, amely egy lendületes vonalakkal felskiccelt, kisvállalkozó szinten rekedt Bob Weinstein-figurával színesíti a történetet.

Kiemelkedő figyelmet érdemel Gálffi László, a film világának egy másik mitikus alakja, aki megjelenésével igazán különleges színt vitt a történetbe. Ha valaha is összefutnék egy neves ügyvéddel, akinek deres haja és Londonban szabott öltönye van, és aki óradíjban mérve több százezer forintot kér el, akkor biztosan elhúznám a szám, hiszen nyilvánvalóan csak Gálffi lenyűgöző teljesítményének gyenge utánzata lenne.

Trokán Péter újra Trokán Péter bőrébe bújik egy epizódszerep keretein belül, és hitelessége ezúttal is megkérdőjelezhetetlen. Bár a teljesítménye nem kelt sokkoló hatást, mégis friss színfoltot képvisel Ember Márk digitális nomád karaktere, aki kedvességével és bájával ragadja magával a nézőket.

Alapjában véve az egész film szerethető, és láthatóan ezúttal ez volt Herendi Gábor fő célja. Magánforrásokra támaszkodva készített egy műfajának megfelelő színvonalú, a szó pozitív értemében vett professzionális, jó hangulatú, vicces, de egyáltalán nem közönséges magyar közönségfilmet. A közönség szeretni fogja, ami a nézőknek és a jelenkori magyar filmgyártás színvonalának is kifejezetten javára válik.