Nem téved, ha azt érzi, hogy a télnek varázslatos, különleges illata van.

Az évszakoknak, így most például a télnek, sajátos illatuk van, ami mögött tudományos magyarázat rejlik. Elsősorban a szaglásunk változik a hőmérsékletnek megfelelően, így az időszakoktól függően másképp érzékeljük a szagokat, ami összességében speciális illatélményt rendel a változó évszakokhoz.

Amikor télen kilépünk a dermesztő hidegbe, egy egyedi, friss illatáradat köszönt ránk, amelyet semmi mással nem lehet összetéveszteni – ez a tél varázslatos illata. Nem csupán képzelgésről van szó; a magyarázat a téli levegő sajátos karakterében és abban rejlik, hogy a hideg hatására orrunk érzékenysége csökken. A ZME Science cikke szerint ez a jelenség a tél különleges atmoszféráját tükrözi.

A tél érkezésével sokan észlelik a levegő különös illatát, de ennek nem az az oka, hogy új aromák tűnnek fel, hanem éppen az ellenkezője. Ahogy a hőmérséklet csökken, a levegőben található molekulák, mint például az oxigén, hidrogén, nitrogén és metán, lelassulnak. Ennek következtében az illatok nem terjednek olyan messzire, mint a melegebb időszakokban. A hűvösebb levegő tehát elveszíti azt a képességét, hogy gazdag aromavilágot szállítson. Ez az üresség lehetőséget ad a szaglórendszerünknek, hogy érzékelje a finomabb illatokat, beleértve a levegő nedvességének édeskés aromáját is.

A hidegben lassabban párolognak bizonyos illékony vegyületek is, amelyek számos természetes szagért, például a talaj földes szagáért vagy a virágok illatáért felelősek. Télen kevesebb szag kering a levegőben, beleértve az olyan kellemetlen szagokat, mint a szemété, az autók kipufogógázáé vagy a fűtőolajé. A hideg egyébként nem csupán korlátozza, hanem esetenként fel is erősíti a szagokat. Például intenzívebbé teheti a kandalló fafüstjének az illatát, mivel azt kevésbé hígítja a levegő nedvessége.

A téli hideg nem csupán a testünkre, hanem orrunk működésére is hatással van. Amikor a külső hőmérséklet csökken, az orrunk mélyebb rétegeiben található szaglóreceptorok védelmi mechanizmusba lépnek, és „elbújnak” a hideg elől. Ez a fészkelődés megnehezíti a szagmolekulák rögzülését, ami végső soron befolyásolja szagérzékelésünket. Emellett a téli hónapok során hajlamosak vagyunk több időt zárt térben tölteni, ahol a fűtés következtében a levegő kiszáradhat. Ez a szárazság tovább csökkenti az orrjáratok érzékenységét, így a gyengébb szagok észlelése is nehezebb lehet.