Álomgyötrő éjszakákból a német precizitás világáig.

ELADTAM!!!!!! Mindezt így nagybetűvel! Persze most már megint vigyorgok, mert megkönnyebbültem. Igaz, sajnálom is, mert azért összességében jó autó volt, igaz nem volt méltó ősei hírnevéhez. De kezdem az elején.

Teljesen váratlanul bukkantam rá, amikor egy barátom említette, hogy tudja, milyen vágyakozással tekintek egy megbízható, családi autónak is megfelelő járműre. Olyanra, amely nem riad vissza a kisebb kihívásoktól sem, ha éppen szükség van rá. Elsősorban vontatásra szerettem volna használni, de erről majd később mesélek.

Amikor helyet foglaltam, egy varázslatos érzés öntött el, mintha a világot egy új perspektívából látnám. Igaz, hogy a teherautómból is szoktam már fentről szemlélni a tájat, de ez a pillanat teljesen más volt!

Az automata váltó komfortja azóta is hiányzik, és valami csoda folytán ezzel sosem volt gondom, pedig mindenki mondta, hogy nem lesz hosszú életű, ha vontatok is vele.

A kocsit öt éve vettem, hirtelen kellett valami, eredetileg IV-es Golfot szerettem volna, de nem találtam normálisat, így lett a 156-os. Nem vagyok márkafüggő, az én szempontomból szimplán csak jól jött a nagyobb értékvesztés, és a nehezebb eladhatóság. Alacsonyabb induló árról lehetett határozottabban alkudni.

Természetesen! Kérlek, írd meg a szöveget, amit szeretnél, hogy egyedivé tegyek, és szívesen segítek benne!

Az autó eddig sosem hagyott cserben, ami elég jó pont a megbízhatóságát illetően. Ugyanakkor félévente biztosan akad valami apróság, ami miatt a szerelőhöz kell látogatnom – és nem csak az olajcsere miatt. Általában valami furcsa kopogás vagy nyiszogás hallatszik, ami mindig megnehezíti a dolgomat. Kátyúzás? Hát, azt nem igazán kedvelem.

A karbantartás eddig csupán olajcserét igényelt, valamint egy alsó gömbfej, egy stabilizátor pálca és fékbetétek cseréjét. Érdekességként megemlíthető, hogy a gyári tárcsák minősége annyira gyenge volt, hogy 5000 kilométer után garanciális cserére szorultak a vállas tárcsák és a zajos fékbetétek. Azóta én már egy garnitúra tárcsát cseréltem, és általában egy szett fékbetéttel körülbelül 50 ezer kilométert meg tudok tenni, így ez a költség nem terheli meg túlságosan a büdzsét.

Ha az ember nem ütközik neki semminek, akkor igazából nincs is semmi különleges a jármű kapcsán, hiszen a váz masszív, a karosszéria nem hajlik, és az illesztések is kiválóak. Az összeszerelés minőségéről persze más fórumokon találhatunk eltérő véleményeket. Ennek ellenére érdemes alaposan átgondolni, hogy a bontott és utángyártott alkatrészek hihetetlen mennyisége ellenére is, egyszer csak lehet, hogy szükségünk lesz egy-egy alkatrészre.

Ebben az autónban a kreativitás és a gondos tervezés találkozik a váratlan megoldásokkal, amelyek minden részletben megjelennek.

Ilyen volt az 1.6 VTI újjonan.

Szerviz: mivel nagyon kis távokra használom, ezért azt ajánlotta a szerviz, hogy cseréljek olajat (Castrol Edge) 7-8 ezer kilométerenként, és pucoljam ki a részecskeszűrőt havi egy autópályázással. Így is teszek, és remélem, nem lesz nagy gond sokáig, mert úgy tudom, hogy ennek az 5 literes fogyasztásnak az átka a bonyolultság, ami masszív költségekkel jár, ha elfárad benne "valami".

A hangszórók rezgéscsillapítása gyakorlatilag nullára csökkent, így még a legkisebb basszussal is úgy rezeg az ajtó, mint egy pauszpapír a vonatablakban. (Listaáron 4,8 millió forintért ez tényleg egy rossz vicc.)

A műszerfal jobb első szegmense is vibrál, amennyiben a motor hűvös állapotban van (minimáltechnika kedvelőinek előny).