SONLINE - A nehézségek ellenére is talpra állt.
Papp Lajos élete a kitartás és a közösségért végzett munka példája. Bár sok nehézséggel szembesült, a közösségi élet számára mindig elsődleges maradt.
- Tizenhét évesen rám csúszott egy borszállító tartály, combnyaktörést okozva. Ezzel kezdődtek a megpróbáltatásaim, amiket újabb balesetek és törések követtek - sorolta. - Csak a bal lábamon tizenhárom műtétet végeztek. Négy házat építettem fel, s mivel a családomban és a rokonságomban sok mesterember volt, akitől szinte mindent eltanultam, így a legtöbb munkát a fiam segítségével magam végeztem, még a lábamból kiálló fémmel és törött kézzel is.
A nehézségek ellenére mindig is fontosnak tartotta a közösségi életet, hiszen az ember a barátai és társai támogatásával képes igazán túllendülni a legnagyobb akadályokon is.
A közösségi élet szolgálatában egy életen át
Arról is mesélt, hogy kéthelyi gyerekként már fiatalon megismerkedett a munka világával: alig tízévesen az állami gazdaságban és a téeszben segédkezett. Előtte pedig a három kistestvérére kellett vigyáznia, és mivel otthon tehenek és disznók is voltak, bőven akadt teendője. – Soha nem éreztem nyűgnek a munkát; mindig próbáltam kihozni a legtöbbet a helyzetekből. Állítólag igazi talpraesett gyerek voltam, akiről a kis csínytevések sem álltak távol – mesélte mosolyogva. A boglári kertészeti szakmunkásképzőben szőlész-borász képesítést szerzett, majd közel harminc éven át a helyi borgazdaságban dolgozott. – Nagyapám kertész volt, és gyakran segítettem neki, ami biztosan nagy hatással volt rám a pályaválasztásomban. Mindent igyekeztem alaposan megtanulni; a vizsgán például levelek alapján kellett azonosítanom a különböző szőlőfajtákat. A borászat területén kamatoztattam a tudásomat, hiszen ott gyakorlatilag minden feladatot el kellett látnom. A baleseteim többsége is ott történt, de volt egy motoros bukásom is – osztotta meg a részleteket.
A boglári mozgáskorlátozottak csoportja már a megalakulása óta elkötelezetten segíti tagjait. Az unokahúgom, aki az alapító tagok egyike, hároméves korában vesztette el az egyik lábát, így természetes, hogy én is részt vettem a programjaikban, majd később teljes jogú tagként folytattam a közös munkát. Jelenleg 244 tagja van a közösségünknek, de mindig örömmel fogadjuk a városban és a környező településeken élő, hozzánk nem tartozó időseket is - emelte ki. Közösségi tevékenységéért a boglári önkormányzat Közszolgálati díjjal ismerte el, míg a Mozgáskorlátozottak Somogy Vármegyei Egyesülete Kalmár János-díjjal jutalmazta.
Papp Lajos 1965-ben lépett be a boglári kollégium világába, és 21 évesen kezdett bele a település építkezési projektjeibe, ahol nemcsak szakmai karrierjét, hanem családi életét is megalapozta. Két házasságából egy lány és egy fiú született, akik számára mindig is példaképként szolgált. Ismerői szerint ő volt a közösségi események lelke, akinek jelenléte nélkül elképzelhetetlen volt a csoport élete, amely az évtizedek során szoros kötelékekké fejlődött. A szervezés iránti szenvedélye szinte belé ivódott, és soha nem habozott segíteni társain, hiszen még a rendezvények után is ő vállalta magára az asztalterítők mosását. Évtizedek óta a város közéletének egyik kulcsszereplője, akire a városvezetés mindig számíthatott, hiszen csapata és közössége iránti elkötelezettsége példaértékű.
