Számítógépes modellezés segítségével kutatók feltérképezték, hogy a neandervölgyi emberek milyen utakon juthattak el az Altaj-hegységhez.

"A hegyek és a nagyobb folyók jelentette akadályok ellenére a neandervölgyiek meglepően gyorsan, akár kétezer év alatt is eljuthattak Eurázsia északi részébe" - foglalta össze Emily Coco antropológus egy frissen készült tanulmány eredményeit. Coco és társa, a szintén antropológus Radu Iovita számítógépes modellezéssel vizsgálták, hogy a 60-120 ezer évvel ezelőtti vándorok milyen útvonalakat választhattak.

Coco és Iovita különféle tényezőket mérlegeltek a kutatásuk során: figyelembe vették a szintemelkedést, a folyók akkori viszonyait, a gleccserek állapotát, valamint a hőmérsékleti viszonyokat. Ezt a megközelítést korábban már alkalmazták az emberi és állati migrációk előrejelzésére, ám ez az első alkalom, hogy a neandervölgyiek vándorlását igyekeznek rekonstruálni ezen módszer segítségével.

A kutatás két figyelemre méltó vándorlási eseményt tár fel: az első körülbelül 125 ezer évvel ezelőtt zajlott le, míg a második esemény 60 ezer évvel ezelőtt következett be. A két eltérő migrációs út lehetősége már évek óta napirenden van, és azóta tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezt az elméletet.

Ezekben a periódusokban az időjárás melegebb volt, ami kedvezőbbé tette a körülményeket a nagyjából 3250 kilométeres utazás lebonyolításához. Coco és Iovita szerint a neandervölgyiek a folyómedrek völgyeit preferálták az útvonaluk megtervezésénél. A kutatás során három eltérő útvonalat elemeztek, és ami külön öröm, hogy mindhárom érinti a jól ismert neandervölgyi lelőhelyeket is.

Az utak érintik a gyenyiszovai ember által lakott területeket is. A három lehetséges útvonal közül a legrövidebbhez 1594 év kellett, a leghosszabb teljesítéséhez pedig 1906 - Coco szerint ez azt is jelenti, hogy a neandervölgyiek meglepően rövid idő alatt érhettek el a Kaukázusból Szibériába.