Szele Tamás: Politikai Paletta – Elnökválasztás, avagy a választás szabadsága Az elnökválasztás nem csupán egy esemény a naptárban, hanem a társadalmi diskurzus színtere, ahol a különböző vélemények és értékek találkoznak. Az emberek nemcsak a jelöltek s
Nincs annál megpróbáltatóbb külpolitikai sajtófeladat, mint választások napján, jóval az urnazárás előtt tudósítani egy voksolásról. Ekkor a legkisebb hiba is óriási tévedéshez vezethet, hiszen az exit pollok eredményei gyakran távol állnak a valóságtól. Vagy a várt forgatókönyv valósul meg, vagy éppen az ellenkezője – így aztán a ma zajló romániai választásokról inkább tartózkodnék a jóslatoktól.
Nem szeretnék előre jósolni, mert nem akarom megjárni azt a sorsot, mint a magyar sajtó szinte teljes egésze a 2002-es választások idején. Akkor a késő délutáni exit pollok és részeredmények alapján mindenhol azt hirdették, hogy a Fidesz győzelme elkerülhetetlennek tűnik. A kollégák ennek megfelelően elindultak haza, vagy éppen a kocsmák felé vették az irányt, míg az ügyeleteseknek vissza kellett őket rángatni a vacsora mellől. Az este folyamán azonban megérkeztek a kis- és nagyvárosi eredmények, amelyek meglepetésre az MSZP győzelmét hozták.
Valamelyest mégis ismertetném a helyzetet anélkül, hogy bármilyen konzekvenciát levonnék vagy prognózist adnék, a CEPA elemzése alapján.
"Három évtizede szabad választások vannak, és még mindig a kommunista korszakban gyökerező párt irányítja az országot" - jegyezte meg egy interjúban három évtizedes többpártrendszer után Ana Blandiana, az ünnepelt költő, aki annak idején szembeszállt a romániai kommunista rendszerrel.
Szavai jól érzékeltetik az ország folyamatos küzdelmét a politikai stagnálással. 2024-ben, az elnöki, parlamenti, helyi és európai választásokkal terhes évben a román választóknak egy ismerős politikai környezettel kell szembenézniük, amelyet a kialakult érdekek uralnak. A nagy tét ellenére az érdemi változás kilátása továbbra is frusztrálóan elérhetetlen.
A közelgő elnökválasztáson (november 24. és december 8.) és parlamenti választáson (december 1.) a románok olyan vezetőket választanak, akik alakíthatják az ország gazdasági jövőjét, és választ adhatnak az összetett geopolitikai kihívásokra, beleértve Románia szerepét az Európai Unió (EU) politikájának befolyásolásában olyan kritikus kérdések tekintetében, mint az energiabiztonság, a védelem és a következő Bizottság stratégiai autonómiára irányuló törekvése.
A NATO keleti szárnya jelenleg Oroszország ukrajnai katonai akciói miatt komoly nyomás alatt van, és a közelgő Trump-elnökség miatti aggodalmak is fokozzák a feszültséget. Ebben a helyzetben Románia szerepe kiemelkedően fontos. Ennek ellenére nehéz új, friss arcokat felfedezni a jelenlegi jelöltek között.
A gazdasági teljesítmény általánosan kedvezőnek mondható, ami csökkenti a cselekvési kényszert. Bár az infláció szintje viszonylag magas, a bruttó hazai termék (GDP) növekedése még az Ukrajna ellen indított orosz invázió árnyékában is töretlenül folytatódik. A munkanélküliségi ráta csökkenése és az államadósság alacsony szintje is biztató jelek a gazdaság stabilitása szempontjából.
Az országot továbbra is súlyos, alapvető problémák terhelik. A hosszú évek óta tartó erőfeszítések ellenére Romániának csupán márciusban sikerült részleges schengeni hozzáférést elérnie. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Románia az EU "digitális gazdaság és társadalom" indexének legvégén kullog, ami a digitális infrastruktúra és a szükséges készségek terén tapasztalható jelentős lemaradásokat tükrözi. Az uniós források kihasználása alacsony szinten stagnál, messze elmaradva az uniós átlagtól, míg a korrupció továbbra is elterjedt jelenség - Románia együtt áll Bulgáriával és Magyarországgal az uniós rangsor végén.
A fiatalok munkanélküliségi rátája Romániában 22,2%-ra rúg, ami aggasztóan magasnak számít, ráadásul az ország átlagbérei az Európai Unió legalsó rétegébe tartoznak. Az egészségügyi szektor sem mentes a problémáktól: a kiadások szintje az európai átlag alatt marad, ami közvetlen hatással van a szolgáltatások minőségére és elérhetőségére. A közvélemény demokratikus intézményekbe vetett bizalma drámai mélypontra süllyedt, hiszen csupán a románok 19,4%-a bízik a kormányzati intézkedésekben. Ezen hiányosságokat tovább súlyosbítja a jelentős agyelszívás jelensége; 2007 és 2015 között több mint 3,4 millió román állampolgár döntött úgy, hogy elhagyja hazáját, ezzel Románia Szíria után a második legmagasabb kivándorlási arányt produkálta.
Dacian Cioloș, aki korábban európai biztosként tevékenykedett, a technokrata reformer szerepében 2015-ös rövid hivatali ideje alatt rávilágított Románia politikai rendszerének mélyen gyökerező korlátaira. A kezdeti lelkesedés ellenére kormánya a hagyományos pártok makacs ellenállásával találta szembe magát, ami megakadályozta az érdemi reformok végrehajtását. 2016-ban a reformer erőként létrejött Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is hasonló kihívásokkal nézett szembe, hiszen belső konfliktusok és a klientúra kultúráját fenntartó meglévő hálózatok erőteljes ellenállása nehezítette a munkájukat. Egy 2019-es jelentés világosan mutatta, hogy a közigazgatásban továbbra is a politikai kinevezések dominálnak, ami nemcsak az intézményi hatékonyságot gyengíti, hanem a közbizalmat is aláássa.
Figyelem! Az alábbiakban olyan népszerűségi adatokat osztunk meg, amelyek nem a legfrissebb választási eredményekre vonatkoznak, hanem korábbi mérések eredményeire.
Marcel Ciolacu 25,3%-kal vezeti az elnökválasztási felméréseket, és a Szociáldemokrata Pártot (PSD), Románia domináns politikai erejét képviseli. Annak ellenére, hogy a szociáldemokratákat balközép pártként jelölik meg, amely a szociális jólétre és a gazdasági stabilitásra összpontosít, gyökerei a kommunista pártban gyökereznek, és hosszú ideje korrupciós botrányoktól szenved.
A második helyen George Simion, a szélsőjobboldali AUR vezetője áll 19,1%-os eredménnyel, aki az EU-ellenes és nacionalista retorikát használja ki. Pártja a COVID-19 járvány kormány általi kezelésével kapcsolatos elégedetlenséget és az erősödő euroszkepticizmust kihasználva jelentős teret nyert, és a 2024-es európai és helyi választásokon is (túl) jól szerepelt.
Simion elnöksége komoly kihívások elé állíthatja a demokratikus intézményeket, és destabilizáló hatással lehet a régió politikai stabilitására. Ez a folyamat Romániát egy olyan irányba terelheti, amely párhuzamba állítható Magyarország illiberális tendenciáival, ami veszélyeztetheti az ország elkötelezettségeit az európai integráció iránt, és elszigetelődéshez vezethet az EU-n belül. Miközben Simion nyíltan ellenzi Ukrajna támogatását, határozottan tagadja oroszbarát nézeteit, ugyanakkor ambíciói között szerepel Románia második világháború utáni határainak megváltoztatása is.
Nicolae Ciucă a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviseletében lép színre. Bár a párt Európa-párti és jobbközép irányultságú, sok választó számára nehezen megkülönböztethető a PNL és a szociáldemokraták politikai programja, ami elidegenítő hatással bír. Ez a tendencia különösen 2021-ben vált szembetűnővé, amikor a két párt között létrejött koalíció az ideológiai határok elmosódásához vezetett. A Nemzeti Liberálisok és a Szociáldemokraták együttműködése a júniusi európai parlamenti választásokon is folytatódott, ahol közös listával indultak.
Egykor a Szociáldemokrata Párt feltörekvő csillagának számított Mircea Geoană, most viszont független jelöltként lép színre. Diplomáciai pályafutása lenyűgöző, hiszen a NATO főtitkárhelyettesi pozícióját is betöltötte. Támogatói gyakran hivatkoznak stratégiai víziójára és nemzetközi tapasztalataira, mint Románia globális befolyásának növelésére alkalmas eszközökre. Ennek ellenére kampánya nem tudta elérni a várt lendületet.
Elena Lasconi, az újságíróból lett polgármester, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje, aki 14,3%-os támogatottsággal rendelkezik, nem tekinthető valóban rendszerellenes jelöltnek. Annak ellenére, hogy kívülállóként tartják számon, korlátozott politikai tapasztalata és jelentős politikai múltjának hiánya csorbítja vonzerejét.
Továbbra is bizonytalan, hogy ki csatlakozik Ciolacuhoz az elnökválasztás második fordulójában. Ha Simion továbbjut, az leegyszerűsíti a választást a szélsőjobboldallal szemben elkötelezett szavazók számára. Ettől függetlenül a választási lehetőségek sok választót kiábrándítanak. Egy 2023-as felmérés szerint a románok 71%-a úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad, és az inflációt, az alacsony jövedelmeket és a korrupciót nevezi meg a legfőbb aggodalmak között, míg a politikai pártokba (9%), az elnökségbe (15%) és a parlamentbe (12%) vetett bizalom a legalacsonyabbak között van.
Hasonló dinamika figyelhető meg a december 1-jén esedékes parlamenti választások során is. Valószínű, hogy ez a választás nem fogja elhozni azokat a széleskörű reformokat, amelyekre számos román polgár sürgetően vágyik. Ilyenek például a mélyen gyökerező korrupció felszámolása, az egészségügyi rendszer fejlesztése, valamint olyan gazdasági lehetőségek teremtése, amelyek segítenek megfékezni az agyelszívást.
Volt egy időszak, amikor Románia képes volt elvonulni a világ zajától, és a külföldi események hatása csak csekély mértékben érintette. Azonban a keleti határainkon zajló konfliktus árnyékában ez a zárkózottság már nem fenntartható. Bátor és eltökélt vezetés nélkül az országot sújtó számos belső és külső kihívás megoldatlan marad, várva a döntő lépésekre.
Blandiana szavai tükrözik a valóságot: az igazi változás még mindig távolinak tűnik. A remény forrása azonban az alulról szerveződő közösségi mozgalmakban és egy friss politikai generációban rejlik, amely készen áll arra, hogy kétségbe vonja a megszokott rendet, amely olyan régóta megkövesedett.
Jelenleg ez az ábra, ez a mezőny, és ez a felhozatal áll előttünk. Szerencsénkre Diana Șoșoacă nem indulhatott, köszönhetően nyilvános állásfoglalásainak és a Románia alaptörvényével való vélt ellentmondásainak. (Talán nem árt megemlíteni, hogy ő egy fanatikus futóbolond is.) A választás legfőbb kérdése – ahogyan a Transtelex is megfogalmazta – az, hogy "ki lesz a második helyezett"? Már most egyértelmű, hogy december 8-án szükség lesz a második fordulóra, mert nem lesz olyan jelölt, aki elérné az 50% plusz egy szavazatot.
A második forduló egyik potenciális szereplője – tetszik, vagy sem – minden bizonnyal Ciolacu lesz. De vajon ki lesz az ellenfele? Ha a szélsőjobboldali, nacionalista Simion lép a ringbe, az alaposan átrendezheti a politikai tájat, és a román jobboldal egyesülhet Simion mögött. Ugyanakkor, ha a magát liberálisnak valló Lasconi kerül a porondra (bár érdemes lenne külön vizsgálni, hogy mit is értünk valójában liberalizmus alatt, akár egy könyvet is szentelhetnénk ennek a témának), akkor ismét új helyzet rajzolódik ki. Nem kizárt, hogy Ciucă is meglepetést okozhat, és a második félidőben ő is komolyan beleszólhat a versenybe.
A helyzet rendkívül ingatag, ezért bármilyen jövőbeli előrejelzés vagy találgatás lényegében értelmetlen. Egyvalami azonban biztosan kijelenthető.
