A bolygó jövője feletti diskurzus Trump befolyásának árnyékában zajlott. A 24.hu cikke részletezi, hogyan formálta a volt elnök politikai öröksége a globális párbeszédet a környezeti kérdésekről.

2024. november 11. és 24. között zajlott az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) éves Éghajlat-változási Konferenciája (COP). Ezen nemzetközi csúcsesemények már közel három évtizede formálják a globális éghajlat-politikát, céljuk pedig, hogy a résztvevő országok vezetői közösen meghatározzák a legfontosabb irányelveket és feladatokat a klímaváltozás elleni küzdelem terén.

A konferenciák eddigi legjelentősebb eredménye a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megszületése volt. Ebben a dokumentumban az emberiség elkötelezte magát amellett, hogy 2100-ra a globális felmelegedést igyekszik 1,5, de legfeljebb 2 Celsius-fokra korlátozni az iparosodás előtti időszak (1850-1900) viszonyaihoz képest. E határok túllépése már súlyos, sok esetben visszafordíthatatlan következményekkel járhat a bolygónk éghajlatának alakulására nézve.

Azóta azonban az éves egyeztetések során nem sikerült valódi áttörést elérni, és egyre több szakértő tekint szkeptikusan a találkozókra. Az utóbbi években a COP-okat ledominálta az olajlobbi, a fosszilis energiahordozók kereskedelmében érdekelt országok igyekeztek lassítani a zöld átállást, a fejlett, nagy kibocsátók pedig nem vállaltak érdemben felelősséget a tetteikért. Eközben a szegény, a globális felmelegedés által leginkább sújtott államok egyre súlyosabb helyzetbe kerültek.

A klímacsúcsok megítélésének az sem tett jót, hogy a 2023-as COP28-at az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban, a 2024-es COP29-et pedig Azerbajdzsánban, Bakuban tartották meg. Egyiptom és az Emirátusok után Azerbajdzsán már a harmadik autoriter állam, amely megrendezhette a tárgyalásokat.

A házigazda erős olajipari érdekeltsége sokakban már a tavalyi rendezvény előtt ellenérzést váltott ki, a körülmények miatt pedig a legtöbb elemző idén sem számított igazi előrelépésre, a jóslatok pedig utóbb be is igazolódtak.

Figyelemre méltó, hogy a 2024-es klímacsúcs elnöki posztját Mukhtar Babayev tölti be, aki Azerbajdzsán ökológiáért és természeti erőforrásokért felelős minisztere. Érdekes módon Babayev 26 éven át, egészen 2018-ig a Socar, az ország állami olaj- és gázipari vállalatánál dolgozott. Az Al Jazeera beszámolója alapján a "Kick the Big Polluters Out" (KBPO) civil szervezet is elemezte az akkreditációs folyamatot, és felfedte, hogy körülbelül 1700, fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó személy vett részt a legutóbbi eseményen. Ez a tény rávilágít arra, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben a hatalmi struktúrák és az ipari érdekek közötti összefonódások milyen komoly kihívásokat jelentenek.

A klímacsúcs előtt már egyértelmű volt, hogy a konferencia középpontjában a finanszírozás áll majd, ezért is nevezték el a találkozót pénzügyi COP-nak. 2024-ben a világ országainak 15 év óta először kellett közös nevezőre jutniuk egy új globális klímafinanszírozási tervről, amely az új kollektív számszerűsített éghajlat-politikai finanszírozási cél (NCQG) megvalósítását célozza.

A Reuters értesülései alapján Babayev november 24-én reggel, a csúcs záróülésén való megjelenésekor két beszédet hozott magával. Az egyik szöveg a sikeres megállapodás esetére készült, míg a másik a kudarc lehetőségére. Egy, a COP29 elnökségében dolgozó forrás elmondta a lapnak, hogy az utolsó pillanatig feszített tempóban folytak a tárgyalások. Bár végül sikerült elérniük egy olyan eredményt, amelyet "bakui áttörésnek" nevezett, a záróbeszédhez két különböző verziót is előkészítettek.

A végső megállapodás keretében egy 300 milliárd dollár értékű finanszírozási tervet dolgoztak ki, amely alacsony kamatozású kölcsönöket és különféle támogatásokat tartalmaz. Ezzel a forrással a cél a fejlődő országok támogatása, hogy a következő tíz év során hatékonyan tudjanak szembenézni a globális felmelegedés gazdasági következményeivel. A pénz jelentős része magánbefektetőktől származik majd, ami új lehetőségeket nyithat meg a fenntartható fejlődés terén.

November 24-én Babayev pozitívabb hangvételű beszéde hangozhatott el, utóbb pedig többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke is pozitívan nyilatkozott a COP29 eredményeiről. A végső megállapodással, valamint a konferencia egészével viszont rengetegen elégedetlenek voltak.

A közel 200 ország összehangolása mindig is komoly nehézséget jelentett az éghajlatváltozással foglalkozó tárgyalások során. A BBC elemzése alapján azonban Azerbajdzsán esetében a házigazda szerepe különösen megterhelőnek bizonyult. További feszültséget okozott, hogy Ilham Aliyev azeri elnök korábban Isten ajándékának minősítette az olajat és a gázt, miközben a nyugati média, jótékonysági szervezetek és politikai képviselők részéről dezinformációval vádolta meg azokat, akik kritikát fogalmaztak meg az ország energia-politikájával kapcsolatban.