Vendée Globe 2024 - A második hét - A mezőny lassan kettészakad Ahogy a Vendée Globe 2024 verseny második hete beköszönt, a vitorlázók már hosszú órákon át küzdenek az óceán végtelen hullámaival. Az izgalmak fokozódnak, és a mezőny egyre inkább két részr
A különleges dél-atlanti időjárás előnyös helyzetet teremt a leggyorsabb résztvevők számára.
Március 24-én, vasárnap, a második hét végén a Vendée Globe versenye során Maxime Sorel kiállásával a mezőny létszáma harminckilenc hajóra csökkent. Az Atlanti-óceán hullámain már a déli féltekére érkeztek, ám a vitorlajavítások miatt megállásra kényszerültek. Ennek következtében jelentős lemaradásba kerültek, kivéve Weöres Szabolcsot, aki továbbra is versenyben maradt.
Az első hét végén még látszott némi esély arra, hogy a korábban keletre nyitó, a Zöldfoki-szigeteket az afrikai partok felőli oldalról kerülő két hagyományos uszonyos hajó, Jean Le Cam és mögötte Conrad Colman némi szerencsével akár a leggyorsabb foilerek közé-elé is kerülhet, ám ez nem jött be. Bár előbb elérték az éledező északkeleti passzátot, mégsem juthattak az élmezőnybe. Részben azért, mert nekik ott keletebbre hátszelesebb irányban kellett vitorlázni ahhoz, hogy az aktuális délre vezető útvonaluknál nyugatabbra jutva a doldrums zónába való kedvező belépéshez megfelelő pozícióban legyenek. Másrészt a kicsit később a passzátot megkapó nyugati csoport gyors foilerei sokkal nagyobb sebességre képes hajók. Amint elérte őket is a frissülő szél, felgyorsultak, plusz kedvezőbb irányszögön vitorlázva 5-7, olykor 10 csomós sebességfölénybe kerültek a hagyományos, egyenes uszonyos IMOCA 60-asokhoz képest.
A második héten a szárnyas vitorlások szárnyra kaptak, és kétszer is megdöntötték a 24 órás szólóvitorlás IMOCA menetrekordját. Nicholas Lunven és Yoan Richomme is hozzájárult a teljesítményhez, de a mezőny éllovasa nem ők lettek. A vezetést Thomas Ruyant vette át, aki nemcsak hogy átlagban gyorsabb volt, hanem az Egyenlítőn túli taktikájával is kiemelkedett. A nagy esélyes, Charlie Dalin, szintén figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, de Ruyant útvonala bizonyult a leghatékonyabbnak.
A doldrumson, az egyenlítői zavart szelek zónáján való áthaladás igazi próbatétel volt. Ez a terület, amelyet a testet és lelket megpróbáló zűrzavaros viszonyok jellemeznek, viszonylag keskeny sávban terült el a különleges időjárási jelenségek között. Az utazók között nem volt egyenlőség: néhányan szerencsésen átvészelték ezt a kiszámíthatatlan zónát, míg mások a balszerencse árnyékában küzdöttek. Itt, ahol a hirtelen szélfordulók és a szélcsendes foltokat váltogató viharos zivatarok mindennaposak, minden manőver és vitorlaszerelés kimerítően hatott az emberekre. Ám ezúttal szerencsére a megszokott fáradtságnál enyhébben éreztették hatásukat az elemek.
Az első tíz-húsz hajó szinte szélsebesen haladt át az Egyenlítőn, és hamarosan a déli félteke fújós délkeleti passzátszeleire bukkant. Ezen a ponton a gyorsan haladó járművek végre ideális körülmények között szabadjára engedhették erejüket, és szinte szárnyra kaptak a déli irányba.
Nagyszerűen teljesített az idevezető szakaszokon, az északkeleti passzátban és a doldrumson átjutáskor első generációs foilerével Pip Hare (Medallia), vagy Isabelle Yoschke (MACSF) az egykor egyenesuszonyosnak született, és később szárnyassá átépített hajójával. Így mindketten lépést tartottak a leggyorsabb hajókkal. A passzátszélben aztán újra elkezdtek hátrébb csúszni a sebességhátrányuk miatt, de legalább ott vannak a rövidesen kettészakadó mezőny első felében.
Ahogyan az északi féltekén az Azori Magasnyomás, amely rendszerint az Azori-szigetek körül alakul ki, most eltér a megszokott formájától, úgy a déli féltekén is hasonló tendencia figyelhető meg. Az Atlanti-óceán 30. szélességi fokán gyakran domináló St. Helene Magasnyomás, ami a Szent Ilona-sziget térségében terül el, most különösen figyelemre méltó. Ezen a területen az időjárási minták megváltoztak, és a passzátzónából érkező alacsonynyomású rendszerek most a brazíliai partok irányába terjednek, felborítva a megszokott egyensúlyt.
Ez a dél-atlanti ciklon, valamint egy hasonló képződmény révén a versenyzőknek nem szükséges az általában a dél-amerikai partvonal mentén dél felé haladó, majd később Fokváros és az Indiai-óceán irányába nagy ívben kanyarodó hagyományos útvonalat választaniuk. Ehelyett egy sokkal rövidebb útvonalon navigálhatnak Afrika déli csúcsa felé. Bár az út során még találkoznak nehezen hajózható, kihívásokkal teli átmeneti zónákkal, összességében mégis jelentős mértékben lerövidül az útjuk a déli óceánhoz való eljutás során.
A helyzet azonban fokozatosan megváltozik a mezőny második felében, ahol a hajók egy része, amelyek nem rendelkeznek a legnagyobb sebességgel, egyre inkább hátrányba kerül. Számukra elképzelhető, hogy hosszabb, Dél-Amerika felé vezető útvonalakat kell választaniuk, hogy elkerüljék a zsúfolt versenyhelyzetet.
Vagyis a Vendée Globe mezőnye jó eséllyel még az Atlanti-óceánon legalább két csoportra szakadhat. Charlie Dalintől Isabelle Yoschkéig az "A-ligába" tartozó gyorsak jó eséllyel délen majd elszáguldanak keletre, és mire a többiek, a "B-ligába" sorolódó hajók odaérnek, addigra már legalább egy időjárási rendszerrel lemaradva vitorláznak majd, ami azt jelenti, hogy onnan előrébb lépni a mezőny első felébe, az első tizenkilenc közé kerülésre - amíg azok épek, és kihasználhatják sebességfölényüket - nem sok esélyük marad. Ez utóbbi lassabb csoportba tartozik az összes egyenesuszonyos IMOCA Jean Le Cam vezérletével, és néhány lassabb foiler, amelyekkel amúgy sem szupersztárok, nagy pénzekkel megtámogatott profik vitorláznak, hanem a környezetükben lévőkhöz hasonló lelkes, a különleges kihívással bátran szembeszálló hajósok.
A mezőny második felének kifejezetten kedvezőtlen időjárási viszonyai nem éppen optimálisak Szabi számára, hiszen ez azt jelenti, hogy a versenyben való felzárkózása egyre nehezebbé válik. Jelenleg a legközelebbi riválisai – a kínai Xu, a belga Van Weynbergh és a svájci Heer – 500-700 tengeri mérfölddel előrébb tartanak nála, ami tovább fokozza a kihívást. Ráadásul úgy tűnik, hogy Szabi a közelgő doldrums zónájában találja magát, majd a déli féltekére érkezve is nehezebb körülmények várnak rá, mint azoknak, akik már jóval előbb elindultak az úton.
Ezért nem csupán a hajója sebessége lassabb, hanem az Atlanti-óceánon, saját akaratán kívül, akár egy sokkal hosszabb és fárasztóbb útra is rákényszerülhet.
Bár a Vendée Globe számára nem változik meg, mégis egy olyan élményt kínál, amelyre mindig is vágyott. Ez a szóló földkerülő verseny a legmodernebb technológiákkal felszerelt vitorlázók számára a folyamatosan kiélezett versengés színtere. Ahogy hátrébb lépünk a mezőnyben, úgy egyre inkább előtérbe kerül a személyes kihívás, a természet erejével, az extrém körülményekkel és önmagunkkal folytatott harc. Mindez a hajó fedélzetén, amely különleges lehetőségeket kínál neki, szinte egyedül, külső támogatás nélkül. Egy lenyűgözően tiszta és világos helyzetben, amely valóban egyedivé teszi ezt a kalandot.
