Viking aranykincsekre bukkantak a Man-szigeten, amely felkeltette a régészek és történészek figyelmét. Ez a felfedezés nemcsak a sziget gazdag múltjára világít rá, hanem újabb izgalmas részleteket is feltár a vikingek életéről és kultúrájáról. Az arany ék
Ronald Clucas, a tapasztalt fémkereső, idén tavasszal felfedezte azt a különleges, fél viking kori karperecet, amelyet most a Man-sziget nemzeti kincsévé nyilvánítottak. Ezt a lenyűgöző értéket a főváros, Douglas múzeumában fogják bemutatni, lehetőséget adva a látogatóknak, hogy közelebbről megismerhessék a régmúlt titkait.
A lelet rendkívül különleges, hiszen a sziget gazdag viking öröksége ellenére is ritkaságnak számít. A pénzügyi tranzakciók során a vikingek általában ezüstöt használtak, ami azt jelenti, hogy a forgalomban lévő pénz és nemesfém sokszor vegyesen volt jelen. Érdekes módon csak a karperec fele maradt ránk, és a rajta lévő nyomok alapján úgy tűnik, hogy kétszer is levágtak belőle darabokat, valószínűleg két különböző üzletkötés során.
Ez az ékszerdarab 3,7 cm hosszúságával és 27,26 grammos súlyával nem csupán egy szép kiegészítő, hanem egy történelmi relikvia is. Allison Fox, a Man-szigeti Múzeum régészeti gyűjteményének kurátora elmondta, hogy a viking korban az ilyen ékszerek nemcsak a viselőjük gazdasági helyzetét tükrözték, hanem fizetőeszközként is funkcionáltak. A rejtély, hogy miként került az arany a föld mélyére, azonban örökre megmarad titokként. Fox szerint lehetséges, hogy az ékszert szándékosan rejtették el, de az is elképzelhető, hogy valaki az északi isteneknek szánt áldozatként hagyta ott.
A szigeten a vikingek a kilencedik században jelentek meg, először kereskedőként érkeztek, majd le is telepedtek. A kereskedelemhez jellemzően ezüstöt használtak, a pénzérmék értékét is a súlyuk alapján szabták meg, és gyakran beolvasztották őket - éppenséggel azért, hogy a mostanihoz hasonló ékszereket készítsenek belőlük.
A Man-sziget árfolyama nem áll rendelkezésre, viszont a 11. századi Izland gazdasági viszonyai alapján egy eyrir (27 gramm) súlyú karperec jelentős értéket képviselhetett. Az átváltási arányok szerint ez a mennyiség nyolc uncia ezüstnek felelt meg, amelyből lehetett vásárolni négy tehenet vagy akár 24 bárányt is. Érdekesség, hogy másfélszer ennyi már elegendő volt egy felnőtt rabszolga megszerzéséhez.
Nem meglepő, hogy a legtöbb áru értékét ezüstben határozták meg: az arany jóval ritkább volt, így forgalma is korlátozottabb. Bár az ehhez hasonló megcsonkított tárgyak arra utalnak, hogy a kereskedelemben használták őket, a fizetőeszközként az ezüst vált elterjedtebbé. Clucas pályafutásának öt évtizede alatt nem ez volt az első alkalom, hogy viking leletre bukkant; húsz évvel ezelőtt egy viking kori rúdezüstöt is felfedezett, amely szintén a pénzforgalom eszközéül szolgált.
